Új szellem-kezdet

Az önmagábazárt Orbán...

De a méltatás csak kétharmadnak szól tovább, eseményein a küldetés felé mozdult kétharmados forradalmával  ujjá  hogy született e nemzet... (?)

       Orbán egy boldog nemzet országát irányítja, ő nem tékozolja a vagyont, kétharmados forradalommal újravívta ötvenhat harcát, mi most lezárult, és véget ért 2010 áprilisában. Utolsó döfés a hazugságok korszakának... semmi nem fordíthatja vissza az útról.

Sikeres és virágzó korszak jön el az Orbáni hatalommal, hol nem meghalni kell, de élni benne. Kirekesztő hangvétel az ünnepi beszédben végig kisérte szavait (az egyharmaddal mi lesz?) - a nemzet maga dönt, mondja- új a helyzet... csúcsra jutni katarzikus érzés.

Engedni kell a kísértésnek!... (?)

       ...a kétségeknek nem engedünk teret, tabukat mára porbadöntöttük, éltünk a lehetőséggel, nagy fába vágtuk a fejszét mi útban volt- mindent azért csináltunk, hogy meg ne torpanjunk az elött, ami ember- és nemzetellenes, életellenes...  és ellenáll, a magyarok évszázada jött el. Boldogabb a jövő, közös a mérce. Értelmetlen, buta szabályok nincsenek... előre jut ki becsülettel dolgozik. Mindenkit magunkkal viszünk... mi senki se hagyunk a múlt romjai alatt. A magyarokat tisztelni fogják a világban... egy év van mindenre, emelkedés megfontoltan, kételkedőkre ne hallgassunk. Hadat üzentünk a szovjet birodalomnak... és mégis itt vagyunk! A tömegoszlatokról- Ök is ott lesznek, ahol lenniük kell.

Szép szavak- túl árkon-bokron kerget most a vér (?)

Hogy kétharmadnak szólt (?) - bár a győzelem választóival egyharmados volt- győzelem az mindenképpen... ( a parlamenti kétharmad országnak szóló hatása, most!)

Akkor ki az a mindenki, akit visznek magukkal, ha kirekesztő volt mindenképpen az ünnepi beszéd?

- A te keménységed kerékbe tőr,

         nyomodban a halál szele jár,

 csalárdságod gyilkos csapdába zár...

Oh, hidegfényű,

          gőgös szemsugár!

...igy veszted el –     

          hisz’ érte nem kár

a lecsúszott nyomorgót, ki irgalomra vár?-- (Szőke E.)

A pillanat, hol nincs szabadság az épp a jelen... őszintén, most nincs miért fejet hajtani, múltból él a nemzet- mi folyamat volt mára elveszett, elveszett a demokrácia... jövőnket homály fedi! Fenn már elvakult a hatalom, kikbe az elme háborult, léleknek nem vígasza- bár mondják szegények oltalmazói, mily’ könnyen felejtenek, s nem látják, hogy síralmas a kép, mit nekünk felfestenek...

A történelem megrázó eseményiből’ épitkezni akaró jelen, már maga is emlék lett...

A nemzeti-ünnepen (apropójából elébb) mindig kell valami, mi hazafibb és magyarabb az eddigi időknél, hát ilyen a választójog most... mit sem számit, hogy kidolgozott-e avagy átgondolt.

Megelőzve idejét, jött az ötlet, s az ünnep- hogy lényegre-szorítkozó áttekintéseknek dramatizált folyamatából ki- hogy jön ki, már nem is érdekes, nincs vitakérdés és a vélemények szembesítését sem kell elvégezni, kimondva, mert az ország ünnepel... vele ünnepien rögzül, miközben mondják a szokásos lózungjaikat, melyből ki kellene szűrni a lényeget és valamilyen történelmi-logikai sorrendbe formálni a legfőbb eszmemenetet... maradt- a cél, a lényeg, hogy mindent megtehet a hatalom...

Már ismét- az egymást tudomásul nem vételének, a “mindenki mondja a magáét” ideje jött el megint (egymásmellett elbeszélünk)... nincsenek párbeszédek, egymás álláspontjainak tanulmányozása nem létezik... egyoldalú taglalás, önmagábazárt fejtegetés igen... e kor szokásává igy válik, hogy a többségi-kevélység törvényőreinek adta e felfogás lehetőségét, mi- mára már gyakorlattá vált...

Orbán- Európában már a reformáció jövetelét jelzi... (?)  (visszahullást a középkorba, de Horthyig bizonyosan), de vajon elért-e hozzá a szabad-kritika szelleme (mi eddig csak őt magát érintgette?) – s a népi- forradalmi felfogása az ember helyéről, méltóságáról, jogairól (?) És az ember földi elrendeléséről esetleges vélemény van-e, vagy az emlékein gyérülő diák- és “vagánséletét” tükröző hozzáállása motíválja tovább tetteit? A szépítő-szándék meg abban rejlik, hogy magára ölti a sárga-köpönyeget míg- minden-mást befeketít?

Részleteiben bújt el az ördög, már az is mennyre kacsint... érdekül az érzelem igy. A harcos kordonbontó mára bölcs-vezére a magyarnak... minden magyarnak- határon innen és határon túl (!)

Szava szent, mit másít kedvére... a katasztrófa- nem katasztrófa: emberi múlasztás, és mit ad Isten a hirdetésben- felhívásban már katasztrófáról beszél. A Vezér melyik szavának higgyünk? Prejudikál, majd csupa finomság- a búsongó-panaszdal az ellenzéké (?) - fennkölt lett vezérünk és imádott (leginkább imádja önmagát) – “A hiúság nem visz el sehová, holott nála semmi oly mohón nem cipel – mindenhová.”

Hajlékonyságával betart játékszabályainak is- amúgy futólag, vele- a kétharmadon kívül rádöbbent mindenkit létüknek korlátaira- miközben ő a géniusz átlépí az alkotmányosság határait, ízre előlegezi ezzel az újat, mit átcsiszolnak a tanácsadók- áthatóbb, szilajabb valóra... a többi meg, ki- képben, ki- nem, de füttyszóra mindenképpen... lépegethet egyszerre. Ahogy jó- székelyem mondja: “A bizon szép orvasság!”

Igy adja közre, a jövőnek-új- alkotmányát is, amolyan diákos nagyképűséggel, mintha út elötti végrendeletet diktálna lesz az érzet... valahogy kezdjük megszokni, megtanulni a leckét- itt kizárólag csak neki lehet szava. Minden más kirakat! - (tanulva és utánozva prejudikálom!) – A fejek zürzavarában a gondolati bukfencek sorozatával komorodik az élet... valahogy úgy vagyunk, hogy félünk és mégis fütyörészünk... eltökélt derűvel, hol dallamos a farkasüvöltés, ellenében féktelen a panasz? Kordont bontanak most szavakban- korlátokat feszeget a kétharmad,(korlátait feszegeti )- hogy konvenciókon, minden logikán és érdeken túl szabadabb, de féktelenebb és veszélyesebb életre emlékeztessen? Jómagam már alig bírom a megpróbáltatásokat...

Az alkotmány sorait önkényesen átlehet-e írni...(?) – bizony, igen... “különösen itt, ahol mondhatatlan... csend van” - a hatalom kizárólagos birtoklása a tett, erre szinte minden eszközt fel is használt a Fidesz- az arra való törekvése bizony megvalósult... ők mondták- mit mondták, szajkozták - az előző kormány illegitim volt, hát bebizonyították-

nem jobban mint ők... (!) - (mert ők tényleg azok) - mivel senki szóvá nem tette- már ezen felbátorodva, sorozatban követik el az alkotmánysértő cselekményeket... az ellenzék “szalonkodik”- konstruktívnak hitetve magát, még magának is hazudik, igy látta kárát a demokrácia és a szabadság...

Fölöttem gonoszul az érzelem.

Van ki föl bukott...

Van ki le- bukott,

de mind kínnal van

               a véletlennek.

Kísértve mennykövekkel,

               szájakkal szívtelen,

hol a percnyi szándékok

még módokat keresnek-- (Szőke E.) 

 “Alázatból” jeles? (csak kérdezem... honnan és kinek mutatva az?)

Munkahelyek szünnek meg, elbocsátások vannak- megadóztatva a kiskeresetüek lettek, a pénzt a nagyoknál hagyta... szegénység van, áremelések- nyomorgók száma gyarapodóban, a visszamutogatás ideje már lejárt uraim... (fölösleges is)- családok szenvednek, gond és bánat ezreknek, s ki kérdezi őket- hogy lesz foglalkozásuk, mi van hivatásukkal, nehézségeik, viszonyaik, panaszaik, kívánságaik, óhajaik felöl?

“Öngyógyító erő vagy van- vagy nincs mentség.” (!?)

Hol van már Semjén apostoli lelkesedése? Az emberek iránt érzett tisztelet az alázatos munka... csak önmaguk felől hírdetik a nemeslelküséget? És itt nem a tragédiáról (iszap-katasztrófáról) beszélek... “csak” a mindennapokról. A “csak”-szavak nem elégségesek! Mint volt a választások elött, hogy ragyogott akkor képük, az apostoli buzgalom heve ott- üde örömével (!)

Ahogy jó- székelyem mondja: “sohasem dógozott, csak járt zuvatolni s egyéb dógot követni.”

Legjobb a gazdag és kényelmes élet...

2010.10.24.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat