Orbán és ’társasága…(!)
A mai politika a kalandorok jelmezét öltötte magára, és a triviális visszataszító vonásait maszk mögé rejti!
Orbán mindent tönkretett, mi eddig volt szent - forradalma után, most hitet tesz a „szemtelenség csimborasszójára”! Hiába háborog a demokrata, a polgár – félelmet kelt, mert erőt fitog’ – hírnevet teremt hazug szavaival, élni csak ők tudnak, és- mert létünk, nekünk béklyóvá tett kötelékében vergődik- a „bensőséges” kapcsolat így népével megszakadt…
Gazdaságpolitikája mély-nyomorában már milliók tengődnek - életfeltételeiből és ezek által megint csak megszabott társadalmi és politikai viszonyokból válságos helyzetünk ismerszik a világgal.
Orbán politikai hatalmából még sokáig ki leszünk rekesztve. Hajtó ereje a meggyőzés helyett- az a meggyőződés, hogy ő az egyedüli európai, s a társadalom és politikája csak érte van! Másként nem lehet, ezért hazudik itthon, s külföldön- több-átiratban küldi a kötelező beszámolókat… a tény, hogy a hatalom magáért van- és népének a szükséglet feltételesen teremtett– de a történelem igazához nem jutott el. A politika- és a vallás, alkotmányozással- kizárólag Orbán hatalmáért – „gránit”- alapra helyezte történelemfelfogását - kizárólag csak a gazdagoknak kedvez.
Képmutató szólamai, a munkahelyteremtésről, az adórendszeréről, gazdaság beindításáról- hogy jog és igazság van, hogy szabadságunk az érdekek összhangjában általános, hogy a kötelességek a jogok- egyenlőségében rendben vannak, mára nyilvánvalóvá vált, hogy hazugság- csak szűk érdeknek kedvez!
Valahogy, megint a nemzeti önellátás és elzárkózás felé hajaz, a nemzetek sokoldalú kapcsolata helyett – már talán nemzet sincs kivel még össze nem veszett – harcban áll a világgal, miközben a népet e korlátoltság lehetetlenné teszi. Itthon saját képmására formált világot teremt magának!
A rendfenntartást több ezer rendőrrel teremti meg – öncélú zsarnoksága mára már alkotmányával lesz felszentelt, mert a közszolgáknak, hogy legitimizálva legyen – kötelező-esküt kell, tegyenek!
„A MIENK EZ A KÖZTÁRSASÁG! VÉDJÜK MEG MERT A MIENK!
Amíg elértünk ide sok minden történt. Sokan sokfélét gondolunk ma is közelmúltunkról, de most ismét elérkeztünk egy fordulóponthoz, megint félre kell tennünk a különbözőségeinket, ellentéteinket, vallási meggyőződéseinket, mert itt többről van szó, amiről itt szó van az mindnyájunké.”(kapcsolat)
Éhség, éhbér, nyomor, lecsúszás – mi ez, ha nem egy tudatos és általános megsemmisítés? Túl hatalmasok lettek, (a különbözőségekkel, s az egyenlőtlenségekkel) a viszonyok gátolják már őket – e gátat kívánják eltávolítani az alkotmánnyal – ellensúly nincs, kontroll kiiktatva – a társadalomban zavar van – már a tulajdon létezését is veszélyeztetik… a néppel nem szavaztatnak – a nemzeti-konzultáció nem ad képet a valóról, abba azt magyaráznak, amit akarnak.
Válság van a fejekben és a lelkekben! A nép, hogy megvédje a köztársaságot már az utcára kényszerül.
„A KÖZTÁRSASÁG MI VAGYUNK!
Történelmünkben,- ami egy egész és nem lehet belőle válogatni kényünk-kedvünk vallási és politikai meggyőződésünk szerint mit szeretünk, mit kedvelünk és mit nem-,van néhány olyan fordulópont történelmünkben, amit minden Magyar ember ismer,tud,és fontosnak tart, 1848,1918,1946-1949,1989-1990 ezeket az éveket mindig valamilyen reményünk kísért.
A reménnyel teli gondolatainkat és elvárásainkat egy jelkép képviselte végig ez volt a
KOSSUTH CÍMER „ (kapcsolat)
…és maradjon is! Orbán szabályozó-törvényként erőszakolja ránk pártjának élet-feltételeit, de „uralkodni” mégis képtelen, gyáva és fél a nyílt harctól, idehaza pártja mögé bújik, odakinn pedig a nép hátamőgé rejtezik! De lózungjaival jóllakatja a hallgatóságot, hogy hangulata meglegyen, fizetett „tapsoncokat” rendelnek elébe. Forradalmi-lelkületéhez jobban illik a korona?
A gazdagok gazdaságában nekünk a bérmunka maradhat, már- ha van az - egymásnak lettünk konkurenciái és a munkáért szemben állunk egymással, így ellehetetlenül minden „mozgalmunk”, a hatalom-kényszerében akaratnélküliek és ellenállásra képtelenek lettünk? Hát nem! Ez, az – amit nem hagyhatunk!
Nem hagyjuk, hogy pojácát csináljanak belőlünk- az ország a népé, felemásságain, gyatraságain, gyengéin át kell lépnünk. Ki akar ma szolgaként- szolgain élni? A hatalmaskodást kell megtörnünk, hogy egy demokratikus köztársaságot mondhassunk magunkénak, mert a köztársaság mi vagyunk a nép!
Mintha nem is 2011-ben élnénk, a sötét középkor „játszik” velünk (?) – hol éhség-lázadás gondolata is felmerül, hol- ha elveszik a ház- a lakás, felgyújtják elébb, hogy másé se legyen… mi történik velünk?
Fájdalmas gondolatok ezek, kivált - ha emlékezetünkbe idézzük, hogy e szegénység, amelyre látunk példát az országban, amely százezrek sorsa lett- nem a restség megérdemelt szegénysége, mint- ahogy azt a kormány beállítja.
Mert fordítva lovagol a ’fő, hogy is látná a valót, hogy elébb munkahely teremtődne meg, hol lenne munka- vele a tisztes kereset és betömve a száj, de gyalázkodik inkább, hogy csalókkal él - mert táppénzt „csal” a beteg, rokkantságot „szerez” a nyomorék?
És a gyermek is ott születik meg, hol csak abbéli munka élvezetéig juthatnak el, de eltartásáról gondoskodni nem tudnak? Gúnyolódik a hatalom! Orbán csak fújja a magáét: azt, „hogy az ország kifelé kapaszkodik a gödörből, azt józanésszel aligha lehet vitatni." (!) Jaj! És Jaj!
És e gazdasági-haladás szédítő korszakában lesz még éhhalál is? – kérdem csendben- hallgatva józan eszemre.
…kény ölében a kedv szolgál és ily’ szolgain főlénnyel
áhítatra nem is kötelezett, de a sikolyokkal éledt félelmek hevében
nyüszítésre iszonnyal képed,
más-arcot mutat, hogy együtt érzek-
mégis szenvedjük e létet, mit az érdek követel meg…(?)
„vége lesz a kötözködésnek vége lesz végérvényesen”
talán vagy egyszer… „vagy úgy hogy gyakran függ kereszten”?— (szőke)
u.i. „Nincs használhatatlan gondolat. Ha nem tetszik, dobd a szemétkosárba - idővel öngyulladhat” (!)
2011.04.03.