Orbáni-jelmezkölcsönzés...
Nézem a Tv-t, a nyugdíj-felelős fő- Úrasszonyt, és hallgatom szajkómadár szózatát a Fidesz-Kdnps kormány sikeréről, lesz értékálló nyugdíj, Orbán nyilatkozatával szemben (aki az amerikai-nyilatkozatában elmondta, senki nem mehet kedvezménnyel nyugdíjba- no, most mi itt az igaz?) a nők is elmehetnek kedvezményes nyugdíjba, ahogy azt elötte mondották is!
Hányingerem van, undorító, aljas, gusztustalan hazug állításaikkal már egy világot hülyítenek... a forint erősödik, ez a hatalom érdeme, mikor meg bedöntötték, akkor közük nem volt hozzá (mármint a gyengüléshez!) – elmondanám csak elodázták a lemínősítést, a”bovli-kategóriába” sorolást- semmit nem oldottak meg, mert szemrebbenés nélkül hazudnak, úgy bele a világ-képébe...nesztek! – ez van. Bankikárosultak megsegítése elmarad- a kormány szövetséget kötött velük a külön-adó miatt! Ha lesz is valami- csak látszat az és intézkedéseivel inkább az önfényezés felé hajaz. És minduntalan efféle szavak tolulnak az ember elé, ha jellemezni akarja a kormány- a hatalom munkáját. Teltség, bőség náluk... hétmillió ember már tehetetlen szemléli, a birtoklás, bőség jótermés-varázslatát, a végest nem ismerve a végtelennek adják magukat- hiába a felkiáltójel. Mező, vetés, aratás, termés- amúgy meg virtuálisan- lám beindult a gazdaság Matolcsyval... az ember itt végzetesen ügyetlen pénz-dolgaiban!
Egy délibáb országom van, ebben csak emlékeink azok, amik felszaporodnak- igen nemcsak az emberiség, nemcsak a személy, hanem a nemzet múltja is (nem orbáni-aspektusában és hatalom-mániáját értve belöle) – “melynek emléke sose lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is”! Mert már életünkben volt jobb is, s a mostnak lesz-e zárórésze (?) - míg Orbán hatalmát bírjuk bizonyosan nem- kérdőjelein egyre drámaibbá nő a végkifejlet!
A jóérzés elkülönít az önzés embertelen tetteitől... Orbán a semmibe ér, és csupán ámítja magát- egyre inkább elszakad népétől. Megmentőnek tituláltatja magát, s a temető felé visz. Ez az egykor virágzó medence mára siralom-völgye lett! Matolcsy tétlenségével ráfejelve, már sírásó lett lelkem, közös célok helyett egy-emberi célok lelkesítik. Királyként már bepillantást nyújt a magány lélektanába!
Tudati élményként a társadalmi- gazdasági jelenségek sivárak, célnélküliségben- elérték hát, hogy itt minden kérdés értelmetlen, nemcsak a célt, hanem az okot illetőleg is. Képzelőerőmet fogytam, talajt vesztettem e hatalommal, a demokrácia fordítottja lett igaz, mely szorongásom alól felszabadulást nem ad, ez pedig a diktatórikus önkény, amit még nyíltan nem hirdetnek, de amelynek a mindennapi életünkben gyakorlata van. “Hajrá Magyarok!” – az orbáni-élethazugságok szarillatán terem még babér a fejre, hol Néro kényszerállamát építve lészen a darwini-kiválasztódás...
Úgy néz ki mintha nekem ment volna el az eszem, pedig e jelen ismeretelméleti nihilizmusán, mintha tudatos hazugság rendszere épülne fel, hol a gondolkodás, érzés és cselekvés kiszáradna Orbán átértékelése folytán, mert az igazságot kimondani nem-merők pecsovics-hada veszi körül!
Tudatosan és határozottan erőt hírdet s nemcsak kételkedik mindenben, hanem egyenesen tagad mindent... nem hanyagolhatjuk el a hatalomnak “forradalmi”, “romboló” előítleteket megsemmisítő gesztusokkal jelentkező apológiáját sem...
Nagyot mondva (mi hazugság) – hogy tünjék igaznak, már olvasatában társadalmi szükséglet, lehet mégis bennem a hiba, mert nem találok logikát, a nem-megegyező tapasztalat konzekvenciái nem is messzemenők, de nem is folytatódik belátással. A következmények viszont leírhatatlanok... a hatalomra való akarat már tételezi a létezőket és az értékeket és csupán az eddigi értékek elvetése, illetve minden érték átértékelése, nem pedig alkotása a program. És még valami nehezedik itt ránk, hogy pártjával lidércnyomásként, hogy mehet az élők agyára... frázisokkal béklyózva népét és Európát- amellyel szenvedélyeket, s illúziókat teremt “forradalma” számára...
…a lélek elrebeg magában egy édes Istenemet,
hogy e politika kétarcúságában kikelt a jellem
kétszínekben villódzva
hajamat borzolja égnek…
s az érzet-tárt jobbja-balja fut velem mérföldeket,
csodát így sem- nem érzek,
megváltoztatás kényszere csak bennem
az évekkel temetett,
most főlfejtett sebeikben
fölhorzsolódott a kedv-- (szőke)
U.i. A való gyakorlata- Orbán nyilatkozata: „vége a hosszan tartó és nagyvonalú munkanélküli juttatások korának”, valamint előirányozta, hogy a munkanélküli segélyek mellett csökkenteni fogják a nyugdíjak, és a gyógyszerek állami támogatását is...
Ezen intézkedések – minthogy a szegény háztartások bevételeinek jelentős részét a szociális juttatások adják – újra jelentősen megnövelhetik az átlagos szegénységi rátát. Különösképpen a gyermekszegénység mértéke válhat drámaivá, amely már most is jóval magasabb az átlagos szintnél... már a változás szele itt van” (!)
“Ha kilátásod nem jó, biztosan rosszirányba nézel!”
2011.02.03.