“Narancsos vitézek. Horthy forog a sírjában ...”
Vitézkedők rendjében.
Ezek ismeretében érdemes végiggondolni az említett emberek eddigi tevékenységét!
"Meghatottan nézek végig soraitokon. Szeretettel üdvözöllek Benneteket, mint nagy és nehéz idők közepette fajunk legjobbjait" – kezdte beszédét Horthy Miklós kormányzó 1921. augusztus 20-án, melyet az általa alapított Vitézi Rend első avatásán mondott, majd így folytatta: "A Vitézi Rendnek hármas célja van: jutalmazni a vitézséggel párosult honfi erényt, megtartani a nagy idők legjobbjait és biztosítani a hősök nemzetségének fennmaradását, végül bennük és utódaikban a magyar fajnak olyan hatalmat biztosítani, amely rettentő erővel sújt le minden felforgató állam- és nemzetellenes törekvésre."
Persze most fel lehetne tenni egy sor kérdést, hogy ezeket mégis milyen alapon, hogy ennek mi értelme volt, hogy miért kell ilyen brutálisan ledegradálni egy közel kilencven éves szervezetet? És vajon mi köze van, mondjuk Szélesnek a tisztességhez, vagy Tarlósnak a magyarság érdekeihez?
Lehetne kérdezni, de minek? Ezekre úgysem lehet értelmes válaszokat adni, egész egyszerűen azért, mert ilyenek nincsenek. Inkább ízlelgessük a szavakat. Semjén Zsolt, Vitézi Rend Jubileumi Ezüst Nagykereszt… Tarlós István, Vitézi Rend Jubileumi Ezüst Nagykereszt… Széles Gábor, Vitézi Rend Jubileumi Ezüst Nagykereszt... Igen. Ők a nemzet legjobbjai… (Radical Puzzle...- 2010.09.28. -részlet-)
Csakhogy álarcában ki- tekereg,
cifrangos-bohócként adja óráit percének,
s múltnak forduló lábnyomaival “isten adóját”
szaporázza a jövőt itélkezőnek-- (szőke)
Szegény “beteg” nagyjaim... már túlvitézlik a hazát! Vitézkedő bátor ember mind, a gyengébbel szemben leginkább, kit ki is okít mindíg... (!) - a mindenit gratulálni illenék? “Haladtok velem és a becsület útján”? Inkább sírni volna kedvem ezen vitézkedőkön... nyílván forradalmi érdemükért felruházva nagy-nagy hősiesség jutalmául e jelenben kapták a régi nagy ‘jelet! “Tudom, hogy Ti, kinek múltja tiszta, mint a kristály” bizonyára kiérdemelten (!) – Semjén és néhány társa megkapta a vitézi címet (!?) (Mint, Vitéz nagybányai Horty Miklós kormányzó főméltóságú Úr!) Reakcióin reflexem, s ráng karom könyökben, mit adhatnék köszöntésül e nagy-embereknek legfeljebb.
Egy neveletlen öregembertől se nézzék el, hogy szapulom őket... akik, “fajunk legjobbjai” – mégis elvitatva tőlük az érdemet, mert szégyenlem, hogy ma a semmiért vitézlett “legtöbb”- embere lett vitéz ott fenn... még ha menne is rendben dolga országomnak, akkor sem nyújtanám méltónak rendi hagyományát ily’ hősiességgel. Bocs’, de szégyenként éltem meg! “Minket nem győznek le soha.”
Tudom, az illem úgy kívánná, ha már valakinek mindenkép kellemetleneket kell mondanunk, legalább a szeretet, tapintat és figyelem pirulájával adjuk be neki, de heves vitáin a politika, faji kérdés és még sok minden más balsikere minket fog okolni majd, ha ellent mondunk- ha elfog a harag, az indulat és csiklandoz a kikottyantás vágya, hogy a hülyeségből elég legyen és foglalkozhatnának maguk helyett inkább az országlás dolgával.
Szellemi képességét is megkérdőjelezem annak, aki kitalálja, s ránk rakja teherként a régmúltak előkelő érdekét...”a haza legjobbjait hozzákötöm a magyar röghöz” - tiszta szívből, mély lélekből fakad (?) - a fenéket, a beteglelküek lehetetlensége e bölcs világfelfogásnak! Új ötlettel fűszerezve az elkeseredett jelen, miközben százezrek vannak nyomorban... kérdem mit épít e rend? Mi az, miért itt tenni érdemes (?) - mert e nagyok csak magukkal vannak jól el- odafenn!
Vitatkozom, miközben tudom, hogy a hazúgság ama fajtájába estek, mikor már önmaguknak is hazudni kénytelenek... hitelvről van szó (?) – mégis vitám- így is az igazságérzetnek hódol, még akkor is, hogy mi is, a tévedésnek- minden oldalról kitett gyarló emberei vagyunk... a szegénység és ellehetetlenült volta ellentmond mindennek.
Életidegen, ellenszenves, hogy a hatalom tagjai egymást tüntetik ki tüntetőleg... Mert, “örökké égő oltárt emelek.”amíg az országban annyi nélkülözéssel kell szembenézni addig- miért, hogy e sivár ürességben együtt élveztetik a nagyok érdemeit? Vele a “magyar fajnak olyan hatalmat biztosítani, amely rettentő erővel sújt le”. Visszataszító...
Elindultunk egyként az úton
nincs megállás, a türelmetlen képzelet meglopott
felénk hajol szenvedéllyel a múlt ott,
s emlékein
hajtja álomra fejét a kor-
jajjok évein visszadobbant
álmokkal szorít,
hol fénytelen semmivé botorkál a sors-- (Szőke E.)
2010.10.01.