Orbán a nagy-magyar…(?)
Belekeverve egy ország egy párt spekulatív „rendjébe”, hol elméletben és a gyakorlatban is márcsak káosz uralkodik. Orbán mégis azon munkálkodik (földi istenként), hogy szentté és sérthetetlenné tegye idomtalan alkotásukat (hol zsarnokká vált) – a legkisebb tárgyban történő megsértése majdnem szentségtörés! Ugyanakkor a nemzet nevében egy társadalmi szerződésre hivatkozva, mit Orbánnal kötött a szavazók egy rétege- rányomta bélyegét az egész társadalomra, mert a szabadság jogáról lemondtak, így sértve sem érezhetjük magunkat e hatalomtól, amelyet meghatározott célokra önként megbíztak… Fidesz spekulatív-elvein keresztűl lehet levonni csak a gyakorlati következtetéseket.
Orbán abszolút hatalma, hogy egyeztethető össze egy polgári társadalommal? Mindent megszavazhatnak- meg is szavaznak (csont nélkül), ezért bárkitől- bármit el is vehet… bár hibás az elmélet, mégis megállapítható (mert a Fidesz ezt hírdeti) megeggyezik az emberek közfelfogásával, a választók akaratával- a „többség” által meghatalmazva nem lehet más morális érvelés. És mégis a többség még nem tanulta meg, hogy a kormány hatalmát saját hatalmának, vélekedéseit saját vélekedésnek érezze. Arról a hét-millió nyomorba lecsúszó emberről van szó- a valóságos többségről, aki még nem tanulta meg, hogy egyéni szabadságát veszélyeztetik a kormány túlkapásai… csak egyszerűen félnek, félünk. A hatalomnak ezirányból felzúdulásra számítani nem kell (egyenlőre legalábbis) – a jog olyan kísérlete ellen sem, mely olyasmibe kívánja ellenőrizni az egyéneket, amiben ezidáig nem voltak szokva, de tekintve, hogy az emberek kevéssé tudnak különbséget tenni aszerint, hogy valami beletartozik vagy sem a jogi szabályozás hatáskörébe- megszokott módon, már nem tudja eldönteni, hogy helyénvaló-e a kormány beavatkozása vagy sem a folyamatokba. Az ellenzék elnyomásával az egyén megfélemlített lett! Megtorlás a hatalom ereje, már kérlelhetetlenül felőrli az ellen-véleményeket. Hatalom béklyóiba fetreng egy ország, s erkölcsiekben mégis hírdetve felette áll minden aljasságnak?
Csinálnak majd egy alkotmányt, hol a népet kihagyva csakis kizárólagos személyeken nyugszik a felfogás, a vélekedés, s így a kötelesség helyett csak a becsület tartja majd össze az államot?
Még nem tanulták meg Orbánék, hogy egy alkotmány nem pusztán szubjektum felfogása- de évszázadok munkája, az ésszerűnek eszméje és tudata, amennyire e népben kifejlődött! A korona-tan utalásként, a korona idolumként belekerülhet ugyan, mint a zászló is, de a nép kell hozzá, hogy alkotmányát a maga jogának és állapotának érezze - különben ez az alkotmány külsőleg lehet „valami”, de öntudattá nem fog válni (kifüggesztett tacepaok által sem!). Nem lesz jelentősége és értéke sem!
Talán Orbánék elsőbb feladata lehetne- megteremteni a méltóbb életet (!) - hogy legyen becsülete úgy az embernek, mint tárgyainak- szimbólumoknak beiktatásával akár- felhívni a figyelmet, hogy az “idolum” valami nagyon szent, és a szentség a legmagasabb érték, amelyet az emberek valaha is elismertek... valahogy úgy, hogy a degeneráltan- torzított társadalmat felrázza... de épp az ellenkezőjét teszik, tovább torzítanak!
Ideologiának alapjául egy példa nagy szerepet kaphatna (beleérzem!), mint ahogy azt Emile Durkheim elméletében is:” egy zászló csak egy darab anyag, a katona mégis a halálba megy, hogy mentse a zászlót”!
Mint mindennek az értelme az idők folyamán- századok óta csak változik (eltagadni kár is volna), mint például a haza fogalma is, pedig, mint szó egyértelmű, határozottnak látszó fogalmat takar, s mégis, ha pontosan meg akarjuk magyarázni, hogy mi a haza, hosszasan körűlírjuk, felsoroljuk alkotó elemeit – s még így is csak éreztetni tudjuk, mint megérteni! Ha töprengünk rajta, érezzük, hogy mást jelentett ez a szó évszázadokkal ezelött, idővel alakult és alakul most is értelme. Arra is rájövünk, hogy nem egészen ugyanazt jelenti- időben és térben módosul értelme...
Érteni vélem Orbánt, de magyarázni mégsem tudja... megmagyarázni végképp nem! Boros meg kellően elvakult ahhoz, hogy tisztán lásson...
Lélekben egyesíteni a magyarságot lehet, sőt valamiféle gazdasági összetartozás is kivihető, a történelmi sorsközösség, kultúra, származás és nyelv csak a szívekben teremthet egységes Kárpát-medencét, de jövője és történelmi szerepe csak annak a hazának van, amelynek népe igényli az önállóságot és a saját portáján való hatalmat s arra tőr! Máskülönben e magyarságot megint súlyos megrázkódtatás éri! A magyar politikai-haza az minden magyar hazája is- a vér keveredett, mely őseinket befogadta... az a haza, amely kenyér mellett védelmet is ad, biztos otthont, belső rendet, amit sehol máshol olyan mértékben meg nem kaphatunk mint idehaza... de szívben és lélekben egyek lehetünk és érdekünk is azt a hazát is erősíteni, mit Kárpát-medencének hívunk - mit földrajzában parancsra szabdalt fel a történelem a nagyhatalmak által.
Aki ezt nem érzi és érti meg, idegen e területen! Itthon teremtse meg az emberhez méltó életet a mindenkori hatalom elébb, ha ez nem megy, külkacsintva csak bandzsaság marad és vágyakozás egy megnevezhetetlen felé...(!)
S megszületett az „új” a forradalom,
Sajnos csak, mint szó-
fordulat- állásából
kelepcébe is fog, így óvó.
Kétség a lelkiállapot,
Mi bennem búvó- kényszer-adott,
csepegteti boldogság-vágyát, itt tanulom,
mit e nagy érzés jutalomként adott— (szőke)
2010.12.27.