Koholt vádak… (?)
„…a hivatali visszaélésnél a vádhatóságnak azt kellene bizonyítania, hogy a volt kormányfő azért élt vissza hivatali helyzetével, hogy a befektetőket jogtalan előnybe részesítse. „Ezt kétséget kizáróan bizonyítani szinte lehetetlen. Gyurcsánynak elég annyit mondania, hogy nem ezért tette, hanem ezzel is nemzetét szolgálta” – miközben a hűtlen kezelés kísérlete megtörtént, mivelhogy a támogatást jogalap nélkül megítélték.”
Ez az év már nyomorúsággal kezdett… figyelmünket elterelni kötelességének tekinti a hatalom.
A meglágyult agyú vezér tehetetlenségének következményeként az aljasságnak ad utat a most-hatalom. Urai féltik hatalmukat, mit- mindegy milyen áron, de megtartani akarnak…
Miközben a legősibb ösztönök és szenvedélyek harca van félig érett célzásokkal tesznek „eskü-tételt”! Szégyen… a lét panaszában- szörnyűség, csömör és félelem van. Régi-formáin éled a múlt történelme… pipogya-fáradsággal a vének tanácsára éled egyfajta „ébresztő”, hogy kitágítsák öntudatunkat, miközben még jobban beszűkítik. Olyan átmeneti-korban, mikor a régi szemlélet inog- az újnak meg még nem sikerült uralomra jutni…mi mást láthat maga körül, mint gondolat- és erkölcs-romokat, felbomlást, minden véglet hangsúlyozását- ezzel erősítve az Orbáni hatalmat! A jónak, a „lenn” valóknak, hajléktalanoknak, szegényeknek se reményt, se védelmet nem ad… sőt! Nincs megbánás a hatalomban, hogy tehetetlenségükkel tartanak fenn egy hatalmat, a bűnt sem ismerik fel, pedig már szinte kibogozatlan szövedéke, az ország egyre mélyebbre süllyed! A hatalom tovább vesződik csak magáért! Orbánéknak a zűrzavar adja a keretet, „zavarosban halászgatnak” a múlt visszahívott vezér-motívumain, mint új-„hitvallás”, és a koronatan köré fonódó eszmék hatást-vadászó felkeltése, mit dédelgetnek - miközben az alvilág-emberének minden végletével ránk züllik e „rend” színészkedésében! „„Nehéz az élet.” – siránkozunk folyton, és közben mindent megteszünk azért, hogy ne válhasson könnyebbé.” (!)
Harsány és pattogós Lázárokkal átfestik a tartalmat, akik a kalandok, leckék következményeként sejtetik inkább, mint értik a hatalom ötlet-csatáit.
Van ugyan pár odavetett célzás, mit kihámozhatunk magunknak, vagy homályos tréfálkozás- mit ténynek vehetünk… (el)terelve a figyelem, mert itt jön már a keserv-évein - a szemlélődő részvételért - a cinkosság vállalás… és kitérnek a megoldatlan kérdések elől.
A múltból hoz kész formákat, hogy a keserves valóság kézzelfogható legyen? Hogy a nép száján csak búsongó panaszdal legyen? De valóságos képpel így sem rendelkezünk… csak növeli a homályt, a tétovázás is növeli- a vele való tehetetlenségét e hatalomnak…
…jóság? - izeg-mozog a lét, hol fenn, hol lenn- érzetében és bomol
meztelenégével megkínlódott szenvedéssel nemzedékem,
hogy higgyem a jót? Hogy higgyem értünk, elhiggyem, hogy benne
értem is érzül a hon
leg-legesen…hogy elmondhassam, a jövőnek mondhassam el,
ahol „a munka babérja terem,
ott- légy hiú majd, én kis emberem!”
Messziről tűnik nagynak, most leginkább szájalt-szájjal…
közelről törpének,
annak is árnyékában meze itt idegen sárral
fröcskölt-lényegében lázadván rekedten egy-rúgással,
súgja titkait, hogy rejtezik benne az erő
s értünk a cél- a tudat meg rombolásában…
hol Európa utálatát kell nyelnem,
mert ezer-évet így is visszalát, és ma-egére álmainkat rakja fel
csillagok gyanánt,
honnan hull az áldás fénycsóváján semmivé lázában…
már új- szavakat fogalmazok számadóként e nyájban— (Szőke Emil)
u.i „Az igazság persze mindenki szemében szálka. Az ok: „kipisloghatatlan””(!)
2011.05.10.