Új szellem-kezdet

Cserepeink…

„Nagy bajban van a magyar gazdaság, és főként presztízs- és politikai okok akadályozzák azt, hogy a kormány belássa tévedését, és az IMF és az EU javaslatának megfelelően irányt váltson – véli Erdős Tibor akadémikus”

„A Fideszben elájulnak a magyar gazdaságtól”! A tények mikor zavarták őket? Költségvetési bizottság Fideszes alelnöke szerint a magyar gazdaság egy sikertörténet. Hány „feles” után állapította meg? Józanul nem lehet ekkora hülyeséget ilyen magabiztosan kijelenteni… szégyellheti magát, hogy hazugsággal takargat (mert van takargatni valójuk bőven), közben éhségmenetek indultak a Főváros felé… munkahelyek nincsenek, területek fulladnak meg a munkanélküliség súlya alatt!

De van pénz plakátokra és egyéb „okos” dologra! A számok épp az ellenkezőjét mutatják a gazdaság létében, mert hamarosan beköszönt a csőd és ők ünnepelnek, meg ájuldoznak. Hogy nem sül ki a szemük, amelyikkel a sok „pozitívszámot” látják!

 “Az adóelkerülési kényszer tovább fokozódik, ráadásul a korrupciós késztetettség még a miatt is nő, hogy a szektorban – banki hitelezés hiányában – beruházni szinte kizárólag csak uniós támogatásokból lehetséges” – írja. Egyáltalán (!) – az sem biztos, hogy lesz EU-s pénz, és ha lesz mennyi? - hogyan osztják, lopják azt széjjel… pozitív spirál rabszolgasággal, „félázsiai”- félgyarmati függéssel, ahol nincs visszaforgatás, mert ellopják (kivonják) – nem lehet újraiparosítani, az nálunk pazarlás… Csalás van és épp ott, ahol a számoktól elalélnak éppen. Esetleg, ha kamatcsökkentés volna, hogy a cégek ne kényszerüljenek csalással menteni a menthetőt… (és nem ártana az „egykulcsost” feladni!) Matolcsy és Orbán logikájába nem férnek bele olyan kapcsolatok, mint szükségszerűség, valóság, lehetőség stb. - viszont benne az állítások ítéletéből jellemzőként, azokban rejlő erősség sem szerepel… ami ma igaz, az holnap nem – durva technikai és súlyos értelmezési problémáik miatt minden megdől!

Közgazdászaink mondják a „tutit” – miközben a gyakorlat, tendenciáiban merőleges viszonyokat termel… szóval a számok csak ’játékkal hamisítva. Semmi konkrét a megoldás irányában…

Viszont lesz „békemenet” Orbánt és politikáját fényezve- élét veszik a Gyulai (Békés megye) tüntetésnek, mit épp ellene szerveznek meg! No- vajon ki lesz az erősebb? Huh, de ócska játék (érzem és mondom is) (!) – hol a pénz adja az elevenséget (a gazdaság sikertörténetéből kézzelfogható haszon), a pozíciók, helyezkedések, nyalások jutalmáért ott most az egység, kirakatnak és Európának üzenve, hogy így lesz e mozgalomból felcsigázva az érzés a másik fél sommás elítélésévé, mellyel felhangolják érzékenységünket egyazon pózban… mégis a kétféle indíték és kettősség egy sajátos „csodavárással” egymásra való hatásában kioltva.

„Sajnálom azokat, akiket félrelöknek… s egy frissen sült kenyeret látnak nehéz álmukban, az éjszaka mélyén.” Ettől a pillanatnyi gond lehet letudott, de a lelkekben sokkal mélyebben hagy nyomot, mint az gondolnátok Viktorom!

Milyen hévvel prédikáltad egykoron, hogy mindez marhaság, és- ha valami nem tetszik – kinyilvánítva azt egy-fordulattal – ellehet zavarni! Lehet-e a múltat úgy felidézni, hogy csak a fénye jöjjön vissza? Nem! – ha kifosztott, megrablott a nép… és tudj meg még valamit, a csönd veszélyesebb a zajnál… Radnóti kifejezésével élve pláne, ha „befonták a balhitek és a vad kényszerképzetek”! Sajnos egy tisztultabb holnapról még nem beszélhetünk, ennek az akadálya a jelenlegi hatalom (no- és váltópárt sincs!), viszont van egy őrjöngő jelen – amivé lett nem szépíti meg a megszépíthetetlent!

 Keveslik pénzüket a tankerületi igazgatók

„Alig 400 ezer forintot kapnának, ennyiért nem mindenki vállalná.”

Sima szervezési feladat, amit 200 ezerrel is túlfizetnek, vállalni a feladatot pénzfüggvénye nem lehet, vegyék megtiszteltetésnek, hogy kijelölték és még túl is fizetik… hogy hányan vállalnák a feladatokat ezért a pénzért, és még lehet a munkájuk minősége is felülmúlná a jelöltekét? Több ezren bizonyosan sort állnának a feladatért...

A tanárok is csak a pénzt szajkózzák, hol a pedagógusi véna, a tanítás és a gyermek szeretete (?) - mind a mellett, hogy a tantárgy maximális átadásával és mindent felhasználva az adott keretek között… hozzáállás tekintetében másnak kell lennie. Sok tanár - és nem túlzó az adat - már így is túlfizetett! Lejár a nyolc óra és szaladnak… de a másnapok felkészülésére hivatkozással a felét sem töltik ki… hagyjuk a gyerekes sírást! Lehet szapulni, hogy nem értek hozzá (!) – van, amihez valóban nem, de- hogy milyennek kell egy tanárnak lenni (egy pedagógusnak) azt tudom! Ha nincs pénz, akkor nincs- a feladatot meg kell oldani akkor is, nem kréta, nem szemléltetési eszközök hiánya, ami visszafog – csak „a nem akarásnak nyögés a vége”!

A szakot, amit visz egy tanár – amit az egyetemen, főiskolán tanult- elégséges alapot ad ahhoz, hogy finomítson (tudjon finomítani, sőt többet nyújtani a szükségesnél) – még az „áldatlan” körülmények között is! Csak akarni kell! Vagy - nem is való pedagógusnak! Aki ezért elhagyja most a pályát, azzal csak nyer az oktatás- ügye!

Visszhangos-tényeiből a helyzetek és események nincsenek vizsgálva, mert azok általánosításra nem lennének alkalmasak egyediségük miatt, lelki, érzelmi és szemléleti velejárója, rejtett indítékaik, hangulati következményeik nincsenek feltárva, ezért hat minden már csak lózungnak- és hiteltelennek – puszta ténnyé degradálódott, múló hírként is már csak egy „véletlen” kaland! Súlyát vesztette! A tapasztalat, hogy a lényeg veszett el Hoffman és Orbán hülyesége miatt… a lényeg pedig a gyerek, már régen nem róluk szól a „mese”! Erkölcs és hit az ő szájukból épp oly hazug, mint az egész tevékenységük!

A tanárok emelkedjenek ezek fölé, mert beleesnek az ígéretek csapdájába, ahol se igazság, se harmónia nem lesz többé, hiába náluk a logikai és a földön-járó érvek… kettőt előre, egyet vissza, (ahogy mondta egykor valaki)! Az élet megalkuvással is jár, néha valamit fel kell adni, hogy haladhassunk…

Keresni az igazságot ott, hol nincs is – botorság. Itt- ennél a hatalomnál, Rózsikánknál (hogy a ménkű csapna bele!) - sajnos bukhat egy egész élet egyenessége, egy egész élet hitele és bölcsessége is - minden program, mert kaotikusak az állapotok, ezért csak óvatosan a „dacos” forradalmisággal! Ebben a korban nem számít az emberi érték, nyalnak a létért… a kultúra eredményei kétségesek vagy nincsenek is és a szónak (az adottnak sem) jövendőt formáló ereje. Ezért dolgozz! – a gyerekekért!

Bár – létezik kimondva, de átérezve nem eléggé - csak egy érzés bátortalanságával sejteti igazát: „Mert növeli, ki elfödi a bajt”! Lehet ellentmondásos voltam, mert összetorlódott a latolgatás kínzó érzésével a gondolat és a gyakorlat útja, mely a kivezetőt nem találja… hadd kérdezzem akkor, hogy hol az a határ, amikor szándékaink ellenére már ártunk – ki tudja? Ellentétes arcképek, vádak és ellenérvek „hol tréfás, hol keserű perpatvarában” ahol cáfolva is vagy, ahol igazat is kapsz… máris ott a hatalmi akarat – önkényi képességgel szabott a forma!

Szövegkörnyezetben a fantázia

Lényeg belsőtüzével becsapva?

Csiszolt dolgain létállapot:

Akarata

Hűségre nem köteles,

Nem is örök

Pontossága, csak szorongó sóhaja? —(szőke)

2013.02.03.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat