„Isten, áldd meg a magyart”…
Isten nevét szádra hiába ne vedd…. szolgaiságra, egy ország kivéreztetésre ne használd!
E költemény inkább egy helyzet-dal, mint himnusz, a boldog élet örömét kérve (annak vágyát) érteném inkább benne, ahogy akkor a lét keserűségét írta meg a költő, de a kétség is beleszőve…mint reménytelenség, kiúttalanság - mit Istentől kérve változásra, így himnusszá avatott a sors… alcíme „A magyar nép zivataros századaiból”, hol e kezdet vére Bendegúz, Attila apja volt (!) –
Most-valója sem szenteket magasztalón, de kérve mégis: „Szánd meg, isten, a magyart…”, mert nehéz e történelmi pillanat!
„…a Szent Korona testesíti meg az ország alkotmányos folytonosságát vagy, hogy az ország önrendelkezése 1944. március 19-én megszakadt, és 1990. május 2-án állt csak helyre. Fontos lesz a későbbiekben, hogy a most újraszerveződő, új feladatkört kapó Alkotmánybíróság hogyan foglal majd ezekben a kérdésekben állást.”
Törölhetem a két időszak közötti életem? De akkor voltam boldog ember- mindig az a kor volt és lesz mindenkinek a legszebb, amelyben fiatal volt! Éltünk és ezért az országért dolgoztunk mi is és ehhez elég egy Fidesz, ki- átírja az egész történelmet?
Mi történt ötvenhattal? Vívtuk szabadságunk vagy a véletlenek összjátéka folytán hős és ellen a szerint lett, hogy a járda melyik oldalán ment? És utána, hol a mezőgazdaság és ipar olyan ágazattá lett, melyet e világban megálmodni is lehetetlen? Az egészségügy és kórházaink világhíre mivé lett? – lám így lehet elpazarolni a 44- 90 közötti időt? Letagadni vagy átírni és átértelmezni így? Ne menjük vissza a török időkig- a habsburgi-uralomig is? Törölhetünk még pár századot?
Nem csoda hát a negatív vélekedés a kormányzatról és az alkotmányról…hiábavaló szemfényvesztés. Lebecsülik a tapasztalatot, a kevésbé-tanult emberek bölcsességét. Amit tesznek és tettek csalás és igazságtalanság… emberi jogok is vannak, az ellen a kormány nem kereshet biztonságot folyamatosságának hosszú tartalmában, vagy igazgatásának igazságosságában és méltányosságban. Nincs mit mondanom politikai metafizikájuk ügyetlen ravaszságairól. Ezen „szórakozzanak” csak az iskolákban.
„…több mint két évtizeddel a rendszerváltás után akár a történelem egyes személyeinek, eseményeinek, korszakainak, korszakhatárainak alkotmányba foglalt minősítése, meghatározása révén újra politikai, ideológiai korlát-ja lehetne a történelmi kutatásnak, a szakmai közbeszédnek, a történelemtanításnak.
Nehezen értelmezhető számunkra a történeti alkotmányra való hivatkozás (a preambulumban – Nemzeti Hitvallásban, továbbá az Alapvetésben). Különösképp abszurd, hogy ezt nem csupán előzménynek, hanem a jelképes tartalmon túlmenően jogi érvényűnek is tekintik.”
A szebb jövő helyett, vissza a múlt kudarca felé… a régmúltba?
„A gyermeki agy felnőtt gondolatok magtára, amely felett az iskola őrködik, hogy csak az uralkodó elit számára ehető saláta sarjadhasson ki belőle.” (?!)
Hittem, mint naiv gyermek-
lankáin életemnek
bajból mosollyal űztem a kínt,
verve kedvet
a teremtésnek…
de felnőtt a gyermek
szolgain a mostra
nem kiváltságra
szolgasorsra,
cserben a teremtővel bűnbánónak,
vágyaira foltosodott álarckénnyel
élhetetlenül e jelenben, mégis ronthatatlan-- (szőke)
2011.04.21.