A hatalom “dícsérete”...
Vannak-e elvei Orbánnak, kitudja (?) - hacsak az nem, az-az álnokság, hogy a cél szentesíti az eszközt... a hatalom birtoklása egyszemélyben! És ezért agresszióit használja. Bűnrészesévé teszi a népet a kétharmad (mely hazugság) állandó súlykolásával... a parlamenti szabályokból (melyet nem változtattak meg, ill. javukra használnak) adódott. “Harcát” a népnek úgy kell szemlélni (követeli is), mint egy sporteseményt! Hazug propagandával jutott az élre, mit művel most a hatalomban is... utálja a szocialistákat (szívből) – valóságban retteg a szótol is, agressziós agymenetét mára már Európára zúdítja! Itthon tovább folyik az üldözés!A nemzetet tette “érdekelté” ebben a “harcban” - a pár-száz hű híve kérésére sárba tiporni a fő ellenséget, a “szocikat”! Lám... már ahol nincs Fidesz vezetés ott hiába állnak sorba a pénzekért- bármilyen jó is az ötlet, ha nem tőlük származik szóra sem érdemesek!
Orbánnak sikerült író-deákká degradálni a haza első számú polgárát, mindezt teszi, és tette eddig is azért, hogy a nép haragja az ellenzék ellen teljen, s ne lássanak bennük (a Fideszesekben) mást, mint szenteket. Hogy “dícsérettől” csepegnek (persze észre sem veszi Orbán, hogy a semmitmondó frázis-halmaz, mit használnak már ébredésre késztet!), érdemtelenné teszi és csekélyértéküvé e tett őket (mely így csak önfényezés és öndícséret). Felesleges időpocsékolás mellett milliókkal lecsúszók vannak, akik ellen- valamint az igazságosság és igazság ellen is vétenek... az ellenzéket pedig belekényszeríti egy ártalmas tevékenységbe, mert igazságtalan “versenyt” támaszt ellenük. Erre vevők a Kdnp-sek! Hiszen elég, ha hírdetik, keresztényi-értékrendjüket! Mert ugye- ez lenne az, mit éppen művelnek? De uraim hol a jóakarat (ismerik-e a tízparancsolatot?) - még ha megérdemeltelen szigorúnak kell is lenniük (Fidesz parancsára), alkalmazhatnák az elvet: Fortier in re, suaviter in modo. Pártolási szándék, és a kartársi-seggnyalás még nem a keresztényi értékek sorába tartozó cselekedet! Szószólóik fölényes magatartása, bírálataik sem odatartozók... orránál tovább nem látók, a magasabb célt szem elől tévesztők ők! A hatalomban mindegyik csak önmagát tolja előtérbe, mások ismeretéből “faragnak” egy újat, akik véd- és dacszövetségbe tömörülve, egymásról zengenek dícshimnuszokat! Nem erősítik a vallási öntudatot egyikőük sem... nemes értelmük sincsen, hiszen sunyiságuk napnál világosabb. Látszat-eredményekkel dolgoznak! Tehát a Kdnp a múlt, jelen és jövő takargatója ünnepélyekkel, külsőségekkel, a Fideszesek működésében fellelhetők a testi élvezet kínálata (pálinkázás (!)- például)- szórakozás, mulatság, színielőadásaik a parlamentben és kívűl- és kitudja talán még kártyáznak is a lelkemék! Mert ugyanis az ország ügye előbbre nem jutott semmilyen értelemben sem!
Vörösmarti idejében “a hazának nem volt háza”, Ady korában - “Hazugság-háza” lett belöle... Kedves Olvasó! - vajon ma melyik változat áll meg? Nos a jövőt mutatja, a nép az ország viszonyát a Parlamenthez dísz-kivilágítva (!) - hogy milyen árat fizet a magyarság az ott folyó komédiákért... hol vett urak (megélhetési politikusok) töltik meg a padsorokat, hol álszent és hazug törvényesdit játssznak! A becsület csak színességük és kifordított köpönyeggel az erő- mely “takarékos” keselyűként marcangolja “ehetővé” az ország testét!
„Most hallgat… a nép, s ha száját szóra nyitja, torz ugatást hörög csak, mert újra állattá lett”:
Szőke Emil
Dédelgetett-sikolyok jövőbe font csokrai…
A múltat tagadod? Mű-jövőt kívánsz?
Tékozló magamutogató a jelen
S elhitványult
A vele átírt történelem,
Így megáll…
A holnapi láng csak- lidércfényein „magul,”
Hol a látszategység érzelemnyerseséggel jár,
Békétlen didereg így lazul-
S képtelen-szóra hull
„Verő”- fénnyel süttetni magát —
u.i “Hogy mit ér az élet reményvesztettként? Éppannyit, mint a mező virág és az erdő madárdal nélkül!”
2011.08.23.