Orbán “kincstári-optimizmusa”...
„A Szociáldemokrata Párt kezdeményezésére 1946. február 1-jén, az 1946. évi I. törvénycikk értelmében Magyarország államformája királyság helyett köztársaság lett, ezzel jogilag is végleg véget ért a monarchia és a gyalázatos Horthy-korszak. Ma újra cselekedni kell a demokratáknak, mert újra van egy politikus, aki tekintélyelvű, diktatórikus országvezetést kényszerít a szabadságszerető többségre”
És mire is használja önkényuralmát ez a “nagy” politikus (?) alkotmányoz majd, felrúgja rendjét a demokráciának, nagyobb válságot okoz, mint maga a válság volt... főszerepet kapott forradalmával félelmet gerjeszt. Tudatosan és tervszerűen más társadalmi rendre törekszik. Mocorgó- gazdaságával nő a munkanélküliség, elveszi a magán- már az egyének tulajdonát is csakhogy “erős”-államát felépíthesse! És, hogy ne legyen szóbeszéd tárgya – nyíltan teszi – efelől kétséget nem hagy... a parlament már csak egy forma, senkinek nincs ott szava- fejlődésnek nevezi, hogy visszamegy az időben, népét nyomorítva eltapossa az “ellent” – és ki, ellenkezni mer- akármennyire kendőzik is magukat cinikusan, arogánsan kioktatva az, így uralkodik már-már kegyetlenül, de a tudás halvány szikrája nélkül.
S minél tovább űzik játékaikat, bármilyen formákkal is álcázza magát a hatalom, annál jobban kinyílik szemünk, hogy bér-szolgaságban tartja az államot, mi- már nem az alkotmányról szól csak, mely inkább arra szolgál, hogy állama nem más mint egy elnyomó-gépezet, mit reformjaival majd éppenhogy átélhetünk... és mit demokráciának álcáz- annak kirakatával “megajándékozza” Európát! – hogy hitelt adjanak a régi mesének, nálunk “népuralom” van!
Csak az érzet, hogy szabadságunkat kezükbe adtuk - mert bizalmat szavazott egy réteg ennek a göggel telt, fefuvalkodott nemzetségnek- mára elveszett, tény lett, társadalmi tény!
Hiába a gyűlölet, mégha jogos is- egységes akarat nélkül szétzúznak bennünket, az ismeret ide nem elég- szétszórt e nép...
Majd nevelve leszünk a neveletlenek által, émelygős beszédekkel, és különböző erkölcsi szabályokkal traktálva, melyben az idolumok kapnak szerepet, a “tacepaok” kifüggesztésével felejtetik a gyötrelmeket, hol mesét mond a hatalom- hogy milyen áldozattal jár a folytatás, hogy azok a fránya Mszp-sek mit tettek ellenünk s ennek érdekében kifedik az eltemetett csontvázakat... hogy ne legyen választás hová is tartozunk. Egyiknek létszükséglet, másiknak elviselhetetlen- jó, ha idejében megtudod melyik kategóriába tartozol... (!)
Miközben árakat emelnek, segítő kezet csak ígérnek, de nem nyújtanak- hol a “tolvaj”, ki- fölöttünk fosztogat, rajtunk élősködik rendőrért kiált, törvénykezik és törvényt ül- számító-tervekkel milliókat nyomorít- majd építi börtöneit, mert a “bűn”, hogy enni kell, hogy élhess- majd elszaporodik...
Majd a jövőt védik, megvédik a “lumpen”- elemektől, akik másként nem is lehetnek jók, minthogy hozzájuk csapódva- magukat a reakcós üzelmekhez megvásároltassák... ezzel vagy ezekkel megteremthetik egy új- orbáni-társadalom alapját. S a többi, ki- munkanélkül éhbérért életfeltételeikben megsemmisűlve már képtelen lesz a felemelkedésre, velük mit tervez e hatalom? Menhely? Börtön netán? Tört-derékkal szolgaiság? Mindegy is, a pusztulás elkerülhetetlen, Orbán a “forradalmi”-egyesülését fel nem ajálja, hagyva inkább önámításba e réteget, mi már az ország felét sújtja!
Hordaként ordít a felajzott vad csapat,
vonít elöle kicsi és nagy, farkasul a kudarc,
a szánalom-
alvilága fogad, kimázol a halálnak-
Új- íve a szelídségnek, mámorokkal avat,
lebeg egy elveszített múlt felé, nyáj’-lelkében szenvedély és vágy,
vivátra szája nagy...
Úr és parancsa szól szolgahadnak- ártatlanul hajbakapnak, ám
nem magán a parancson, de- mert útravalók a szavak-- (Szőke E.)
2011.01.29.