Új szellem-kezdet

A nagy mutatványos…

                        A nemzet lelke mélyen… és föl sem eszmélt állapotában révedező szemmel a romboló vészek nyomására minden gyökszálaiban remeg! Véréhez való saját idomot nem találja, üdeszínét a pír adja- a szégyenpír…(szőke)

 Államirányítás Fidesz-módra! Hol elgennyedtek a sebek… demokrácia, mint egység nem létezik, helyette virágzik egy új: tekintélyuralom, és ami- elviselni kötelez mindazokat a nehézségeket, megpróbáltatásokat - viszontagságait, ami áldozatait szedi most, mert választottunk egy rossz hatalmat, aki megteremtette magának a pocsolyát melybe „dagonyáz” – sekélyeiben változtatva sekélyessé lelt formáit… az éhség korbácsa által teremt fegyelmet és visszaállította a bérrabszolgaságot… magyarul: adtunk a szarnak egy pofont!

 A facebookon nem is látni- mást sem lehet olvasni csak gyűlölettől csöpögő butaságok áradatát, mint a zsidó és cigány gyűlölet, mind a pártok egymáselleni véleményezése ad okot ezek gyakorlatához!  Ma ezek „etikussága” emeli ki a bölcsesség, a bátorság és az affekciók derűs állapotát „igazában” súlyozva és üde színt adó népi elemekkel táplálva!

Minden lejtőre került, és a fő - a Vezér hozzáállása, aki megvéd mindenkit, erkölcsiek magasából le- sajnálva érzi át a kisebbségek léthelyzeteit ebben az összevisszaságban, hogy tényleg szenvedni kell… hol a „lusta magyar” szörnyű lassúságában cammog. „Magyarország ma már nem a Fideszes gyűlöletre, hanem a tényekre kíváncsi. A tények rögzítése után pedig el fog jönni az idő, mikor a Fidesznek, benne Kövér Lászlóval számot kell adnia arról, mit művelt az országgal"

„Török Zsolt szerint Kövér Lászlónak, „mint az MSZMP KB egykori munkatársának" tisztáznia kell, hogy magára nézve is érvényes-e állítása, hogy a „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”. Bocsánatot kellene kérnie a 2002-ben elmondott „köteles” beszédéért, meg kellene követnie a választókat „a kétharmados parlamenti törvénygyár minden demokráciaromboló selejtjéért".

Nehéz bármit is hozzáfűzni, könnyen tetszhetővé teheti magát mindegyik, hiszen az MSZP mást sem csinált, mint fényezésre készítette fel magát három éven keresztül… bénakacsaként hápog még mindig és külföldre (Erdélybe) jár bocsánatot kérni – csak számként szerepel súlya nincsen, következésképpen nyerni nem fog… ugyanezen megjegyzéseiket már az első év elején is megtehették volna! Most már „terelgetni” is akar!

Nem vagyok oda a Fideszért sem, hazugságuk egén veszett a jellem, tehetségtelenek, alkalmasságukat tekintéllyel kívánják elismertetni. Félbe maradtak a fejlődésben és pályájuk tekintetében istentelenednek, miközben erkölcsiekben meg épp azt propagálják fel… szégyenkezem helyettük eleget. Nem is hinném- és ki hitte volna el egykor, hogy mára mivé lettek és hová süllyedtek le!

Beteges államunkban (amiben bőven van részük, hogy azzá tették ami) az időleges kábultság mellett blődségek sora - Selmeczi és Szijjártó-féle propaganda alvásszerű „fáradtsága” alkalmas talaj a lelki fertőzés „bacilusainak” befogadására.

Így élünk és vagyunk magunkra hagyva, mi a nép- így győzködhetjük egymást, hogy a közszellem még él bennünk, hogy értjük a politikát, ami süketelés inkább, hol tudásunkat a gondolkodásnélküli állásfoglalás jellemzi, hol magát az embert, ki- politikussá emelte magát csak a négyévenkénti képtelen- kivihetetlen ígéreteiből ismerszik meg általunk, aki jól- rosszul „vet”, de négy évig „arat” mégis!

„A Házelnöknek ki kellene jelentenie, hogy „soha többé nem tűri meg a gárdaegyenruhát a Parlamentben” és elnézést kellene kérnie „azoktól a magyar médiamunkásoktól, akiket nyikhaj, senkiházi, utolsó tollforgató terroristáknak nevezett” – tette hozzá az MSZP szóvivője.” A Holokauszt emléknapján, a miniszterelnöki beszédből egyenesen következhetne a „ruha” kitagadása, de nagy az összeborulás, és ellenzék-bosszantásból, gyalázatból soha nem elég… hű marad önmagához – utolérhetetlen pazarsággal szórja továbbra is megjegyzéseit! Igazság ott van, ahol a hatalom, legyen az bármilyen hazug is, vagy csak picit hamis- ők a rendes, becsületes emberek, akik jó-ügyért képviselnek… a tények egyikkőjüket sem zavarják, mert az igazságukkal szemben az ellenzéki vélemény nem lehet más, mint aljas rágalom.  Naivsággal a „nyomor-légiója” – míg a „tudás” függetlenedve tőlünk csak a politikában, a pártpolitikában van. Ők alkotják a jogrendet… nekünk kötelességünk egy lehet: viselnünk kell a következményeket- és közpénzből (segélyből) a felelet amorális módja masszírozza szét bennünk a hitet, hogy erkölcsiekben e „lupanárok” ajtaját nyitogatva kuncsorgunk egy kis könyöradományért… „nem, nem, nem lehet erről emberi szavakkal ítélni”! Hiszen a szónak, szavaknak sincs már értéke… Horthy-kultusz, régmúlt- rémmúlt történelme, annak gazdaságpolitikája már nem kérdés, csak időbelisége okán az igény, hogy a visszapillantás mikor lesz gyakorlattá! És a hatalom sem vágyán, de jelentőségének megítélésében jut kifejezésre… most jöhetne egy kis tudományos taglalás, de a lófasz jobban illik ide, hogy az érdek szerepére jelzői funkcióját betöltse.  Helyesen nyúlnunk ehhez a kérdéshez nem lehet – eszköztelenek vagyunk – mégis magunkban tartsuk szem-előtt (várjuk, mert eljön a mi időnk) – hogy ne feledjük az összefüggéseket, „fejlődés-szakaszait” és az üldöztetéseket - a sok bűnt, mit felhalmozott e kor történelme az időre, s vizsgáljuk magunkban mivé lett most! Árak- bérek, munka és munkahelyek, adók, családi kedvezmények szociális ellátások, közmunka – néhol már az is protekcióval stb. azután a valutaerősödés - gyengülés, külföldi vélemények- politikai megítélések, tiltakozások és a szégyen, hogy magyarként kell elviselnem mindezeket…

MSZP a bankok adóját csökkentené – szép ígérettel, ha hatalomra kerül, hadd kapjanak vérszemet (!) - adósság, kilakoltatás, szegénység felszámolása nem szerepel a listán? Megoldásként nem ártana ezzel is foglalkozni…

Hibát, hibára halmozó tetteivel- olyan társadalmi rend körvonalazódik, amit már Orbán sem ismer… lerakta társadalmi alapját egy új fegyelmet igénylő rendnek (ami ránk köteles - végletekig elmegy a tehertétellel,), amit határozatlanságával és ingadozásaival, bár maradinak tűnhet, ám frázisaival hangoztatott régi-kor vívmányaira támaszkodva elkerülhetetlenül ráró a társadalomra. Felszámolta a demokráciát, az elnyárspolgáriasodott réteggel együtt diktatúrát épít, amellyel nemcsak ellenállasukat töri meg, hanem könyörtelenül eszmeileg is magához köti… mert a hagyományos polgári demokratikus ideológiával nem tud mit kezdeni.

El van szánva és hiszi képes is arra, hogy ezt a „kultúrát” meg is védje, amelynek „legjobbjait” gyűlölet és megvetés tölt el minden iránt, de mégis nyárspolgári „filiszteri”!  Azon tulajdonságok iránt, amelyek olyan buján tenyésznek a kispolgárság a tisztségviselők és az értelmiség körében – a magamutogató kivagyiság – azért mindent megtesz – dolgozzon más míg „élvezkednek”, ezért is akarja mindenáron a munka társadalmát megteremteni, de sajnos mégis hibázott, mert „helyes”- irányait és arányait magától, vagy tanácsra eltévesztette.

Az is lehet megvezették! Ha csak én magyarázom bele, akkor van igazán baj, mert akkor a nem-normális ember lényegét magán hordva és annak okán stigmaként szárad lelkén a melléfogás. Inkább bolondságát mutatja, mint hozzáértését a dolgok menetében, még akkor is, ha az a politika, ami neki szakmája inkább - amiben meg kellett volna tanulnia - hogy könyörtelenül el kell nyomni az ingadozásokat, hogy ilyenformán kellett volna egyesíteni erőit.  De- mert nem ezt tette, a „tegnapot” (a kormányzói hatalmat, vagy prezidenciális megoldású vezetést, mint célt: egy kézben és egy irányítás alatt lehessen minden!) - visszahozni képtelen (már frázisaival magát is megvezetve elhomályosított tudattal, tetteivel- kapkodásnak tűnő hajlamaival alkotott ellenvélemény miatt sem), ügyét előmozdítani már nem tudja!

Hibázott abban is, hogy a „Jobbikot” nagyobb lehetőséggel „bírta” (nagyobb teret is kaptak), mint szabad lett volna, ők visszaélve a lehetőséggel- nyílt és mindenki által elítélt politikát folytatnak - vérszemet kaptak – így lett a „barátból” az Orbáni politika sírásója… magyarul, ebbe bukik el! Pedig a polgári demokrácia eltompultságától féltette az országot, mégis egy másnak állított csapdába leli „halálát”!

Amit most mondok, nagyon furcsán hangzik majd… megnyirbálta a tőke uralmát és nem megdöntötte, mert ha azt teszi eszmeileg egy új-típusú marxista ideológiát valósíthatott volna meg – furcsa, de ez lesz a jövő útja! – erre már ő képtelen – hiszen belőle és rendszeréből (hála Matolcsynak) a leépítés lett teljes, de a logika ebből is hiányzik, az egységes egészről mi erőt adna- nem is beszélve! Ami most van az országban leginkább semmi, csak egy Horthy ideológián alapuló maszlag! Hazugságokra nem építhet senki, a polgári demokrácia lejáratódott – elvakultan akarni – csak mert pénze van valakinek – aki előtt szolgain kell hajlongani… no - ez az, ami nem megy, már nem! És a másik pólus a szocialisták útja sem járható, mert ők éppen most kapitalizálódnak, „fars”- hangjaikkal megvezetni készek a népet, s mindezt a tőke kiszolgálójaként teszik! Egyelőre a káosz látszik… munkát nem adott a jelen (elégségest) a hazát meg épp most veszik el! Boldogulás nincs, jólét kilátásba sem, mint gondoskodó-társadalom (már csak elnevezésben legfeljebb) megbukott!

És jöhet az „új”! Négymillió szegény nagy erő, amire – ha felismerik a benne rejlő lehetőséget – lehet, de „muszáj” is építeni!

Nem tudom, mit akarok még?

Nehéz az élet, a sok száj csak beszél.

Azt már tudom, az „újmódit” még tanulom,

Tanítják… tudni sohasem fogom (!)

Így, vagy úgy, konok-teremből elszöknék már bizony.

Okom volna bőven… hogy a miértekkel összefonódott,

S kérdőjelein rozsdúlt az akarat, meg is tépázott „gondoskodón”-

Mert semmi nem úgy igazodik a jelenben,

Hogy a jobb felé sodorjon…

Mégis balul szorít rajtam,

Hogy-is vehetném zokon?

Így jött ki, az éveket sem számolom: mára megszokott,

Hogy utoljára mindig, és ez soha meg nem változott-

Ki sunyin forgolódott az előzött az úton!—(szőke)

2013.01.30.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat