Új szellem-kezdet

A spekulatív kormány…

        A közvélemény járma lenne súlyosabb? Talán. És a törvényeké könnyebb, mert eleven szokásoktól vezérelt? Hol a kormány a köz- érdekével ellentétes érdekek képviselőjeként lépeget… hol már-már túlkapásain a szabadság is elveszett?

       Némelyek, mikor felfedeznek valami megvalósításra valót, méltó jót- vagy megakadályozni való rosszat, szívesen ösztönöznék a kormányt, hogy végezze el a dolgot, mások ellenben szinte bármilyen társadalmi visszásságot elviselnének inkább, semmint egy jottányit is hozzátegyenek a kormány felügyelete alá tartozó dolgokhoz…

S az emberek a szerint állnak az egyik vagy másik oldalra, hogy milyen érzelmeik (általános) iránya.

Mennyiben érdekeltek abban a dologban, melybe a kormánynak be kellene avatkoznia. Vagy épp kétségeik szerint, aziránt, hogy a kormány úgy intézné a dolgot, ahogyan ők szeretnék. Ám szinte sohasem valamilyen következetesen alkalmazott vélemény alapján, mely szerint el tudnák dönteni, hogy mi az, ami a kormányra tartozik. (Pozsgai elvtárs – mert hamis a baba - csúsztatásain és hamisításain is jégre mentünk, az nem az „ő alkotmányuk” hanem az alkotmányunk, amire mind felesküdtek, tehát még érvényes! – mérgemben már nem tudom magam jobban kifejezni! - 7 millió ember mit akart? – azt taglalja, ha már külföldi előadást tart.)

Úgy tetszik, az erre való szabály vagy elv hiányának következtében manapság az egyik oldal éppannyit téved, mint a másik, a kormány beavatkozását éppoly gyakran igénylik helytelenül, mint amilyen gyakran utasítják vissza helytelenül.

A magánnyugdíjak lenyúlása- a kormány érdekéből ugyan, de mások sérelmére történt… semmilyen felhatalmazás erre nem jogosítja.

Nem lehet jogosan az embereket kényszeríteni valamire, vagy visszatartani valamitől azért, mert az, jobb neki, mert ettől boldogabb lenne, vagy, mert – mások szerint (kormány jelen esetben)- mert ez lenne a bölcs, netán a helyes dolog. Lehet rábeszélni, meggyőzni, megkérni, ám arra nem, hogy kényszerítsék.

Esetleg, ha másként cselekszik még meg is büntessék.

Orbán e népet kiskorúnak nézi, mert uralkodni akar – lemaradt e korról, mert bármilyen jobbítás vezérli is (feltételezem) zsarnoki mégis… nem vehet igénybe bármilyen eszközt, még akkor sem, ha a cél viszonyaik jobbátétele, s az eszközök bizonyítottan e cél elérését szolgálják.

Az emberek saját javát nem lehet kikényszeríteni… nincs olyan felhatalmazása – mert más emberek érdekét (nem vagy igen) sértik – hogy spontán elvegyen bármit is. És mert másokra káros dolgot cselekedett, mert a törvényt itt biztonsággal alkalmazni sem lehet, büntetése közmegvetés lett, lesz?

S ez helyes? Elfelejtették, hogy az igazság szab határt minden jogalkotásnak?

 Etikai kérdésként sem kezelte csak hasznát nézte, mert erős államot akar… ezért a nép egy részét meglopta! Kérdőre vonni, mert másoknak rosszat tett szabály!

Ahogy székelyem mondja:”hova lett az ő sok pénze? – abból sok még kuruc vizin es túl jár.” (kurucvíz = pálinka)

…jól megtanulták a leckét (!)

- mit ember kitalált,

az- az emberért van, vagyis enyém,

elveszem hát-- (szőke)

Nem szabad az a társadalom, bármily nemzeti együttműködésre hivatkozik is - bármilyen kormányformával létezik is – amely nem tartja tiszteletben mindezeket a szabadságokat, s nem teljesen szabad az, amelyben ezek nem évényesűlnek feltétek nélkül és korlátlanul.

Szóval Orbán még az ókorban él…uralkodói próbálkozásaival rákényszerítés eszközeit felhasználva- kikényszeríti az emberekből, hogy megfeleljenek az egyéni és társadalmi tökéletességről alkotott fogalmának.

„Mind komorabb vággyal pillantok rátok, s amit még látok, azt is eltakarják a szürkülő évektől egyre szűkülőbb szempilla-rácsok.”

Nem ismeri el szabadságunkat, hol is, ha saját javunkra a magunk módján dönthetünk és törekedhetünk mindaddig, míg nem próbálunk másokat ugyanebben megakadályozni, vagy gátolni azt-célzó erőfeszítéseiket.

       Lelkiismeretét magába zárta volna (?) - de- hiszen elvette a gondolkodás és az érzés szabadságát, a lét kérdéseiben érzelmek és vélemények szabadságát- önző érdekkel, ravasz számítással könnyű- és nagy haszonra tört merész vállalkozással. Mi ez, ha nem spekulatív?

Békülni is kész vagyok,

             de lelkem mégis háborog,

picinyt- szégyelli a tegnapot,

             hol merevség markolt minden napot,

magam vagyok érzésein

             sebeket okoz,

             s fog a gyűlöletek kínjain,

hol félelem-arcait látni végzetem,

              - sorsomat itt, mely földig tipor?— (Szőke Emil)

2010. 11. 15.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat