Alkalmi vigasz…?
Devalválódott a lét… „aki itt még örülni tud, hazug, gonosz vagy ostoba” (írja a költő)! Örülhetünk, ha egyáltalán marad még egymillió munkahely! Látszat volna? – és történik valami csoda? Minden lehet- csak vigyázva az MNB tartalékokkal, ha ott megfogyatkozunk az már a vég lesz! Kicsinyt vagy egyes helyeken nagyon is összekuszálódtak a fogalmak… az erkölcsi kategóriák, köztük az ember méltósága, értelmüket vesztik az embertelenségben. Nehéz most értelmet állítani az ösztönöket felszabadító értelmetlenség ellenében – „bunkókkal” szemben lehetetlen a harc, ne tagadjuk (hiába is tennénk) rossz irányba haladunk és a megfordulás nehéz lesz, kifarolni meg lehetetlen, amíg az erkölcs és a humánum nincs a helyén.
Sajnos az újak, akik váltani szeretnének, sem tudják megoldani céljaikat, a jövő is csak azé itt, aki bestiább a másiknál!
„Mesterházy Attila szerint az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy az MSZP nélkül nem lehet leváltani az Orbán-kormányt. A szocialista párt a másfélszeresére növelte a szavazótáborát, s az elnök arra számít, hogy másfél milliós támogatói bázisuk idén tovább gyarapodik.”
Túlzó optimizmus azoktól, akik eddig csak magukkal voltak elfoglalva – a számok mindig csalók… (látomás pátosza). Furcsa helyzetet teremtett az élet, a 20-as, 30-as évek visszaköszönésével (a Horthy kultusszal), annak alantas érzetében… ugyan mit lehetne tenni, mint lemondani a győzelemről, de megőrizni önmagunk becsülését? Vagy harcban vállalni a bukást? Öntudatra ébredni mikor fogunk? Tudatára mikor ébred a nép?
"Már ma is többen vannak, akik le akarják (Akarják? = Szeretnék! ) váltani az Orbán-kormányt, mint ahányan a hatalomban tartanák, de a Fidesz még nem vesztette el a választásokat. Ám szerintem az év végére már ez is egyértelmű lesz" - jelentette ki. 2010 a stabilizáció, 2011 az újjászervezés, 2012 pedig a programalkotás éve volt az MSZP-ben, "ezt követi idén a szövetségkötés, majd 2014-ben a választási győzelem" (Mesterházy) Lám! – épp saját maga bizonyítja, hogy magukkal voltak- vannak elfoglalva, ezért kihagytak egy történelmi lehetőséget a leváltásra – már az elején! Egyébként meg, aki az orrág nem lát az ne akarjon vezetni!
Ahogy Karinthy mondja: „a nagy gonoszok és a kis gonoszok között tulajdonképpen nincs morális különbség” (!) De folytatva a gondolatsort, lesz választás? Még az sem biztos! „Buktával dicsérd a napot”! J A regisztrációs gumicsontot is „beszoptátok”… így akarta Orbán, hogy látszék (külföld felé) nálunk demokrácia van, az AB működik! És április után is (+2 fő) „működni” fog! Egyébként Orbán nyer- tudjuk, látjuk és ha akarja 2/3-dal nyerhet megint (!) Megteheti azt is, hogy átadja a hatalmat (lemond önként) – nyerjenek az MSZP-sek vagy mások– (látszatra) merthogy mindenhol saját emberei vannak, intézményei és törvényei Orbánt szolgálják, így lejáratódnak és a nép rájöhet megint, hogy nélkülük nem megy semmi (nélkülük már nem terem babér!)! Bocs’ de kinézem Orbánékból ezt az „aljasságot” is!
Az MSZP alapvető céljairól Mesterházy elmondta: „nem elitcserét akarnak, hanem politikaváltást, azt, hogy a mostani ötszázezer helyett egyetlen gyermek se éhezzen, hogy egyre több embernek legyen munkája, és ezzel véget érjen a társadalom többségének lecsúszása, illetve hogy az oktatási rendszer a hátrányos helyzetű fiataloknak is adjon esélyt a felemelkedésre.”
De hiszen a Fidesz sem mondott mást – a szokványos választási lelki emelkedettség, és ne tagadjuk a hatalomvágy is motivált itt így… a „bűnbeesés” előtti szép arcát mutatja mindenik! A választások idején a hangulat, érzelmi tartalmát adja. Viadal van- lesz (kemény) – furcsán ugyan, de létező az egymásnakrendeltség és itt, a „menekvő” találkozásban a lélek „fut” – futja köreit „idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen”! Mégis, valahogy mindig- a tények csak hiányosan „megfoghatók”. A „lázadás” (mert a választás egyfajta lázadás!), ilyenkor összetart, de végével az eseménynek, már elszemélytelenít, elidegenít „felfűlt” indulattal!
A valóság megaláz – „létezni huzamos kín és állandó megaláztatás”…
„…vakká és felelőtlenné tett minket. Vakká, mert nem láttuk, hogy a gátlástalan hatalmi harc, a nemzet megosztása, a politika züllése hogyan hizlalja, erősíti a nevető harmadikat: a magyar szélsőjobbot. És felelőtlenné, mert a fanatikussá vált politikai vitáik során olyan könnyű kézzel nyomtuk egymás homlokára a pecsétet: „Ha baloldali vagy – komcsi vagy. Ha jobboldali vagy – náci vagy.”!(Bajnai)
Igaz! A nemzeti büszkeség érzése nem tölt el… szánalmas, ami itt folyik – de ki a jobb? Aki meggyőződésből soviniszta vagy opportunizmusból, avagy gerinctelenségből soviniszta? „lupus in fabula”! Fanatikus a hozzáállás! Semmilyen „forradalom” (még a fülke’ sem!) nem állhat abból, hogy a régit teljes mértékben tagadjuk és elvetjük (mint látjuk Kövértől – minden megnyilatkozása gyűlöletből fakad!). Hiszen épp a megtagadott régi lehetett volna az új létrejöttének feltétele – és éppen ezért az érzet, hogy a 2/3- Vezérével, fordítva ül a lovon… kiinduló pont eltörölve, így nem volt mihez igazítani céljait! Elfelejtették a kormányzás lényegét (vagy nem is tudták?), mindig a helytől, időtől, körülményektől és a jelenség konkrét sajátosságaitól függően kell megállapítani, hogy melyek a megszűnő, a megmaradó és a keletkező új mozzanat- mondjuk most a minőségi változások során. Az unortodoxiai=időhúzás semmi jót nem hozott, még mennyiségben is csökkenést adott… így a társadalmi mozgás-iránya mindenféle értelmében a valósága ellen hatott. A „pusztulás” szükségszerűen hat, folyamatában egyre hanyatlóbb- indítékait orvosolni nem tudta a hatalom, mind a mai napig! Az Orbáni séma a rendszeralkotás folyamatából épp az értelmet szorította ki, így nehéz lesz (mit elérni akar a prezidenciális rendszerrel) elérni a nagyobb uralom megvalósítását. Erővel- annak „szereivel” hosszú ideig e konzervatív szellemet éltetni nem lehet!
A természet „izzadság”- fényei
Elborult az Ég, velem a félsz -
Kirágja lelkemet, sűrűsödik bennem a gond…
Mint hitem saját-közén teremti meg:
A befejezetlenség érzését.
Az indulat könnycseppet morzsol
Szívemig szét, hol leomlik lelkemig a lét!
Rá vackát most fészkeli az álmos-hűség:
Ágyazza magányát s kedélytelen
Tünékeny voltára vett ekképp.
Idő és tér összefutó vonalain,
Kezdetét vette töprengésem: „- lenni,
Vagy nem lenni? Ez itt a kérdés”--
Még egyszer az AB döntéséről… nem történt semmi! Tették a dolgukat- az ország erre figyelt. Külföld sem egy új- régi járási rendszerre összpontosított. Ott is csak a nesze semmi jött létre, de már egy főhatalom részeként… a kormányzóság (vagy prezidenciális rendszer) megerősítésére. Tudósítások Orbán vereségéről szóltak- holott „nyert” – és az sem tűnt fel senkinek, hogy "A kormány első ízben törődött bele, hogy vereséget szenvedett" (ezzel nem lett kisebb, sőt!)… épp ezzel legitimálták munkáját és igazolják annak demokratikus formáját (visszamenőleg is). Innen mindenre van felhatalmazása, immár teljes joggal a demokrácia adta „fényében” léphet tovább, hiszen nálunk működik a kontroll. A szerző kifejtette: az Ab döntése Orbán számára "jelentős vereség", az ellenzék számára pedig "jelképes győzelem". A lehető legjobbkor jött neki (!) – és mert így is akarta… a sok tehetetlen ellenzéki meg járja örömtáncát. Jót nevettem! Pedig nem vagyok fideszpárti…
Ott van még a „hármas csapás” (Gyurcsány) – és el is hiszitek, hogy csapás? Csapda, amibe belemasíroztatok mind. Kapcsolódik az előbbiekhez – nálunk, kedveseim működik a demokrácia (igazoltátok), melyben a politikai-vakság nem lehet nyereség, de bűn!
Bajnai írásából!
„…a hatalom megtartásának záloga nem a jó kormányzás, a meggyőző kormányzati teljesítmény, hanem a közjogi, választási és médiarendszerek minél teljesebb kormányzati, sőt: valójában párthatalom alá vonása. Ez a logika a kormányzati ciklus folyamatából a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatását, a kormányzati akarat abszolutizálását jelenti.”
És épp most bizonyította be az AB, hogy (amit ír Bajnai) ebben a formában nem igaz… lám, a Fideszes urak megint jól jöttek ki az egészből! Aki érti, annak nem kell magyarázni – aki nem, annak meg minek…
2013.01.06.