Reakciós taktika...
A kereszténységnek nincs olyan hagyománya, mély gyökere, mint- ahogy azt hinni vélnék - Európában.... illúzióival együtt inkább magán-, mint közügy. Népszavazásra sem kellene vinni, értelmetlen pénzkidobás, a jelen helyzetünkben inkább kár, mint haszon... de épp ez a baj, hogy a semmihez ragaszkodva tesszük tönkre saját magunkat.
Orbán forradalmi ideológiája mögé bújni fölösleges, legalább annyira hamis, mint a teológiai hagyományokra való hivatkozás... szükségszerű –e (?) - kérdésével- zsákmánnyá válik az ember, hol is- épp a megismerésre szolgáló képességét veszti el. Az Orbáni igazságnak érvényét, érdekhez kötöttségében a felismert tényítélet és értékítélet megkülönböztetése adhatja, de előbb és mindenképp ismernünk kellene magát az igazságot! Valahogy mindig a semmibe torkollik! A posztulátumok (mellette megjelentek már a “pusztulátumok”) beemelésével egy érzés teremtődik- tanaival egy ideálképző üres formula... kapitulálunk egy mítosz elött! Tudatomat befolyásolja a társadalomban elfoglalt helyem... a gazdasági viszonyok valósága gátat szab az akaratnak, az érdek mivoltja meghatározza az érzéki észrevevés tárgyait... viszont a vallási-hit csak illúzió marad, hol megjelenik a “parancsoló hatalmasság”, ez legyen az egyén legbensőbb magánügye... “nem lényegbeli tény, hanem választás tárgya” (!)
A korona-tan valójában a hazafiság tárgya lehetne... (az is) – de fel- és bevezetése a tudatba zavaros, hisz’ régmúltból ad példázatot, mit modern világunk meghaladott! A történelem szakaszait- idejéből kitépni balgaság- a jelenbe beemelni butaság!
Sorrend Uraim! Elöbb a munka, azután a beszéd... és- vagy inkább együtt- a jámbor hivatalnok (Orbáni udvariassága) nem oldja fel a problémát. Rossz az út mindenképpen, normális rendszer nincs, a demokrácia megszünt, a média egy párt kezében, ellenzéknek ellenőrző funkciója elveszett- nincs! A félreinformálás ideje-órája a semmire megoldás, a valami szájkosara. A kirablás nagyhatalmi helyzete megállapítható.
Mint Orpheus, úgy lett dalnoka ennek az országnak Orbán, hangjára a kövek is megmozdulnak, öregasszonyok szeméből a könny csorog- hogy nyugdíjat már unokáik látni nem fognak?
S vele Cerbeus (a kutyaszőrny) ki- Semjén, kapujának őrzője egyetért... csak mennyország helyett az alvilág kulcsát tartja markában, maga sem tudja miért?
Az Orbáni- “forradalom” már reakciós taktikát követ. A fő hajtóereje a szenny! Az Orbáni “húzások” ellenére is, a tőke ereje mindenható, a tőzsde mindenható,ezzel szemben a parlament, a választások bábuk, játékszerek... idönkénti kirakata- játéka a hatalomnak- formáival álcázza magát...
Az első polgár nyilatkozata, “hogy minden vállalkozás egy embert , ha felvesz dolgozni, már a probléma fele megoldódott...” ekkora hülyeséget még nem hallottam- látszik, hogy, mint élsportoló fogalma sincs a gazdasági életről, munkaadók és ‘vállalók viszonylatáról, igy sem mennyiség, sem mínőség nem lesz... pénz nélkül ma nincs élet... mennél többet nyilatkozgatnak, annál inkább kitűnik, nincs érdemi megoldás, a szegény szegény marad és éhezik, a gazdag meg jóllakik, túlságosan is. Brumm-brumm fogat mosni felnőttek...
igy van ez a mesével. Itt és most, már ezután- esténként a felnöttek az ő meséjükkel alhatnak el!
Orbán “összevisszasága”akár látszat is lehet, mivel megzavarja népének látását- ha valamire szüksége van a hatalomnak egyszerüen elveszi azt... kitől (?) - a szegényektől. A pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét... látjuk- érezzük! Hibáit Orbán be nem ismeri, okait nem tárja fel, saját maguk felé is csak felszínes a tájékoztatás- elemezni a helyzetet csak a másik irányába teszi, amely a hibát szűlte (bár Orbán és csapata tetézte) – gondosan megvitatni minek, egyszemélyes elképzeléséből vizionált a gyakorlat és kötességének tekinti a “rabló”-akciókat! Saját óhaja az eszme! – vele a gyakorlat, politikailag elvakult. Sem viselkedni, sem mérlegelni nem tudnak. Nyíltan (lehet-e mondani tisztességnek?) vagy burkoltan (mint tették elődeik, teszik most is- és az aljas!) rabolnak, a lényeg mindig ugyanaz... vele nekünk a nyomor marad- míg ők gazdagodnak!
Csak arra ügyelnek mind, hogy a hatalom, ne süllyedjen le a tömegek színvonalára... józan megfontolás nincs, nyilatkozataikból a kezdet óta leszűrhetők.
A nép megfélemlített, s ezzel még rátetézett, hogy erőszak-momopóliumát nyakunkba varrta! A gazdasági élet, a politika, a kultúra, a nemzetiségi összetétel, a vallási megoszlás vonásaiban, a maga valóságában nincs felmutatva... centralizált Orbáni központja elégedetlenséget szűl, a “forradalmi harca” taktikai szabályainak sablonizálása, egyenlősítése ill. arra hivatkozása, egy kaptafára húz mindent, miközben a különbségek ember és ember között is egyre nőnek... igy az Orbáni akarat – mit még maga sem tud értelmezni - marad egy dőre álom csak... baloldal feletti győzelme után, annak végleg megszüntetése a célja... mint következő igazi cél, minden más látszat. Ezzel a hatalom megteremti magának a szilárd alapot, de nem teremti meg az országnak.
Aki kormányoz az uralkodik, az parancsol hatalma megtartásának céljából, erőszakszervezete segédletével építi saját monarchikus-köztársaságát, hol minden összekeveredett, mert egy törpe- kisebbség uralkodik rajtunk, az ország kormányzója Orbán.
Az állam-gépezet a tőkések kezében van! “Demokrácia” csak forma, mellyel a tömeg még ideig-óráig kordában tartható. A dolgok lényegén nem változtat!
A rra remény nincs, hogy Orbán megjelenésének derűs legyen hangulata, formaalkotó leleménye néma szolgákat teremt, ezek puszta látványa még erkölcsi élménnyé nem lettek, csak egy érzet munkál a lelkekben (kinél erősebben, kinél még gyengébben) – a megbánás!
Megadással,
hisz’ az emlékezet oly’ csalóka,
ám, sora ma- megfoghatatlan valami
A történelem
s benne lehetősége...
láthatóan apraja,
annak se mása csak fájdalmát
megszerezni-
fáradozásomnak méltó díja?
Elutasítólag jár,
embernek fiában
már ürességének szórványos hézagai-- (Szőke Emil)
2010.10.18.