Új szellem-kezdet

Tündérmese!      

 „…letteképpen, ahol csiklik…” és Mirkó a legkisebb, kibe az ellentétek viaskodnak – kit, hol befogad, kitaszít a világ, mert:

„Nem biztos csak a kétes a szememnek

S ami világos, mint a nap: titok…

Hiszek a véletlennek, hirtelennek,

S gyanúm az igaz körül sompolyog…

-------------------------------------------

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt…

Mindent megőrzök s mindent feledek:

Befogad és kitaszít a világ!”

Divat lett a bocsánatkérés, ezért is és sok másért én is csatlakozom- leginkább azért, hogy írásaimhoz csatolom bűn-rossz verseimet még, az összhatás kedvéért ellensúlynak, így kevésbé láttatható babérként – s jó-hírnek kemény bajomban. Írás és vers (így egyik is, másik is) rikolt örömében és köszöni párját… a jó viszony egymásnak hízeleghet, hogy mindkettő bűn-rosszá lett. A politikai élet meddőségéből is származtathatóan sok a panasz, túl sok a sokk - vezetői, irányítói, a törvényhozók is csak meg-nem- értést árulnak el irányunkban, mintha mind a parancsuralomtól várnák sorsunk jobbrafordulását. „Úgy töpödnek szemközt, mint macska a kutyát!” (így Erdélyiesen)

Mintha vakok lennének a nép szükségletei és bajai iránt (önzők inkább)… rövidlátó Orbánunk nem tud a világ lelkéhez férkőzni- a visszamutogatás nem épp felemelő ténykedésében.

A hatalmat szereti és mindegy is milyen áron, ahhoz tíz-körömmel ragaszkodik – azzal „vív” tekintélyt magának… bennem a harag gyűlt föl, hangnemet és élményt fordít (kényszereivel) mai kifejezések sora buggyan napvilágra belőlem. Beszédek sora van (ünnepi és más felszólalások pl. EU.) – „hódoló küldöttségek” sora, itthon meg fizetett „tapsoncok”, mégis a lelkiismeret hihetetlen vaksága süt át, a nép bajával (bajaival), szükségletek hiányaival, feladataival (mit megoldani kellene elébb, na - ja!- van rezsicsökkentés szép, szép, de önmagában kevés – túlspilázni fölösleges) – kísértéseivel szemben…

Munka- munkahely hiánya, foglalkoztatások ideje, bérek csökkenése- már milliók mindennapos sorsává lett! Hét- millió lecsúszó ember (elnézést, ha nem pontos a számadat  – úgy sacc per- kb.) és hárommillió nyomorgóval építi fel országát Orbánunk… jóllakatja a népét egy hitvallással…(?)

Pedig elhiheted Viktorom, hogy- hol hiszed az erkölcsi fertőt (vagy véled) - és nem volna, szemeden hályog ott gyakran felfedezhetnéd az erkölcsi nagyságot (nem úgy, mint környezetedben, ahol dagonyáztok) az áldozatos lelkületet, a felsőbbséges érzületet, melytől szégyenülhetnétek inkább, minthogy el- megítélnétek őket - bennünket (szegénységet, a nyomort, a hajléktalant, a koldust!)! Mert van erény és „virít” az úgynevezett „csőcselék”–világban is… akikről felsőbb körökben még fogalmat sem alkothattok.

És lám! - mit hoz a sors? – bepörgött a kormányfő!„Orbán Viktor vissza akarja fizettetni a kormánypárti városvezetők által felvett önkormányzati jutalmakat.”  No – ez az irány már inkább kedvemre való… azért még van tennivaló, mert az egészhez képest csak morzsa (de nekem máris „édes”)!

A nagyobb bajok egyike épp most keveredik bűzre! „Elrettentő példaként emlegették Magyarországot az EP-ben… Szégyennek nevezte kedd este, az Európai Parlamentben tartott holokauszt-emléknapon Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) német szociáldemokrata elnöke, hogy az Európai Unió egyik tagállamának egyik szabadon választott képviselője a zsidók összeírását szorgalmazta.”

"Sem figyelmen kívül hagyni, sem elfogadni nem tudjuk az olyan pártokat, mint a Jobbik, amely Budapesten a zsidók összeírását sürgette"

"Nem hunyhatunk szemet, mert újra erősödik az antiszemitizmus"

„Ez szégyen Európában!”  „Szép” mondatok, huh! Most mit tegyek – szégyelljem el magamat? Hiba, hibák hátán s ezer- kontroll kell, de hol húzzuk a határt… kit zárjunk ki, no meg be…? Vagy allo- mars és szabja a kötelet - hogy köteléke a parlamenthez szakadjon végleg? „Ha nem tanultál egyebet”: szánts, vess földed izzadva turkáld, vagy tarts magadnak kecskét, de ne képviselj… a szentségit!

Nesze neked Horthy-kultusz, az „igazságát”- már emberi szóval nagyon nehéz elmondanom. Miről is van szó? Hatalomról megint, igen (!) - a hárommillió koldus országában kell megint egy kormányzó (már néven sem nevezem az önjelöltjét)- ki csipáit törli éppen (maga is ébredezik, sok mások mellett, hol a kérdés: így mehet e tovább? – választ kell kapnia!), mert „ejnye-bejnye” jön Európából is – csak még süket szegény… de tettre kész, majd pofonnal válaszol, megint- pofonokkal narkotizál, mert kedve, hajlandósága van erre a gyógymódra…

A nép tájékozatlan (még nagyon is) – valahogy félreérti a jóhiszemű szándékait, mert kötelességünk látni, hogy a szándék nem gondatlan cselekmények halmaza… s mert a pálinkás-engedélyek kapcsán a kocsmagőz még nem oszlott fel (!) - nincs belekottyantani valója!

Nem tanul- nem az Istenért sem, a rossz tetteknek, éppen az a hibája, hogy folyton új és rosszabb tetteket szül. Szörnyű, ahogy átélem a „laposság” csimborasszóját… diktatúrája (amit újjá épített a hatalom) undok hevületében pofoz, pofoz a gőg, a gúny (mert annyit érek, amennyit!), a bárgyúság, a gyűlöltség - vele az embertelensége, ujjlenyomatát mindenütt otthagyja! És örüljek, megokolva van a gazság… és e lét igazsága (?) – jaj! Jusztícia szeme miért is van bekötve? – hogy ne lássuk szemét kiszúrták? Ó mily furcsa, hogy így írom a valót, merthogy Magyarországon jogállam van – buta itt én vagyok (ki is lenne más?). A megszólalásig? - mert a „fej” homokba dugott? Egyszóval, aki hecsedlit szed, s ha meg nem eszi, eladhatja, és jól megél itt e hazában! Mind jól él itt, csak mi hazudunk, mi, ki- szegény… no – ehhez kell egy Horthy-kép. Befejezem azzal, amivel kezdtem: bocsánatát kérem a Vezérnek, ha megzavartam volna emésztésének nyugalmát.

Csak zárójelemben mondok véleményt tetteiről: (hogy mindig orozva – három éve már – mindig véletlenül? – hogy jó ügyért nem harcol, ha harcolnia kellett is érte - idején befejezte a küzdelmet – nehogy, egy jó-ügy csakugyan diadalmaskodjon (!) – akinek lelkében nincs a világ, és mert annak lelkében nincs önmaga sem… maradhat a nemzetrontó szerep?)  A szamárjáték még élni tudó, de szemünkkel szarka, varjú tesz csúfot!

A jelen illetlen, nehezen szoktatható

mélységében sikoltoz rá a szó…

Átírja a valót, általában szipog egy sort,

ha valami miatt épp aggódó…

tétova táj-nyelvén hátranyúlón nyikorg’:

nyafog mű-veretlen, óvó,

hogy lekónyad kedvre, restelkedni ott károg!

Mert kis-becsű és határait prédáló?—(szőke)

2013.01.23.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat