Új szellem-kezdet

A szavak színein...

        A  himnusz - ahogy mindenki ismeri- helyzet-dal egy történelmi pillanatban... benne egy ország kedélyállapota. Az ókori hagyományban mi balról jött- rossz sorsot jelentett. A bal sors “zivataros” századot jelent... “Megbünhödte már e nép / A multat és jövendőt!” Mi volt a leglényegesebb probléma, mi napjainkban is “az enyém és tied társadalmának” leglázítóbb ténye, fennmaradhat e ez a nép az ilyen erkölcsök állapotában? Rettegés egy országnak kiutat keresni? Nehézút magábaölelve... lágy-intés, kemény csapás- méltó díj a fáradozásnak? Bú és kétség, kedv és öröm helyett “Halálhörgés, siralom...” viharos fordulatai a magyar történelemnek...   a sajátosan egyéni hang továbbformál, hogy e nép a társtalanságban el ne vessze önmagát... egy nép akarata felöl, az igazság oldaláról- követel leginkább harmóniát.. mondanivalója egy nép bátorságának. Igény a boldogságra, (boldog élet, örömteli életforma) - a boldogság megfoghatatlan és láthatatlan fénye egy védő kar alatt, mi pajzsként óv a külső behatásoktól... “Isten áld meg a magyart”, adj kézzelfoghatót! “Elplántált”-zászlóban a nép hite lobog...

       A múlt és jövő között itt van a jelen... e jelenben, már senki nem akarja- és senki nem is akarhatja, hogy az evolúcióban kialakult gerincesek rendje, e posztmodern-világban és annak elnyomása alatt az ember a gerinctelenek rendjébe süllyedjen vissza... szolgain hajlongva!

                     Cirkuszi a mutatvány-

                     egy kötéltánc

                     és ‘táncán szolgálatkészen

                     a csalhatatlan jellem...

                     Csakhogy álarcában ki- tekereg,

                     Cifrangos-bohócként adja óráit percének,

                     s múltnak forduló lábnyomaival “isten adóját”

                     szaporázza a jövőt itélkezőnek-- (Szőke E.)

A fogalmak mára összekuszálódtak, az erkölcsi kategóriák, köztük az ember méltósága, értelmüket vesztik... aki magyarázó értelmet állít az ösztönöket felszabadító értelmetlenség ellenében, aki az erkölcs szabályaira hívatkozik a “bunkóval” szemben, az menthetetlenül alul marad. Kész őrület, ami most van... a polgári humanizmus lélektana? Az időtlen ősiség összeakadt az idétlen jelennel, a változhatatlanság egyszerre gyötrő és boldog tudatával nézik egymást? A jövő árnyai kisértettek meg, egykor az ember hitte- a világ az övé és azt mindig egy maroknyi senki bitorolta, mert pénze volt, s a pénz hatalom... elég volt... a jövő nem szólhat úgy, hogy én megértem a megváltó szenvedésre, övék az élvezet és érte én szolgain meghajlok... a jövőért teszem dolgom, attól felejthetetlen az élet, hogy élem és nem attól, hogy már nem is tudjuk milyen volt...

A feszültség, mit teremt pár besárgult bunkó- egymással feleselő pólusok örök vitája volna? A nép, kiméletlen jelen elemzésével eljutott a semmiig, a teljes kifosztás érzéséig... nyomorog és egyre több a koldus, az élet egyszeri élmény- megismételhetetlen, régvoltat és jelent egyidejüen láttat, amit az ellobbanó pillanat a múltból visszahozott, mivel figyelmeztet egy jobb- befogadóbb világra...

                     Mit építenek- mondják a jövőnek...

                     Ahhoz a jövőhöz nincs közöm,

                     emlékezetemet kellene rábeszélnem.

                     Folt- folt hátán, sötétfolt, vakfolt.

                     Kínos- kínom süket anyagából

                     serényen épített termékeny

                     sötétsége “megérdemelt ítéletünk lesz”— (Szőke E.)

       Ma a szavak színét, zengését a sötétség járja át… 'szalagjain remegi a folyamat „lüktetését”… ha csöndesen muzsikáló magas- és mély hangjaival kitárulkozva szépségének ad helyet a véletlen, többet jelentene önmagánál… de elharapják „végeit”...

2010.08.22.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat