„Orbánizmus”…
„…vajon miért nem szeretem Orbán Viktort, mikor állítólag annyian, de annyian szeretik, rajonganak érte? Könnyes szemmel, áhítatos orcával, kézcsókra kész ajkakkal csüngenek rajta a hívei. Mohón isszák minden szavát, mint a hosszú sivatagi vándorlás után az oázisba tévedt teve. Én miért nem? Tegyek úgy, mintha? Hál’ Istennek képtelen vagyok ilyen nyalafintaságra. Meg öreg is vagyok én már bohócnak, noha a bohócügyi államtitkárság talán még elérhető lehetne akár nekem is.” (Méhes)
Álokoskodásnak sem nevezhető Orbáni zsarnoksággal, amivel a nadrágszíjunkat húzhatjuk tovább a remény legkisebb jele nélkül, hogy valaha is jobb lehet sorsunk? Üldözés van, pedig a győzőknek mindig kegyet kellene gyakorolni (ezzel már elkésett)- a megbékélés legkisebb jele sincs meg, viszont „megosztott” mindent!
Az ilyen népüldözés során az egyén siralmas állapotában már képtelen józan megfontolásra… az sem csoda, hogy az emberek s elég nagy részben- a helyzetből adódóan, mit teremtett a Fidesz kétharmad, s jó-voltából - a KDNP-t is ide sorolva - az alkotmányt is romlottnak, elkorcsosultnak tartják, semmint az ország, az állam egészséges alkotmányának. Mindent romboló (leromboló) szándékaikat a hatalom kimutatta, melynek feladatára a legcsekélyebb ész, és durva kéz akarata több mint megfelelő, túlzásaikban előrelátás, megfontolás nincs…
Áludvarias hatalommal nehéz mit kezdenünk…félrevetető, külső máz, amely alatt aljas érzelem rejtőzködik.
Ki, útját felettem most szabja, át-
bírni próbáját kizár…
kizárt a jóból- oly’ bátor és számadásra harsány,
a bűnben igazságot nem-ismerőkkel már a bölcselet
ott hallgatok,
mert hallgathatom még a szózatot,
hogy rendületlenül a hatalomnak add meg, mi- neki jár!— (Szőke E.)
u.i”A bölcső álomba ringat. A valóság koporsóba.” (!)
2011.08.01.