A “forradalom” erkölcsisége...

 

       Ha vita, hát legyen vita... (Biszku) – bocs’ bizonyítani kell, mit vádnak felhoznak... tömeggyilkos, vagy csak annak a rendszernek egy prominens képviselője (mint Pozsgai is volt- nem bűnös, jó a beszélőkéje)- általában elitélni lehet-e? Meggyőződése van, kitart mellette... (lelke rajta) büntetésre feljelentve? Biztos helyes? Szaggatja a sebeket? – és fordítva nem igaz... mert más a hatalmi helyzet? – és mi a különbség, megbocsájtás nincs (!) – ki- és miért ítél és bizonyít- mit is? Gyűlölni valamit és ítélni azt, mit a történelem átírt... (“mesél az erdő”?)

        Én lezártam a múltat... mi bennem maradt így vagy úgy, már nem érdekes- bár előre tekinthetnék csak, ez volna mindem vágyam... hagynak? – ha visszamutogat törvényerejével, vélt vagy valós sérelmével a végrehajtó-hatalom... megmagyarázni véle jelen-tehetetlenségét- hogyan?

Mit mondanak? – érzem más baját (a magáét miért nem?) – ha lelke csikar, ha gyomra hánytorog (én haljak belé?) – visszamutogat a múltba... és forgatja köpönyegét, vele történelem kerekét is visszájára? Kigyógyúlhatnának belöle (!)

 

                           Közöny kerítésénél örséget áll a kín,

                           csaló-képpel gyűlöletre hiún szít...

                           Dolgainak színlelve bizalom-mélyeit,

                           igaztalan idejébe-múlt,

                           hol jelen-igéin

                           felejtésnek nem adja harsány-sebeit e hit?-- (szőke)

 

Persze- hivatkozásnak ott a választói akarat, ezért is a megtorlás el nem marad... el nem maradhat! A történelem az a “mese”, mely alkalmazható a mindenkori alkalomhoz, mely elött narancs-színre sápadhat a részlet (hadd- hamvadjon), hogy látvánnyá emelkedjék a gyakorlat, utána már minden megy magától?

Talán, ha kedvében járok, hízelgek a hatalmon levőknek, megtarthatom az állásomat, sőt még előre is juthatok “burzsoá” is lehet belölem... ha a másik éhezik, éhezni fog, annál jobb- annál drágábban adom el a gabonámat... ez ám a morál (!) – gratulálok. ( Tartalékot képezni kötelesség... ha ver a természet, katasztrófa- katasztrófa hátán, a bajt még nagyobb bajjal “megsegíteni” szabad-e?)

Szűk csoportok vitatkoznak- mondják a magukét- pocskondiáznak, szidnak (nem anoním) – mindez lemegy a TV-be és máris sikoltoznak, ha az interneten véleményt alkot a “paraszt” ki- vagyok magam is – bár nagyrészünk már vakítva - mert a véleményhez csak ez a lehetősége maradt (anoním - mondja Pesti! - a fenéket- üsd be... és megkapod a véleményezőt) ennyire talán mégsem félhet a hatalom... hol már a vélemény is baj (?) - (csak egy-rohadtabb dolog van, ha a vélemény is kisajátított...egyoldali!) Munkanélkül tartani milliókat miért szabad? Ez a bűn- valóban... de hagyom magam meggyőzni az ellenkezőjéről, ha érvekkel alátámasztja a Vezér, mondjuk érveim megcáfolásával... és ahhoz nekem nem kell tíz év! – hogy viszont-cáfoljak... ne játsza a Királyt- kormányfő, ki- mindenért felelős... lózungokkal (mit megtarthatna inkább magának) – a vitás kérdéseket meg nem oldja. Totális-ideológiája egy értékmentes illúzió (!)                          

       Sajnos, vagy nem- nem a Vezér az “igazság” letéteményese! A saját környezetében sem tud fegyelmet, rendet tartani... igy jár egy ország “hol a 0 arcátlanul az élre kaptat”, és ki- ezzel és vele számol, lesz kölyök-óriásból “komoly felnőtt törpe...” a történelem már bizonyított néhányszor- csak (fel)-ismerni kellene...

 

                           A  szó, mihez kapcsolódnak bánatok,

                           ott örömállomásain egy-egy öleléssel

                           megvalósulást mímel... vele a bizalom.

                           De átlendült terén az idő...

                           vaskarommal elragad minden “hiányt”,

                           légüressé vált a köz, hol foghatom,

                           szoríthatom a kimondhatatlant...

                           Álcázottképpel- minő átrendezett-kirakat

                           fájdalmából építkezik fel,

                           elindított egyfajta láncreakciót.

                           Hol szeretettelen a pillanat, s lég-arcából

                           már (fel)sejlő- valómnak a semmi ott— (szőke)

 

2010.08.19.

 

Oldal: A"forradalom" erkőlcsisége...
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat