Korona-tan alkotmánya...
Elvizenyősödött csodaországunkban, katasztrófa, katasztrófa hátán... ver bennünket az Isten rendesen- nekibúsult, nekiharagudott értelmében így elveszve érezhetjük magunkat. Hihetnénk talán, hogy a lelkiismeret “önmagánál lett erősebb”.
Megkondult- e a polgári gazdaságban (tudományával) - a megsegítés lélekharangja...(?) - már nem arról van szó, hogy ez vagy az elméleti megállapítása igaz-e, sokkal inkább arról, hogy a tőkének (tőkésnek) hasznos-e vagy káros, esetleg kellemes vagy kellemetlen, rendőrileg megfelelő-e vagy sem? Az apologetika rossz lelkiismerete került előtérbe...(?) - valósága lett pejoratív- érzéki valója, hol a képzelet önálló üressége kap helyet az egyén létében. A politikai realitás hibáján keresztül, kényszerképzettel lett közvetlen összefüggése szükségletének kielégítésére.
Gazdasági és szociális okokból megmagyarázza a hatalom, értelem nyelvére próbálja fordítani, de kifejezni átérezhetően mégsem tudja, csupán a lét lelkiállapotának tükröződésével értékként próbálja ráültetni jelen gyakorlatára... ezzel kíván, sugall nyugalmat.
Korona-tan alkotmánya lesz majd a mély bűvölet mi a társadalmat összetartja? A történelmek lelki és gyakorlati összefoglalója lenne, melyben felmentve az állam hatalmi-felelősségből (?) - megfordítja vele a valóságot (!) Így kívánja az állam a polgári életet összetartani, holott az igazság- önző emberi lények vagyunk, valóságunkban éppen a polgári élet tartja össze az államot... vagy tévedek?
Az Orbáni elképzelés, Semjén képzelgésein keresztül- az Isteni lényegek beemelésével transzcendentált lészen... felejtődik a politikai realítás, vele a valóság szükségszerűsége- összekeverik, majd- így használva fel az új ideológiájukat a feszültségek feloldására. Hiszik, az emberek örülnek, hogy történik velük valami... miközben érzelmek, vágyak, félelmek megszemélyesítői, mellyel a meséktől a valóságig- a családon és társadalmon keresztül a pokol félelmetes látomásáig juthatnak el.
Sínen vagyunk, József Attila ma is rátalálna “szárszóra... bennem Ady Endre jutott igazi megbecsülésre- a felépítés kérdésével:
“Ezért a népért úgyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát – akarja.”
Igen, hiszen e nép így születhetett meg vertnek, s nem verőnek... lesz közös imádságunk “divina comoedia” (?!)
Az embernek már csak annyiban van értéke, amennyiben ő Krisztust képviseli? Elidegenített viszonyaink hatalmi raffináltságából szerepet játszatnak velünk, mit túlélni kell- teológiai bogarain keresztül a realítástól elszakadni látszik, hogy eszméivel beoltsa, s alárendelje társadalmunkat...
Semjént még csak-csak megértem (bár nem érdekel), de Orbánt nem (ki- érdekelne), vele összezavar a jelen- nem is tudom mit képvisel. Érzet- egyszer ezt, másszor azt... a szocializmus iskoláját járták... és most-gondolatai, a fogalom s ez “uralkodik”, mint termék- azután gondolatait “hiposztazálják” (tanácsadói javaslatra?) általános meghatározókká, mellyel lehetővé tevői az eszmék történelmi érvényesítésének. Így megszemélyesül fogalma, mi önmagát építi fel eszménynek- már eszmeiségében képviselheti a történelmet! Bravó!
Sajnos tanácsadója elmaradt 20 évet (százat is, de addig ne menjünk el), ez már nem Antalli-kormány- magán- és magáértvalóan... azóta eltelt idő hozott azért egyet mást- mivel túlhaladottá vált, ugyanakkor fellazult és vagy megszünt bázisaival egy sajátságos korlátoltságot juttattak érvényre. Erkölcsössebb országot akarnak, bár ezzel hajaz az Antalli-létre, óhajokra- elképzelésekre... az eszme tartalom, vajon befogadásra talál-e? A kötelezővététel itt nem biztos, hogy szerencsés... ahogy jó-székelyem mondja: “a nevendék felnő, s a veszendő elvesz.”
Ennek a rendnek az érdek jelenleg a különös módja, mellyel a “látszólagos” tartalmat puszta akaratra redukálja, mi nemzeti-együttműködésben jut kifejezésre egyfajta társadalmi szerződéssel megerősítve, s máris felfejtődött Orbán jogászi illúziója... következménye, “valaki jogcímet bírhat egy dologra anélkül, hogy a dolgot valóban bírná”!
A “szentség”, mint alap nem épp sziklaszilárd és a rögzített képzetek történetét ember történetének nevezni- ezt a valóságos történelembe helyezni veszélyt jelenthet- furcsasága, hogy valahol a lét tűnik el belöle és a gondolat is az eredendőtől... persze lehet jószándékú és pozitív az elképzelés, de mégis csak egy lidércnyomás- más jelmezekkel rávonatkoztatott frázisokkal egy modern polgári társadalmat felépíteni (pláne így) nem lehet... a történelembe visszamenni meg fölösleges- az csak “csalékony” látszat mindenképen.
Vele az eredettől térünk el, miért is az, azt létrehozó mozgató erőktől elszakadnánk- a történelem egy-egy mozzanatait kiszakítva időkeretéből átültetni fölösleges, hisz a jelen mindenformájában túlhaladta, visszagyömködni egy országot a múltba már több mint veszélyes... ahogy jó-székelyem mondja: “úgy csikorg, mind az oláhfalvi kerék.” - ideig- óráig az erőszak hatalmi-monopóliuma lehet ugyan biztosíték rá alátámasztásul... de, mint azt a történelmek már igazolták- a nép ellenállásába ütközött mindig...
Szólítatlan rémségekkel az élet,
árnyékból ármánykodik,
szava éles- midőn
szorongásaiból építkezem
sérült kedvekkel keresgélni a pillanatot kényes
ürességének-
zavar,
hol egyneművé kevert fennkölt
absztraktformáin maszatol el
műremeknek-
szájaival,
már értetlen állok lét-kérdései elött,
felgyorsult szívverésem veri az időt,
hogy megcsalt-
újra nem kezdeném, elfáradtam-- (Szőke Emil)
2010.10.07.