Új szellem-kezdet

Ki képvisel kit…?

„Lehet, hogy furcsát fogok mondani. Az átalakítás, ami a Széll Kálmán Tervből látszik, úgy tűnik számomra – és remélem, hogy a rá alapozott jogszabályok nem ilyenek lesznek –, hogy a munkáltatók előnyben részesítésével a munkavállalók visszakerülnek majdnem a 19. századi állapotba. Nem szeretném, ha a szakszervezeteknek újra osztályharcos funkciója lenne, de ha erre kényszerítenek bennünket, vállaljuk akár a kemény küzdelmet is” – (szögezte le Varga László.)

És tessék, lássák… a Fidesz-hatalom meddig mer elmenni- már helyettük, szégyellem magamat, kivihetetlen képtelen ígéreteik után az érdekképviseleteket is semmibe veszik! Tisztességtelen és becstelen embereikkel a hatalomban, Lázár, Szíjjártó, Kósa és még többen… önzők és erkölcstelenek megszólalásaikban, tetteikben. Népellenes politikájukkal egészségtelen közszellemet valósítottak meg. Hogy teremtsünk képviseletet, ha leradírozzák őket… az elv, a velő lenne - de ha az elvnek nincs politikai képviselete, tűrő, passzív állapot sorsa. A demokrácia megszűnt- észre kell vennünk és a nagytőke ellen fel kell lépnünk, igen (!) – ha kell, 19. sz.-i módszerekkel – erő, erő ellen! A hatalom politikája nem lehet öncélú, felébreszteni őket kötelességünk. A szakszervezetek a politikának többletet ad, biztos irányítást, erkölcsi alapot, lelki erőt, időt álló gondolatokat és hősies eszményiséget! – hogy a lelkiismeret tisztaságát a politikában is minden erejével étvényesíteni törekedjék… a biztos igazságot, a tiszta erkölcsöt és magas világnézetét!

A szánalomra sem méltó hatalom tudatlansága vagy kárhozatos rosszakarata az csak, ami kitolja az érdekképviselők jogosságát a politikából…

Lám, nincs gyerek… nem akarnak szülni az Anyák, de kérdem csendben, ebben a mocskos társadalomban ki az ki- azt kívánja nézni, hogy szenved a gyereke? Munka nincsen, munkahely sem elég, dolgozni nem tudunk... iskolákat zárnak be, már egyetemeket is- tehát tanulni sem kell, majd Orbán megmondja, ki tanulhat, ki nem- Madách „Ember tragédiája" - falanszter! Tehát vége, itt a rabszolgaság modernkori változata!

„A felszínes csak tudásszomját képes oltani. Számára a bölcsesség kútja túlságosan mély.” (!)

És- mert az öröklétre éppannyi esélyünk van, mint a meg sem születettnek…

Orbán már apostoli hévvel a pokolba irányít mindnyájunkat. Vérszegény, üres légkörben mozgó akarattal… megérzik benne a valóság hiánya! Nem szólítja meg a koldust, nem érdeklődik a sorsok felől, lelki problémájuk, bajaik, panaszaik csak saját ügyük… hogy várhatnánk irgalmasságot, hogy lesz a szavaknak foganatja, hatása, súlya, tartalma, ha penészflórát ültetnek az agyba és a kedélybe?

Orbán-Matolcsy egyoldalú szürke szemlélete csak ront az elméleten és a gyakorlaton, szeretettelen szürkeségében a hatalom csetlik-botlik - szerencsétlenkedik és szánalmasan tehetetlen mind politikájával, mind gazdaságával… egy népet sodornak így végveszélybe! Elhallgatni valamit, mi ügyünket előrébb vihetné- éppoly bűn, mert elhallgatással éppúgy lehet valaki az ügy árulója és kétszínű, mint beszéddel…

A hatalom fő jellemzője a tettetés és a képmutatás… a fölfelé csúszó-mászó, lefelé taposó Lázárok világa lett e jelen.

Közönséges és alacsony gondolkodású emberek vezetik az országot, akik a hiányosságokat, gyarlóságokat és fogyatkozásokat mindig másban lelik fel, miközben ők maguk sem tévedés és hiba nélkül valók. Sőt! Álhittel hitvallást hirdetni nem lehet! A politikai szerepben csak parádéznak, páváskodnak, feltűnésre vágynak…

Ingerelnek bennünket a gazdagok listájával, az első százzal- miből már egy ország élhetne meg… pedig, aki gazdagságát fitogtatja, alapos szegénységi bizonyítványt állít ki magáról!

Orbán tőlünk már a jobblét reményét is elveszi… itt az Úr kemény szavait használnám: „Jaj nektek gazdagok!” (Lk.6,24.)

A következmény? – már kiszámítható!

Nincs mentség,

        lelkünk álmodik épp,

s elhevert a hit…

        hiszékeny végzetén

a lét közre-jó- gúzsba köt, itt a vég?

Imára magyar! - s szívre gyásza ég…

Álmai lázában minden a semmi-lét-

a tettek vágyat-akasztó sajgó idején

várja hogy magával rántja a mély?— (Szőke E.)

u.i --és nekünk jutott mégis a boldogság?- hanyatt feküdni a virágos réten, s miközben a napsugár arcunkat cirógatja, tűnődve bámulni a kék-füvet legelésző felhőbárányokat…

„Aktot a piktor is tud festeni. Iustitia csak az igazság festőjének vetkőzik”!

2011.05.06.

www.jellem-ismeret.hupont.hu 

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat