Vak téboly…
MNB, ÁB, Bíróság- Erőszakszervek és minden fontos- egyéb állami-irányítás alá tartozó intézmények, intézetek (járások, megyék stb.), már a kormányt szolgáló, annak akaratát végrehajtó, erősebb gondolkodó fej erősebb logikájának kegyeltje… mert ugye, mint tudjuk Orbántól, látjuk és érezzük is- erőből ért a Magyar…
„Magyarországon a kormány, illetve néhány hozzá közelálló közgazdász a fentiekre hivatkozva igényli, hogy a magyar jegybank „tegyen többet a gazdasági növekedés érdekében.” Ezért is találták ki (Matolcsy), hogy stratégiai szerződést kötnek, ami máris egyfajta elkötelezettséget jelent a kormány felé!
Amúgy „…az új jegybank elnök egészen biztosan nagyobb bizalmat kap a jelenleg regnáló kormánytól és nyilván több együttműködésre lesz képes, vagy hajlandó, mint a jelenlegi.” Lényeg a lényeg, márciusban már elérhető közelségben lesz a „zsírosbödön”! A hajlandóság, nos – elég annyi, hogy Orbán embere… a praktikák meg mindig is léteztek!
„Ha lényegesen túllép a fentieken, egy újabb front nyílik az Európai Unióval és a piac büntetésével is számolhat.” Orbánékat az ilyen „csekélységek” nem szokták zavarni- többségükben jogászok- kiötölik - hatolják a „lenyúlás” létjogosultságát (a népi-nemzetit) – igen sok ténybeli anyaga máris elavultnak látszik. Mindent lehazudni, tagadni, mint volt eddig is a gyakorlat és az lesz ezután is, ha alapos és konzekvens munkát akarnak végezni… Hat év a poszton nagy idő, s az idő? – jó az idő, mindent elintéz… (Az Elnök megtanul felejteni, és elfelejt emlékezni!) - sokáig várhatjuk, hogy az idő kinyissa a száját – megvonja a vitán felülieket és megtartja magának a megvitatandókat, azután már „utánunk a vízözön”!
Szőröstül-bőröstül lenyelve az egész… azaz soha nem fog kiderülni, hogy lett mégis „vásári” a helyzet – az csak akkor volna lehetséges, ha hatalomváltás lenne. No- ezért nem lehetséges, ezért is foggal-körömmel ragaszkodnak mindenhez - ha a véletlen úgy hozná- esetleg nemzetközi nyomásra, akkor az a következő kormány halála lenne, épp törvényeik miatt (mert tetszésük szerint változtatják a „Tanácsban” is), és- hogy minden poszton Orbánhoz lojális emberek ülnek! - a dolog természetéből adódóan az MNB épphogy meghatározó az ország gazdasági teljesítményének javulásában…de csak ha Orbán marad hatalmon!
Ébred a kereszténység is (a már 2000 éve üldözött, „megszokták”!) – kinyílt csipával pislog reményteljesen igazsága fényében, és mondja a tutit (Pálfy). Megy a matek, csak picit hazudik – bár a tényeknek így sem felel meg, de elemez- mi a minimum és mi a minimál, és kinél ki jár jobban és mindez a szegényekért! (2013.01.16. ATV- amúgy kioktatólag!) - Hogy nem szakad rá az Ég!
A maga elkorcsosodott fantáziájával, még elképzelni sem tud olyat, ami a magyar-rendszer kormányzati igazságában hiba volna… ahogy vagyok- lengőbb szárnyakon a számokkal, naivságban hagy mégis a valókkal (mondom is magamnak: no- ember ezt kapd ki!Ládd-e mi kicsi és miért az a nagy és a nagy az semmi minimum tekintetben) ! Ha reggeltől estig „hazudnám” a számokat, akkor sem tudnám sem minőségileg, sem mennyiségileg megközelíteni (pláne felülmúlni) „tényeit”! Szégyellem is magamat!
Ezek őszintén akarják mindazt, amit mondanak? – ha mégoly csúnya és gonosz is a hang?
Hát! – ezért élnek jól a mostani mocsárban… ők nem a békasegge alatt vannak, ők maguk a béka (ezért is felettünk a béka) (!) Kedvelik is a „pocsodalmakat”! Velük hozták létre a „csodát” – ami már nem csoda, hogy a kereszténynek bélyegzett „nemzeti”- kormánnyal tartatja el magát a KDNP- és- hogy annak „megfélemlített” (egységes véleményre kötelezve - aki kilóg büntetve!) - egyvallású végrehajtó szerve lett keresztényin, ilyenformán „ellenszolgálatmányra” - mindezekért mindenre - hajlandó… még hazugságokat is nyilatkozni, érzéseket fölmelengetni, majd életre ápolni ily’ módon is azt a létet, melyet épp kormánya teremtett négymillió ember válságával… léthelyzetével.
Befalazott szavakon…
Fáradságom gurgulázom…
Hangjaira foszlott az akarat.
Nem ragyog, a nyugalom csak látszat
A perc-, szavakat lopott simogatások
Emlékeiből lett „meghatott”…
Hihetem- e, hogy mindenségsúlyával
A lét leg-peremén maradtam
Ily’ szótlan?
Áttetszőbb így a csend, melyre ítélt
A lelkiállapot, hogy képre-hívott,
A sors vakfoltjain a bánat vissza is dalol:
Igaztalan az anyagban (!)
Homályos a lég… magamban-,
Hol céljaimat fölforgathatom
Évek redőin gyűrődött már a lét
Rá a mindig- félsz a kór…
Mint az alkony: tántoríthatatlan… ég
Kíntáncaival a „színesedett” vágyakon,
Míg hangtalan fölzabált- napjaira fogy!--
2013.01.17.