Új szellem-kezdet

Gyulai helyzetjelentés…

…(képzeletben) – ha valósággal találkozik, az sem véletlen. „Fáradt vagy és én is érzem, hosszú volt a nap…”!

Ami szar, az szar… fellazítási politika, beavatkozás- piknikhangulata, rántott hús – duplaágyas szobák, seggnyalások és hazugságok, magyarul itt is megterítettek!

Helyzet-megjelölés (a régi-ízű romantikát duplaággyal viszi teljes egyéniséggé, hogy ott szálazva sejtjeit vele végtelenbe fusson legalább gondolatilag), azután - hosszú csend, mit felver egy-egy bégetés.

Vízióik még mozdulatlanságában, gondolat-töredékei valóságában, hol a hazaszeretet, új hitvallással definitív megállapítások lezáró reményével nyugodni térhet. Sok(k)- kérdés önmagában, hol felvidul a komor kép és megállapításával: „Te kemény lélek, te lágy képzelet”, ahogy nyugtázó megállapítással tükrébe nézve szól magához Orbán és megrendeli a salátás naturcsirkét, hogy a többi nyomorulttal kifejezze együttérzését, mert szenved - együtt szenved velünk, mert „szebb jövőt!” reményel telt-sóvárgással lelt- vágyában… majd szájnyalogatással sok-sok ál-dadogás a munka prózájától meggyötörten (ezzel leplezett „pityókás” hangulatában!) - jóérzéssel altatja magát.

Béke van! Ott vigyáz a TEK, és a kiredelt "békemenet"! Leheletnyi jelenlévő erotikával a banális környezet (csak nyolc és fél millióban van! - ez csak a szállás a többi többszöröse is lehet...) - és a szerény vacsora asztalon maradt nyomaival… elpihen az élet (!) – az állástalanságok kérdése, a kényszerű bérmunkák sora, a másodrendű állampolgárság elidegenítéssel vett érzete, amiben a „nagyok” morális értelemben csak hódítást követelők (amúgy is a nép gondja) – álmodni mennek az ifjúkori emlékeikről!

Dolgoznak a fiúk (másnaposan), hiába is, no – ez nem egy vattázott, szürke tónusú, tompított hangú világ, nem is egy szívbajos ember világa. Észleléssel mégis „a kapcsolatokban, elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás a boldogság után” megfoghatatlan… ám a dolgok innenső feléről célt mégsem érnek az érzések – a lényeg elérhetetlen: a jó közérzet, létérzése, lét-állapota távolságában - mégis tényállással rögzítve… a nyomor marad, milliókra örökül ezt hagyom a választások után. Bár vallja Orbán: „Én az emberek barátja vagyok…”! Most tálcán nyújtom máris a rezsicsökkentést (ami nem más, mint üzleti érdek, megmentőjeként a szolgáltatóknak itt is államosít majd!)– kikínlódott állapotában épp – benne van életem hitele és bölcsessége – egy egész élet egyenessége, a spontán, a vérbeli, a fájón forró közösség a szenvedőkkel. Lám! - ez egy program és mind-mind értetek! Fogadjátok szeretettel!

Konklúzióm: három napig élvezték a semmit – vinnyogtak a valón – hallgatták az érzelgős nagyszájú anarchista szélhámost… ahol ki- fenségesen hűs fényt áraszt, ezzel olvasztja „líraivá” a dialógust… már háborút vizionál Romániával az „igazságért” és a székely autonómiáért – a látomás evidenciájával győzelmet emel föl jelvényként… a frázis másik fele még időt-húzó fordulatában, előrevetített képpel csak zaja: vaj’ lehet-e a leszakadó mennybolt robaja? Hogy szakadna rá a csillagos Ég is!

Lesz pénz! – orosz – bár azt mindenki tagadja, ők mégis, piaci-kofaként a kötvényeiket tukmálják a nem-létezőkre is! Orbán mértéktartása színjátszás – erőtlen színészi munkával különcködik, titokzatossága ugyan értelmetlen, céltalansága komikus, de fegyelmezetlensége töprengésre késztető – összevisszasága már stigmaként rakódik az országra! Olyan túlvilági, mit- ahogy a múltból ad elő csengő hanggal, hatásában - mint a laikus siratónak szakrális távlataiban az alkalom szomorúsága…

Unikumként (!) - hogy csapásai alatt kemény „fájdalmas műremekké” vált az élet - most, hol- mit már az utókor „komor szemétől” kell csak félteni!

Unortodox politikánk sikertörténete elképzelhetővé teszi az abszolút elképzelhetetlent: hogy így tágul érzékelhető világunk és így zsugorodik ránk az űr! Mégis miért a lét sunyiságát példázza?  Mert az idő fogy - zsugorodik - sok még a dolog, mit tönkretenni kész… ebben, csakis ebben önkínzásig józan a Fő és kegyetlenségig illúziótlan is: „mindig száz karddal jár előre és hátra minden vita”! MNB-s akcióik, stratégiai-szerződések leple alatti technikákkal, inflációs-játékain a fölgyűlt tapasztalat mindig rideg számításaira számíthatunk… rothadással- a bomló-tavasznak adva „mindenség örömét”! De addig is még „a pusztaság fekete sóhaja lebben – (hol) varjúcsapat ing-leng a ködben” (egyik sem vájja a másik szemét – mármint varjú a varjúnak - mondá Orbán!). A fajelmélet hollói mégis itt kárognak – így teljes a kép – tudománytalan, embertelen… tarthatatlan tanulságain, hogy kivájni kívánná jövőjét…

Addig is, e jobb sorsra érdemes néppel:

… Én dolgozni akarok. Elegendő

harc, hogy a múltat be kell vallani (Ady)

-----------------------------------------

…rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk: és nem is kevés: (József A)

2013.02.07.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat