Demokráciánk…
…ami sosem népuralom- csak időciklusaiban, a kitűzött választások alatti időre vonatkoztatott, addig is tart, amíg nyakába vesz a nép egy „új” hatalmat!
Érdekesnek érdekes, de átélve már kérdéses kinek milyen demokráciánk…
Platón még igen fiatalon csalódott a demokráciában. Az ő értelmezésében a demokráciát a nép rosszul értette, a szélsőségességig fokozza, s így a szabadságból szabadosság lett, ami szerinte egyáltalán nem felel meg az demokrácia erkölcsi- és uram bocsá’ ideológiai követelményeknek sem- vagyis elvárásainak inkább!
„Táncolni kell, Uram! A zene majd csak megjön valahonnan…”
A Nép már érzi - bőrén is – s úgy is véli, hogy a demokrácia, mint államforma, nem megfelelő. Talán ezek tükrében merészel Orbán egy Horthy időt vizionálni, magának egy király nélküli királyságot – ahol is kormányzóként igazgathat, de már visszavonulva a napi politikától. Hinni akarja az átmenetet- hiszi az oligarchák hatalmát, ahol átír minden ideológiát, eszmét és erkölcsöt újnak teremtve uralkodhat népe felett… „Magyarország egyes részein a középkorban volt jellemző. A királyok központosító törekvéseivel szembeszállva…” - most Orbánt és hatalmát támogatva- annak központosító törekvéseivel is egyetértésben - a világi és egyházi főurak az ellenőrzésük alatt álló területeken uralkodói jogokat gyakorolják.
Olyan az egész, mintha karikatúrát látnánk a körülményekben- másszor meg bohózat, bár- amit átélünk: tragédiánk inkább!
Csinálják történelmünket! Átírják azt, de nem szabadon- hatalmi szóval inkább. A hagyomány is inkább egy lidércnyomás… egy rémálom. De ebben a válság-korszakban (?) – hogy valami soha nem voltat teremtsenek, Orbánék ehhez a múltat hívják segítségül, vitézi álruhákban - jelmezeikben, maguk szolgálatába állítják a múlt szellemeit… „jó” színészként viszik színre az „új világtörténelmi” jelenetet, ahol Orbán játssza Horthyt?
Önámítás inkább! A társadalom ezt nem érti, polgárian korlátolt tartalmában - mit a hatalom önmaga elöl is rejt - ótestamentumból „szövegel,” amivel szenvedélyeket és illúziókat kelt, ami új harcok felmagasztalására szolgál.
Ellenzék alszik… gúnyolva felemásságaik, gyatraságaik- Egy „halottfeltámasztáshoz” asszisztálnak? Visszariadnak céljaik bizonytalanságától? Nincs már gerinc – hatalmat vágy mindenik!
„Elnézve az ellenzék állapotát, baj lesz. Nem tudom, mi lesz. Félek, ők se. Nagyon nagy részben a szocialisták felelőssége, hogy az orbáni kétharmad és a szélsőjobb rászabadult az országra. Se az ellenzék rémes demagógiájával, se a nácikkal nem tudtak mit kezdeni nyolc év alatt. A legjobb szándékkal is rosszul kormányoztak. A szocik Gyurcsány nélkül sehol sincsenek, igaz vele se, ő pedig sajnos többet árt, mint használ - magánemberként beköltözhet egy panelba, tán még volt miniszterelnökként is, pártelnökként ez látványpolitizálás, demagógia. Mindkét oldalon az, és mindkét oldalon utálom. Érteni tán értem az LMP-t, de elfogadni azért elég nehéz a különállásukat, hogy senkivel nem közösködnek. Na, de ha senki senkivel, akkor ki próbálja leváltani a Fideszt?” (parti) –
Áder: „…minden ember a maga sorsának kovácsa. De az talán még ennél is fontosabb igazság, hogy mi, magyarok egymás sorsának is kovácsai vagyunk. „Olyan országot, olyan hazát kell alkotnunk, amelynek fundamentuma az egymásnak megadott tisztelet, a jó szó és a jó szomszédság, a jövőnkért viselt felelősség és egymás teljesítményének megbecsülése”.
Szépek a szavak- szépenhangzók… de csak szavak, oly’ más a gyakorlat! Tetteik iránya? Istenem! Mi lesz még – majd? „…csupán fennkölt témák, tudomást sem véve olyan fontos problémákról, mint például a szegénység.”!
Az alkotmány „hőseinek” tettei – a szószék „mennydörgése”, a délibábos jövőkép Orbán mágikus igéjére átírva… a választójog megnyirbálásával kikényszeríti az utcai politizálást, s provokátoraival kalandor erőszaknak formulázza, a megmozdulásokat- elrendeli a szükségállapotot- máris törölve a választás! Időben addig maradhat uralmon (egy év – tíz év akár…), amíg le nem fújja a szükségállapotot.
Van egy nagy tény: a hanyatlás olyan tünetei mutatkoznak, vele egy-időben olyan erők támadnak, amiről a 22 év alatt egyik kormányzatnak nem volt még-csak sejtelme sem. Európa kínlódik, Magyarország szarban van nyakig, Orbánék gazdasága a tudatlanság sötét hátterén ragyog, s egyes pártok itt csak siránkozhatnak, míg mások egy „fortélyos szellemnek” alakját áldják! Aki az oligarchák működéséhez ad támogatást, mindenben és mindenhol a gazdagok pártjára áll- vélük hozva létre egy új arisztokráciát (!) – míg a nagy tömegek („lustaságuk” miatt – mondják „nagyjaink”) cselédsorsban és nyomorban tengődhetnek a lecsúszókkal…
Orbán középosztálya: „a társadalomnak az a csoportja, mely gazdasági helyzetéből következően önálló érdekérvényesítésre képes, de a felső tőkés és az alsó munkavállaló osztály között elhelyezkedve nem tekintheti magát sem a tőkés, sem a kispolgár/proletár érdekek képviselőjének. - A polgárság középrétegéhez tartozik, mert kisebb-nagyobb vagyona fölhasználásával önálló vállalkozásokba kezdhet, képzettsége révén szellemi vezető munkakörök betöltésére alkalmas, érdekvédelmi stb. szervezetek és pártok alapítására, működtetésére képes. A ~ba tartozik az alkalmazottakat foglaltoztató iparos, kereskedő, vállalkozó, felsőfokon képzett hivatalnok (közalkalmazott, köztisztviselő) és a szabadfoglalkozású értelmiségi.”
– lám-csak és mennyi, de mennyi munkahelyet teremtett mindahány!? Elfogyasztott inkább…
Mondhatnám, a felsőbb akarat érdekeiknek kedvezett ugyan, de áldozatvállalásra nem serkentette ezt a „felkent” réteget… osztály? - ugyan már! Egy rakás nemzetietlen senkiházi és újsütetű gazdag nyálas léte nem hozta a felvirágzást, mint azt Orbán hitte. Látja, de a „bünti” elmarad - még mindig bízik a csodákban? A pénzük külföldre kimentve, nem idehaza kamatoztatva - az ország felemelkedését sem szolgálva, egytől- egyig hazafiatlan lébecoló senki, akit megszervezni nem csak fizetni lehet… (el kell tartanunk, hogy nékik a jobb lét megadasson)!
Minden hazuggá vált általuk- velük! Mégis, továbbra is nekik kedvez a hatalom, adóval védi kiváltságos helyzetüket – mert ők a modern „rabszolgatartók”! Gyakorlatilag a hatalom talpnyalói, akik becsapják a népet (persze hogy a főhatalmat is).
Ha a javakat, népére fordította volna Orbán- és nem az újgazdagok létének megerősítésére, már felvirágozta volna az országot, egy lendülettel a fogyasztást is növelve és a munkahelyek számának növekedésével – bányák megnyitásával, kohászati üzemek beindításával, az energiaipar növekedésével- a szén felhasználásával – a mezőgazdaság élelem előállítására való ösztönzéssel mára már mindenkinek lenne munka!
Az eljövendő nemzedékben sok zavaros hitű „törekvő” van- lesz! Alávetettségünket kihasználva utat építenek a társadalmi nyomorúságnak. Szellemi elkorcsosodás máris utat talált magának…
„…tetszik nekik az újnácizmus, de ez az alakulat a teljhatalom megtartására szerveződött a vezér köré, márpedig ekkora hatalomvágy bőven felülírhatja a morális szabályokat.”(parti)
„…amelynek fundamentuma az egymásnak megadott tisztelet…”? (Áder) :)
Csak eszelőse és mindig hiába?
E fennmaradásban rothadás van…
Kincseimmel szívemben elhagyom földjét
Felbontva mozog lényegre az anyag-
Érvre- érv, évre- év, - míg elnyel itt a lég?—
…és egyeztet a 2014-es mozgalom, rója tiszteletköreit, szép szavakkal- lózungokkal és pogácsázva eldöntik kik lesznek majdan a jelölt jelőltjei… valamint általánosan vett életünk alakulását vázolják a jövőnek feltételezve. „A jól működő alkotmányos demokrácia kiinduló feltétele, kerete a jó kormányzásnak, de nem elegendő önmagában ahhoz, hogy az ország sikeres, gyarapodó és összetartó legyen. Éppen ezért a jogállam helyreállítása nem célja, hanem minimumfeladata az eljövendő kormányváltásnak. Ennek során pedig nem követhetjük el újra a Fidesz hibáit és bűneit: az alkotmányos korrekcióra csak a jogállami követelmények legteljesebb tiszteletben tartása mellett, a választópolgárokkal való széleskörű egyeztetést követően kerülhet sor.”
A székely úgy mondja: ha nagyot akarsz falni, legyen hozzávaló kalányod…(!)
2013.01.03.