Új szellem-kezdet

Meghallgattam Orbánt… (!)

 „Isten nem azért adta a méltóságot, hogy rokonainknak kedvezzünk, hanem a népek üdvéért!”

A tisztelet szolidáris… kiérdemelt – vagy kikövetelt? Orbáni olvasatban kiköveteljük!

 Amúgy a kommunikációs forgatókönyv alapvetően évről évre ugyanaz: „az éppen regnáló politikai erő első embere reflektorfénybe lép, büszkén és részletesen számba veszi saját és pártja sikereit, jó irányú törekvéseit, ugyanakkor mélyen hallgat kormányzása kudarcairól, tévedéseiről és mulasztásairól, a tagadhatatlan bajok kapcsán pedig sajnálkozva „hátrafelé” vagy „kifelé” mutogat. Az ellenzék – átesve a ló másik oldalára – csak bírál, ostoroz, szüntelenül a negatívumokat harsogja, azokat is felnagyítva, kákán is csomót keresve.”

Meghallgattam Orbánt… furcsa egy világban élünk – elindít és lezár dolgokat. Élményt fordít, lényeget emel… közvetlenségét megtartva viszolyogtat, merészségével távolságtartó - bár szóhasználataiban rejlő erő és lendület „új-szakaszait” mutatja munkájának összességében mégsem tudott magával ragadni.

Szemléleteit új alapokra helyezni nem tudja – lehet, nem is akarja – a lét, mint lényeg különös megvilágítása, hogy saját szemszögéből történik - logikátlan szabadság érzetét kelti. Talán ezért is érződik káosza, mert ellenségérző - régi és ósdi történelmi-szemléletén inog lélekbelivé, de társadalmi tanulságán inkább konvenciótlan… tudákos igények ellenére homályos jövőképpel ébresztget valamiféle bölcsességet, mégis a mérleg, hogy ellentmondásain túlzás felé billeg - a „nyelv”, az éhes ellátatlanokról nem szól, a négymillió szegényről sem, sem - benne a másfélmillió nyomorgóról, abban pedig a 600 ezer ellátatlant meg sem említi. Az éhező gyermekeket azért nem ártott volna felemlíteni!

Szomorú, így a gyengék az elesettek védelmet hogy kaphatnak? Tudjuk: Ócsai lakópark, vagy rezervátum- esetleg gettó, mindegy is hogy hívom – egy a lényeg, a fővárosban akár – ebből a pénzből – 1500 lakást vásárolhattak volna… nem dics ez, inkább szégyene Orbánnak! Diszkriminatív a lakáshoz nem jutók felé!

Kitört belőle viszont a legősibb ösztönök és szenvedélyek vihara – egy-kusza halmazatban – az élvezet és csömör, a régi formák félig-értett célzásain át - a megbántás okán - emelkedő hatalomvágy. Jaj! Kire hallgat ez az ember? Nem buta csak egy önfejű ember… ha lesz folytatás, akkor kérem, kérjük (persze csak, ha komolyan segíteni akar), hogy az ország városaiban eladó lakásokat vásárolja fel, szinte mindenkin segíthet! Vagy csak kirakatnak tekintem minden munkáját és nem érdemel elismerést a választásoknál sem! Sehol sem! 

Rezsicsökkentés, hogy a családoknak több maradjon (miközben megemelték a díjakat- így lett miből osztani) – no- és a bolti-árak is elszabadultak – már oly mértékben – hogy a rezsicsökkentés ténylegesem csak morzsaként hat.

Családi adókedvezmények… ja! - a gazdagoknak jól jött - a szegény ki sem válthatja, vagy csak egy piciny részt. Ez is csak morzsa és a sok morzsa sem elég, hogy kenyérré gyúrhassuk (még szeletére sem)!

Túlzásain az IMF leértékelése… a kötvények súlya annak felértékelése, a sikerek kisajátítással - ami a közjóba nem is fér bele, hiszen csak látszatok azok, amikkel az ország érdekét szolgálja – drága pénzen vásárolt szabadságot! Elhallgatott részletek…

Munka kell és kenyér! – mégis molinót kaptak!

Adóság csökkentés? – hm… hogy még nőtt is? - így a pénz – véleményem szerint – eltapsolva lett! Hiány 3% alatt – kíntorna gyakorlata már ismert, ahol mindig a szegény szívhat!

„Megtanultunk kicsik lenni!”

Nem diktálhatnak bankárok, külföldi bürokraták, nem mondhatják meg milyen alkotmányt írjunk! Helyes, de az akciózgatás félre visz! Eredményeink pozitívak, viszon nem örülnek azok, akik Magyarország gyengeségeiből hasznot húztak… amit levettem a „vörös” kizárva csak a FIDESZ létezik!

Megvédik az időseket, mert vágyik Orbán a jó szóra, a dícséretre: „szép munka volt kisfiam”! Elmegy orvoshoz is, mert az orvosnak is élni kell, a gyógyszerészhez is, mert ő is élni akar, majd a felvásárolt gyógyszereket a csatornába önti, mert ő is élni akar! Jaj! Miközben sokan vagyunk, akik a szívgyógyszert sem tudja megvenni! Rossz vicc volt! Föld szagú!

 Amit leszűrtem az nem a szabadság, de tekervényes „tisztulásán” az érdek és minden logikán túl egy féktelenebb és veszélyesebb életre emlékeztetve múltunkat emelte ki a „bitorlók” és jól-élők boldogságára. „Keletkezett egy kis túlfeszültség itt a feltöltődés során. Már nem küld előre olyan embereket, akik széles mosollyal csinálnak segget a szájukból. Személyesen teszi meg. Hiába, no! Befordultunk a kampányidőszakba!”

Nem vallomás volt, nem is egy előremutató „mű” – hanem egy mesterkélt, túlzó, nagyképű és kiagyalt beszéd, amit- mint kívülálló idegenként „élveztem”! De már megszoktam ürességét, a Fidesznél is és nála is, minden másképp szűrődik át - más színt, más hangsúlyt – más távlatot kap, mint az ellenzéknél. Mondhatnám, ez a természetes… de nem mondom, merthogy az általános- melynek egyedisége önző nagyképűséggel nekünk (a négy millió szegénynek) inkább egy végrendeletnek hangzik – képmutatással homályossá tette és érthetetlenné a kormányzati szándékot.

De hát ezt tette eddig is, mi az min meg kellene lepődnöm?

Az elvontság így legalább vaskos valósággal telítődött, a „szertartásból” tréfa lett és a retorikából paródia (jóízűt mégsem röhögtem)… maga köré bástyázta az adathalmazatokat, tetszetős analógiáin a hipotéziséig inspiráló volt a szándék… a gyakorlat, ahogy elsült, hm…

Kitért a megoldatlan kérdések elől – vázaival szokatlanodott – inkább - ama „magabiztossága” bennem a tétovaság érzését keltette, a feltevések ma sem szűnő szaporaságán befeketítő szándékain, ahol- ahogy játszott a pillanattal, ünnepi ceremóniával!

Aratunk, és megint csodálhatjuk a Fideszi sajátos matematikát, melyben a kevesebb a több és még soha nem jutott ennyi pénz „koponyánként” az EU-ból, mint most, mit a körülmények és lehetőségek kiaknázásának következményeképpen kiharcolt Orbán! Igaz, hogy még jóvá kell hagyniuk (az EU-nak), igaz hogy még sok kiigazítás és korrekció szükségeltetik, míg rábólintanak, de ez nem probléma a Fidesznél – MNB és egyéb változások sok lehetőséget adhatnak, ami lehet pozitív, de vissza is üthet! „Még jó, hogy Kusza Szem tábornokot nem lehet csak úgy megtéveszteni. Ő pontosan tudja, hogy a mostani forintgyengülés nem annak szól, hogy vonyítva rettegnek az elemzők a neve hallatán, attól meg aztán végképp sikító-frászt kapnak, hogy esetleg a valutatartalék közelébe kerül. Már arra, a hírre is esik a forint, hogy Matolcsy elsétált a Nemzeti Bank előtt. Mi lesz, ha be is lép az ajtón? Mint elnök.” Amit majd árgus szemekkel figyelnek az ellenzéki oldalról és az EU-ból, hogy csatornáit milyen technikával nyitja meg! És ha az ellenzék jutna hatalomra (feltételezve - mert esélye sincsen) el is zár majd – itt lépne életbe a „tiszavirágú”- hatalom intervalluma… (instrumentumként inszcenálva)!

Egyszóval megmutatta magát Orbán és olyannak, aki értékeli, történelmét- történéseit – a ránőtt álarcát szerette volna levetni- nem sikerült neki… nekem korválsága tűnt ki - korváltása nem! Olyan semmi lett!

Dinamikus emberek vannak - kellenek is, de nem kell a mese, valahogy Orbánék felnyitották a szememet, amellyel képalkotó fantáziám kellően lehiggadt… már nem várom a szó epikus értelmében vett elbeszélő történéseket, de várnám - hogy történjék valami. Nem kellenek a mindig más értelmezések, a meg-megújuló zártságok „sötétje” (hol tapogatózom) – a sejtetések a titokzatosság engem már nem inspirálnak. A reális valóság kell, hogy megtudjam mi szar, mi nem az! Mert, amíg az emberben keserűség van (rémületig felcsigázva), addig idejében ilyen tereket is alkot… kinek? – minek? Orbán Horthy-politikája a hátam közepére sem kell – a jobbik „fasizálódó” politikája, antiszemita nézetei riasztanak, sötét kontraszt egy más kornak – kórnak van – aminek mi nem adhatunk újraképződésében történelmi hátteret most! – így nincs „fénye” a múltnak, mint ahogy a jelennek sem!

Konklúzióm a beszéd kapcsán: "Magyarország jobban teljesít"! Az én olvasatomban Magyarország "jobbra" teljesít (!) - a Jobbik és a Fidesz egybenőtt – mindent és mindennek az ellenkezőjét megérteni, jaj - de nehéz - én szeretném, de lehetetlenség - morális mérlegük titkos terveit nem ismerjük (amit láthatunk az érezve is ránk feketedett!). Viszont átlátszó a színészkedés, amit parlamenti munkájukban eljátszanak… persze hogy az ellenzék itt sem ismeri fel a valóságot…

Példátlan a színjáték, amint a szabadságért „védi” népét Orbán – de a határozatlanság a gazdasági vezetésben valós, bevallani hibáikat gyávák – másrészt tehetetlenek (lenyúlásban nem, az a vérükben van) a telhetetlenségük mellett, mégis „nagy- magyarkodva” lépnek - a hazafiság üvöltő oroszlánjaként Európa színpadára! Hallgassuk és lássunk! – pillanat adta lehetőségében ezeknek az „ízig-vérig hazafiaknak” a „tetszetős” érvelését! A KDNP meg hitet, erkölcsiséget hirdet a közjó nevében (mást nem is tudnak) csak átlátszón hazudni… beleavatkoznak a családok életébe, de kifosztásukban - megsegítésük helyett - tevékeny részesek.

Sejtetés van:

„Széles már tudja, hogyan nyerhet Orbán

A Magyar Hírlap tulajdonosa állítja, ha bejön a terve, Orbán Viktor kétharmaddal fog nyerni.”

„Van egy álmom...most említem először. Most már egy ideje csak dolgozunk rajta... Még nyárig vagy legkésőbb őszig csak dolgozunk... (Ha elmondanám azt hinnétek, hogy ez a pragmatikus ember megőrült.) De ha ez bejön akkor végre Magyarország olyan növekedési pályára áll amin már vagy ötszáz éve nincs!!! Ha ez bejön akkor jövőre Orbán Viktor kétharmaddal fog megint nyerni. Annyi csoda történt velem már életemben. Igaz ez egy sokkal nagyobb léptékű 'csoda' lenne, de miért ne lenne ez még lehetséges? Miért ne érhetne végre ne csak engem hanem a magyarokat is óriási szerencse? Őszig ne kérdezzetek csak figyeljetek!”

Tudjuk:”nagyon messzire elér a keze Viktornak. Nem a Szent Jobb…

Ránk marad a kérdés… létkérdése, hogy léthelyzetünk mit kényszerít ki belőlünk, úgy válaszolhatjuk meg: Megalkuszunk? - vagy megalkuvás nélkül védjük az emberi jogokat – nem tagadva az európaiságot, amely nem földrajzi, hanem erkölcsi fogalmat jelent (mint Thomas Mann megfogalmazásában akár – példaként!). Örülök Gyurcsánynak (micsoda különbség van Orbán és közötte!). Jóhiszeműségét nem vitatom el, de az út – már az előzmények történéseinek okán is - kurva rögös lett!

Szemembe Orbán nem nőtt, nem is csökkent… az maradt, ami- egy nagy-dumás, aki zsonglőrködik! Ahol - kinek irányításával, minden, ami rendi és állandó, elpárolog, mindent, ami szent, megszentségtelenítenek, és az emberek mégsem kényszerülnek arra, hogy józan szemmel vizsgálják léthelyzetüket, mint kül- mint belügyi kapcsolatainkban!

A gyakorlati élet teljes szakadást hozott, színesíteni nem lehet, mert képmutató hazugságokkal telítődtek viszonyaink… mindegy is már, hogy együgyűségből vagy gerinctelenségből úszunk az árral! Ez a rend csak elhagyható! Emberek leigázásán (szolgasággal), nyomorunkon át a tönkretétel, mint lényeg (megtanítják velünk - a magyarok istenét - kik is vagyunk valójában!) - a mai életet teljesen átható erőszakon és képmutatáson alapul…

Már a szép szavak is vacognak,
hogy

„olcsó” a jelen, s benne a formálódó ember
a célok mellet-dagasztó érzetében.
Itt vett markába a döbbenet, hogy értelmet érjen…

Múltjára kacsingat véreres-szemmel a hatalom-
adva ösztön-sorsot
minthogy, „mivelhogy, miszerint s pediglen”,
címerez egy címeres vivátot
ó, nemzetem-

Isten megsegít, helyt áll helyettem
és tűr,
tűri bal-sorsom és hatalom-tanod,
mit mindenével javadra számol a szánalom
új-erkölcsű magyarságom ölében?— (szőke)

Magyarország jobban teljesít… Felszaporodtak a kalandos-kedvű kísérletezők – fölszagú érzet! Szoci.-csőd, munkatáborok, történelmi életélmények… de az eredmények pozitívak, hogy miért mégis bennem a negatív érzet? Talán, mert nem felejt? Pedig a hazugságokat jobb volna feledni végre, vagy végleg megosztja az országot! Felzárkózás van, de nem lehet listázni, mégis pontos kimutatással és számokkal szolgált! Tartja a markát az EU felé, közben szidja bürokratáikat és büszke arra, hogy a „kisebb hordóból többet tölthetünk ki magunknak”? Nyugtával a napot Fiam! „Gondolat, érték, program” – nesze semmi, ez már valami… Magyar-világ- erős ország! Méltó sikerünk lesz közös élvezetben már tapasztalati, amit tovább kell adni!

Ez a leírás csak annyira zavaros, amennyire Orbán évértékelője volt – a honfoglalástól a ma született csecsemőkig!

2013.02.22.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat