A kisajátított ünnep... (?)

 

       Ha balsorsodat átmeneti szerencsétlenségnek tekinted, (keserűsége, idegensége- homálya a század ellenére is meggyőzőbben, egyre nyíltabban és forróbban telített, mintha csak egy mai lélek vallomását hallanád érthetőbbek lettek a minták... élmény-hevített évekkel csak türelmed veszett (?) - ma is, annyi idő után, hogy lélekbe mar ellenállhatatlan... a kitanulhatatlan kezdet- már-már álcázatlan érzetében) - gyors jobbrafordulására számíthatsz-e? Húszéve várom...

 

 

“Rend-váltó” október érzetében...

                                                      

...s a seb mit lelkünkbe vésett a lét,

                                                éget

átkosra-terelt gondolattal

gúnnyal telt és lett tekintetvezérelt.

...s a minden, a sok, mi féltve volt- akkor ott

                 rám égett

                 felkopott-sebtében

                 változás igénnyel-

hol kifosztott kedv búján-baján

már az évek teltével elmerültem,

                 mert tévedtünk,

                 mert hamis lett az érzelem?

Egyszerűen szívbeszúrt, hogy elégre telt.

...s a tett- hitem akkor ott,

                 hogy érte majdan a jót kapom,

napon és éjen lobogott bőséggel,

vele lobban most ki az érzet

mi- itt végül rám, hogy kegyként nyomul

                 egy “eszement”-kor

elbánni velem,

...s lerágott a csont, mivel jólakhatom,

már útilaput köthetek, sutba jóhíremmel?-- (Szőke E.)

 

       A múlt ötvennégy éve... igen- öt és négy, ott az idő, hol az öt- a számrendszer alapja az igazság örök principiumaival mínőség és ideák kifejezője, és a négy mint, “a teremtett, az érzékelhető világ teljessége, tökéletessége és harmóniája, szilárdsága fejeződik ki”... vérmérsékletre mérte égtájait sarkalatos erényeiben (!)

 

És a jelen szelektál és felejt? No, meg előkelőségeit sorolja fel vitézien, s jelképes szabadsága is elferdített...

Mindegy?

 

“...de az, hogy oly sok

            forradalmár szépet,

akikkel együtt

            mentem, küzdöttem, éltem,

s velük annyi

            szerencsétlen népet

csempészett fülkékben

            miért “intéztek el”,

az – tudom – nem lesz

            soha, soha mindegy.”

 

Ötvenhat fénye...

       Akadtak vének, közöttük ifjak- és ifjak között idősb’ is sok... változatlan teljességre ott, amely a mi korunkban is, minden foltja, homálya és távolsága ellenére oly’ megnyerően sugárzik- mindent lefegyverző szeretetreméltósággal, hogy aki egyszer átérzi, sose fogja többé elfeledni...

Emberek szóljatok(!)- az igazán hű eredetihez, keressétek e világosság eredetijét, hol egy érzés a legmerészebb szabadságot is megengedhetőnek tartja, hol az élményazonosság létrehozta ott  egy-más tanulságait- összefoglalva akkor azt, s fényt derített a világra!

Mert ott akkor, mégis- vicsorgó fogaival  halál-kényszerített lett a vég... hőseit, a holtakat- akik ott – hitték értünk, a közös jövőnkért- ha kell élnek vagy halnak... most érheti fény megint, hogy ráemlékezünk-  mert emlékét megőrizte az utókor!

 

Árva igazság...

 

Jobb eszme kélt az agyban,

hév és haza, még ifjui korban...

hitünk,

hogy ne kelljen mégse pokolra kerülnünk,

de lett nemulass

                         felettünk

                                      irgalomtalan!-- (Szőke E.)

2010.10.23.

 

 

Oldal: A kisajátított ünnep... (?)
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat