Orbán diadalmas romjain...
“Bánatok, kínok, mint vad keselyűk,
Falánkoznak milliók szívébül...” (Ady)
Egyszerű és szerény volna e világ? Akik tenni tudnának szalonkodnak (Mszp), szinte élvezik, ha a Fidesz-Kdnp együttese belérúg- együgyűként viselkednek, holott védekezhetnének- csak a Fidesz módszert kellene leutánozniuk. Sikerben érdekeltek- és megkapják? Szükségünk volna a hajdani eszelősökre, ha eszelőségük mégannyira reménytelen is! Kinek szólal meg a lelkiismerete az elnémítottak, nyomorgók- és megcsúfúltak sorsa láttán? Hol van már a hit az emberiességben (?) - a bölcs és a magaérdemével teljesen tisztába levő ember mára elveszett- megingatlanságuknak vége, s a jövő se fogja tisztelni őket...
“És nézd, világ, e rongy komédiát...” az úri világ morális züllötségével van! A szépségek kora itt végleg lejárt, vélemény is inkább négyszemközti beszélgetésekben festegeti új- korszakát... átélt dolgaink- szegényebbek vagyunk! És meglapul ki igaz... a “kényes”-ember rabol még! Az idegen dolgokat egyetlen közös áhítatra hangoló Boros (tanácsadó) hallgatóit a hideg sötétség járja át. “Lelkünkre így űl ez a kor...” keményen, vastagon értékeli a forradalom hangjait- hazug a szó, hazug a vele festett kép is. Itt a “bóvli-kategória”!
“Sem az Európai Bizottság, sem a többi uniós tagállam nem lesz elnéző Magyarországgal szemben, ha azt tapasztalják, hogy az orbáni populista gazdaságpolitika megszegi az uniós előírásokat.”
...a sors,
hogy rám parancsol, elvette szabadságom.
Balgán rójuk már az utat,
koptat az akarat, így cimborál a vakokkal,
hol exponált a tény,
és a pokol jött elénk- nincs irgalom— (szőke)
“Nagyon rossz a mi istenünk, nagyon kell nekünk szenvednünk... utálom az életem, amit csináltam s amit csinálni fogok, ha fogok...”
Orbán tovább működik, lassan-lassan felőrli a “forradalmat”, az egész országot, a demokratikus ellenzéket- a kisebbségeket... hol találunk segítséget? Falkákban gyűlö- gyáva ordasokkal e jelenben a régmúlt támad fel újra a régi mesék kisérteteivel szinte jéggé dermed az ember. Félünk! Félünk? Elég! – e birkanyájból távozom... torkomon a szavak elfultak...
2010. 12. 13.