Orbán és a botrányok...
“Martin Schulz arra akarja felhasználni az Európai Parlament hatáskörét, hogy a médiatörvény megváltoztatására kényszerítse az Orbán-kormányt. Szerinte ugyanis a jogszabály "megkérdőjelezi a jogállam alapvető normáit".
Lám-lám csak fölébred Európa! Egy biztosan kiderül, botrányos vezérünk van... nem udvarol csak hazudik nap-nap, s borogatja a “véraláfutásokat” – harcos lelkületű magyar – ki a politikát csinálja, s e haladásban hirdeti- ez a férfimunka!
Egyben van igaza, hogy le kell számolni a téveszmével, hogy a fejlődés jelenlegi állapotát- mint tetőpontot, vagy akárcsak- mint olyan eredményt tekintsük, amelynél tartósan lehet időzni, meg lehet állapodni. Azzal hogy erősnek kell lenni, más értelmet adnék- igen a jobbítás szándékával, az elhatározásban...
A mi korunk a történelemnek éppen olyan átmeneti szakasza, amelyben minden gyorsan változik, és olyan ellentétes tendenciák bonyolódnak egymással, hogy nehéz megtalálni azt a vezető fonalat, amely elvisz a legközelebbi állomásig.
Közös törvényszerűségeket kutatni kell, de az nem lehet az erő politikája, legfeljebb Orbán saját külön “törvényszerűsége” valamilyen belső kényszer hatására. Az időkerekét nem visszaforgatva, a legprimitívebb fokon is láthatóvá válik- e nemzetnek és Európának, a hosszú történelmi fejlődés valamennyi ismérvét tartalmazó folyamata. Bonyolult a világ, ez már biztos, és bonyolult ideológiája is, pláne- ha közösnevezőre akarjuk hozni, pláne bonyolult Orbánunk, ki a Horthy időket is képes visszahozni hatalom-fitogtatásból némi magyar érzületeket felcsigázandó...
Pedig azok nélkül is észlelhetjük a fejlődésnek- mint mennyiségi felhalmozódásnak a jegyeiként a differenciálódás és integrálódás folyamatait, a csak mínőségi változások, hirtelen, eruptív kitörések (lásd Orbánnál) – és előzmény nélküli, ugrásszerűen létrejött állapotok számos példáját, és a mennyiségi változások minőségi változásokba való átmenetei, az ellentétek magasabb fokon történő feloldásai is bőségesen illusztrálhatók, hogy azután mindezek- mint szükségszerű mozzanatok szintetizálódjanak a dialektikus fejlődés folyamatában...
Nem úgy, mint Orbánnál, hogy “igazságát” ráeröltetve Európára, az ellentmondásokat fel nem derítve, következésképp feloldásukra nem is törekedve érvel. Nem tudni szabad-csapongásai mikorra ülepednek le, mikor veszi észre a valóságot- ésszerű magatartással elemezve a reális viszonyokat. Sajnos vagy nem, de olyan helyzeteket teremt, mely helyzetek verifikálhatatlansága révén, a hiedelmeknek ad tápot.
Egyenlőre a káoszból alakított valami- általa tálalva, mint család, magántulajdon, állam- egymillió gyerek, egymillió munkahely, állampolgárság ügye, választójog aktív-passzív mivoltja- nagy-természeti aktusában inkább a véletlenek által vannak predesztinálva, minthogy az értelem-képe és valósága lenne! A tudás hatalom, anélkül csak hatalmaskodni lehet és ez- a nemzet halálához vezet!
Vezérünk a hamis analógiák és könnyelmű következtetések tömkelegében tévelyegve, olyan nehézségekbe ütközik, amelyek arra késztetik, hogy elszakadjon a valóságtól, képzelgésekbe, alaptalan kombinációkba merüljön... felettünk uralkodó hatalmat- mint a “korona-tan”- gondol ki, mi fölött már csak ő létezik, hogy lássuk így megvilágosodottnak.
A gazdaság dübörög mondja, mi által (?) - maga sem tudja- a termelés színvonaltalan, a fogyasztás megcsappant, leépítés van munkahelyteremtés helyett, elbocsátások- felvételek helyett és szájzár a teremtett káosz miatt, mégis a cselekvés vezérfonalaként involválja azt értékes igazságnak, és “tesz” a jogállam alapvető normáira!
Zordul a nyájas ég, felhő-birkáit fújja szét-
földet még nem ostromol,
isteni gondolatán ég…
bejajgat, majd szét –
a határba múltjára szakasztott,
hogy a rádermedt álmok rongy-élt nyelvét öltsék-- (szőke )
Ui.Ha új hitre térsz, ne csodálkozz, ha elkötelezettségedben kételkednek. (Aki egyszer hitszegő volt, az is marad!)
2011.01.17.