Orbán tovább vívja forradalmát…

 

…hit és a vágy nem ugyanaz, bár már fájdalmas

árnyalakban a bánat kesernyés ízre árad,

     mulattat

méltóságos kevélységgel, hogy múltjára kacsint törpe

rendjével, hol álmot virágzik a lét pártalan

   „lányságtalan”…

    a szenvedélyek hitén a viadal,

mit vívunk már eltékozolt húsz-évében,

     mégis e kor itt lett iszonyat,

hol a korlátlan hatalom úgy saját, „miként az abszolút monarchák általában.” (?)— (Szőke Emil)

 

Panasz van, talán hangosabb a kívántnál is, de a belső rend- erősebb érzése már nem engedi elmondani hangjait, a félelem felülmúlta panasz-formáit, ott a lelkiismeret –már hol van- megszólalt, megakadástól való félelme ugyan nagyobb- így sajtolja ki kor-rajzát, a nehézségeket, ami elénk tornyolt.

Indító okai az érdekről szólnak, szempontokról, amely miatt fájók és sajog szívünk, mert szavaink tett nélkül amúgy is érvénytelenek, hatástalanok lennének… mégis a rideg fölény uralkodik a Fideszben –annak pártjában- hatalmi érzetében nincs megértés, szeretetről nem beszélnek csak sértően, önérzetet bántóan érzéketlenek…

A KDNP-s keresztényi-tagozat férfiatlan gyengeséggel nyalja a hatalmi-segget! Talán, mert meggyónja a látszatból fakadó elrejtett problémákat, s a keresztényi értékrendjét kifejezés gyanánt csak, de gyakorolni azt nem kívánja… lelki problémát náluk nem okoz - mert a lélek hiány- gyakorlatával érvényessége és teljessége miatt a lélekvezetés elveit sem vallja magáénak. A leghasznavehetőbb segédévé váltak, a hatalomnak- ezért is, hogy érdeknek megalázkodtak, gyógyító írt és annak balzsam-édességét egekig emelik kizárólag csak maguknak…

Kormánypártoknak hívja őket a körülmény hozta hivatalos rendszer- szavahihetőségükhöz sok a kétség, bárdolatlan, durva, kíméletlen, oktalan és sértő viselkedéssel bírják a hatalmat magukénak!

Orbán értékeléséhez sok mondanivalóm nincs, kicsit adok - többet kapok, szemlélete után nem adok sokat, de kikapni fogok lett a gyakorlat… s azért is azt teszi, amit kigondolt - a sors megengedő voltában - az elnök úr agya! Bátorsága- inkább vakmerőség és szemben áll az Európai-nemzetek többségével, közben- megtisztulást hirdet, de a politikai-munka szennye borítja be… Orbán a ’fő és hasonlít- ama állatszelidítőhöz, aki akkor boldog, ha az állat vicsorg’ - leginkább a kíntól, de félelemből támadni mégsem mer, mert a vezénylő ostort kézben tartja! Nem ismeri, a ne heveskedj és ne is gúnyolódj gyakorlatát, ezért is fordított munkájában a módszer, többet áldoz a tekintélynek, mint az áldozatkészségnek és türelemnek… csodálkozunk? – megütközünk? – szörnyülködünk? – leginkább félünk, mert ellentmondásos szavaival, mit nem is értek – csak erősített az érzet (bennem legalább is) és- hogy sem munka, sem munkahely nem lesz!

Modernizáció félrevezető szlogen, összefüggéseiben semmit jelenti, de azt jól megragadja és szavaival kidomborítja valaminek, miből inkább jó lenne hátul maradni.

Óvakodjunk, ha jót akarunk magunknak attól, hogy kívülállásaink mellett kirekesztő viszonyain a hatalom felé egy mozdulattal vagy arckifejezéssel eláruljuk hangulatunkat, mert kioktatásban lesz részünk (lásd Mesterházynak adott választ, de az LM P-sek sem jártak jobban.)

„A függetlenség és szabadság csak azoknak való, akik kiállnak érte és megharcolnak érte!” mondotta Orbán ’fő.

Igaz, de nem a ’fő szájából, mert igazsága tisztelettel, megértéssel, komolysággal, alázattal nem bír a nép felé! Nyomor van, de elbeszél felette, a gazdag gazdagabb, de nem konszolidált közeledés vágya- inkább növelt velük az eltiportság érzet és bennünk a félelemérzet a létbizonytalanságban.

Orbán a harctéren jól érzi magát, mert Európát most harctérnek nézi… nem hisz az únióban - megvívja azt a csatát, miből a magyarság jól ki nem jöhet. Először ő, majd e nép is kirekesztődünk a közös politikából, hisz máris nélküle tárgyalnak ügyeket…

 

Szobrot a Királynak (!)

          földig-érő köpönyeggel-, hangzatos-diccsel díszítettet.

Adjunk rá kenetet – nem szentet – festettet,

          hogy érezze hatalmát, az ideiglenest…

Mint- ahogy Anonymus, ki- ismeretlenségébe éledet, középutas szükségletre vég-lett-

Lelkesedésében verejtékeztetett nagy-urunk mára ritmust váltott – már embertelen

          zászlajára tűzte a felség-jelet, nem fejre,

          súlyát nem bírja el a velejáró kötelességeknek,

„…vagy azt, hogy elborult az ég fölöttem”?—  (Szőke Emil )

u.i. Mint ama festőzseni, ki- előbb-utóbb kedélybeteg lett... „A szobapingálóból maximum „depresszionista” (!)

Mivel is mindenki a maga baját érzi a legjobban…

 

2011.04.04. 

 

Oldal: Orbán tovább vívja forradalmát…
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat