Csapongó történelem...
Hazugságok bőkezű osztogatója lett a lét,
e hatalommal a bánat-vagyon növelt és
a félelem hivalkodón, tüze vezényelt, töret
a kín, mit felejtett...
Időt őről- gyaláz az örömért,
hol becstelenülsz a becsületért...
Mert változni akarsz a jövődért?— (Szőke E.)
Szingli Róma- adózott a gyermektelen, Horthy államrendje- óhajtva rendre (?) - francia forradalom irányelvei, középkori-jogok, ezeréves királyság...István törvényei- alkotmány stb. és még a fene se tudja, mit is akar Viktorunk.
Turmixolnak a fiúk... ötletelnek, “lopnak” mindenhonnan. Maguk sem tudják, mit kezdjenek hatalmukkal.
Általánosságokban már nem változtathatunk, már magunkat sem- csak az megy- mehet előre ki őket kedvükre kiszolgálja, aki hízelegve hajbókól körülöttük, kiszimatolja hajlandóságaikat és szemfényvesztően kielégíti, az asztán derék ember szemükben... a nép egy szürke-tömeg lett, majd ráolvasással gyógyíthatja önmagát (az egészségügyön nem múlik), s ha éhes (lopni nem lehet, figyeli a “nagy-testvér”) éhenhal “szabadon”.
Matolcsy gazdasága gilisztáival növekedhet- pénzhiányában a kezdők itt halálraítéltettek. A szolgalelküek napszámosaival kontárkodnak- fárasztó ez az időszak... s bizonytalan az érzés. Maguk sem tudják, mi mellé, mit is építhetnek.
Oktatás, majd folytatódik rendőrautóban- ha az egyetlen nagy dolgot iskolásaink meg nem szívlelik... ahogy a székely mondja: “Ó! Szegény kicsi gyermek, olyan erőssen nyeg, mind egy nagy.”
Orbánék a véletlenek szálaiból alkotnak majd törvényt. A szabadság elgáncsolt, a rend őriztetett- ál-dadog a képzelet, vele képileg a börtöncella- körülárkolva, “Sírásra görbült szájjal, lelógó karokkal” a lét-szorongás van. Ez minden... s mindezt a legdemokratukusabb igény aspektusából fejezi ki a hatalom. Káosz van. “Fejetlen lábság”- anarchia! Rí a, rí a Hungária! Aki fél a nehézségektől, aki ezektől visszariad, aki kétségbeesik vagy kishitűen fejét veszti az nem “Orbánista”... az szocialista?
De könyörgöm nem értjük Vezérünket- mit akar megvalósítani? Nem tudjuk, mert még konkrétan nem mondta... együttműködjünk, és aki azt teszi vele van (?) – de- hogy kell együttműködni, mibe is- miért nem mondja, mert ha nincs munka, nincs mit építeni sem- miből, kinek jó ez?
A megvalósítás terén sok még a fogyatékosság... nevetéssel, vagy csak haraggal- csak azok tehetik túl magukat ezeken a fogyatékosságokon, akik egyáltalán nem tudnak gondolkodni. Hibák, bakik- baklövések vannak, melyekkel még eddig csak rombolt a hatalom, fel nem épített semmit. Lelkesedés nélkül csak lélektelen alkotások születhetnek.
Új-fegyelmet teremt vagy csak szeretne? Új formákat, módszereket vezet be? S a nyomorból, szegénységből mára fedetlen- hálásak legyünk e nemes munka irányában..? - itt lenn hiába szajkozzák, hogy kitartás kell, állhatatosság legyen, kézség vele, s eltökéltség- meg az a képesség, hogy százszor megpróbáljuk a lehetetlent- amikor egyszer se megy, és ha törik, ha szakad- de célhoz jutunk... mindig visszatérő kérdés marad: így hogyan?
Minek a hatalom, ha nincs irányelve- ha vezényelni nem tudnak. Olyanok, mint a botfülü karmester, csak hadonásznak! Munkájuknak nemzetközi jelentőséget tulajdonítanak, az orbáni-forradalom szemelől tévedt igazsága mintaországot nem ad, csak tápot a kirekesztésre majd vagy már! A megtapasztalás keservét éljük át Orbánékkal... üres külsöségében, frázisaival komédia lett!
“Bűn és bűnhődés”, hitszegéssel cselszövény... zsarolva- bú és bánat
nyugtalan házasságában. Cívódások örömén, rágalmaknak fordít hátat.
Mindent visz, mindent választ, aranytrónusra- nyughatatlan.
Szándék élet-átka bajnak ad forradalmat... (Szőke E.)
Nevetni mégsincs kedvem, a forradalmi eszménye tévelygésein kínszenvedés lészen és áldozatainak sora sóvároghat a szebb jövőért. Csalódásait máris tapasztaljuk, nemzetközi összeköttetései mitsem érnek... vagy az eurós-elnökségben bízik, ott másoknak is lesz beleszólása. Forradalmiassága szélsőségekbe fog átcsapni (átcsapódni) – csak idő kérdése csupán!
2010.09.09.