Orbáni döntések...
Furcsa a tudat, de nem tudom, hogy mai világunkban kollektív tudatról beszélhetünk-e? Olyan elcsépeltek lettek a szavak, csak Orbáné létezik már, kinek minden cseppjét – ha, megszólal – mohón isszák, hogy miért- azt még meg kell fejtenem, őszintén mondom nem értem! Totalitárius rendszer felé megy el és a nép- illúzióit “megeszi”. Egy olyan embertől fogadják el a “malasztot”, ki soha vallási beállítottságú nem volt, még akkor sem, ha Erdélyben a református hitközösség előtt mondta (mert Tőkés jóvoltából mondhatta) példabeszédeit...(állítom), mert a rend-váltás éveiben- még a papokat “csuhásoknak” nevezte, ma már talán gyón és áldoz is? Legyen magánügye, de akkor minek “papol”?
Gátlástalan a Fidesz hozzáállása... mit elkövetnek, s miközben tudatosan ők maguk teszik, azt mivel megvádolják a másikat- leleplezhetően, hogy az Mszp-re kenve kiderítik (ami nem is létezik) és így tálalva a közvéleménynek- letudják járatni, immár végleg a szocialistákat, erre felhaználják némely Tv tényfeltáró riportjait- kiforgatva azokkal a valót! Ha ők tesznek- valami, vagy valaki ellen feljelentést –mégha feltételesen is-, az már úgy is van? Nevetséges és átlátszó e cselekmény és mégis... működik!
Hihetetlen aljasság van... e jelenben, a megnyílvánulási-gondolat helyét az egyéni tudatnak a társadalmi helyzet által történő meghatározottsága foglalta el, vagyis Orbánhoz kötött gazdasági-társadalmi érdekből adódik a kauzális magyarázat...
Elég márcsak feltételesen is Gyurcsány nevét (és bárkijét is akár, ki- útban áll) megemlíteni, nevezetesen, hogy mi- vagy ki- holdudvarához tartozhatott, vagy tudhatott róla... és már kész is a gyanú... hiba, nagyon rossz az irány Uraim... tényekkel kell már szolgálni, mert a hatalom Orbáné, a mutogatás ideje lejárt- a kicsinyes bosszút meg melegen tartani aljasság! Félelem van, mi volt régen is Rákosi idejében, nem tudni kit- mikor és milyen kitalált váddal visznek el... kinek értékeire vagyonára esik épp a tekintet... (!)
Ez volna a kiszámítható állam, hol a milliárdos és a kisember egyenlő elbírálás alá esik? Hülyeség! “Feltételezhetően, de még nem bizonyíthatóan pénzkiáramlás volt a magánnyugdíj-intézeteknél” – hangzik el a hír Tv-n – mi ez, ha nem prejudikálás, feltételézesekre alapozva? A hülyeség adagolása, hogy legyen igazsága a “lenyúlásnak”- a nép butításával? Ilyen ügyeknél, mint- államosítás, állami nyugdíjrendszer- stb. szélesebb körben való megvitatásnak kell megelőznie, mielött Orbán döntene... bár teheti, hisz’ hűséges pártkatonája, az egyes-számú állampolgár támogatását visszaélvezi!
Az ítélet a megvádolás tekintetében- nem abban az értelemben hamis, hogy az ellentéte, vagy egy hasonló ítéletsíkban levő más ítélettartalom viszont helyes, hanem itt arról van szó , hogy az ilyen ítélet ismeretelméleti értelemben illegitim... mintahogy Orbán ideológiája sem igazi, nem felel meg a jelenkornak- csupán csak látszat-teória.
Nincs megszorítás, s csak az van... a kisemberekért tesz ezt, meg azt (hogy- cm. magasságban (?) - mert a társadalomban elfoglalt helye szerint, helyzete folytán épp ellentétes az érzet) – lózung maradt... milyen tapasztalaton alapulnak ezek a kinyilatkoztatások és amelyeket a tapasztalati igazolások alá is támasztanak? Bebizonyosodott, hogy elenyésző a bírósági ítéletig eljutó ügy... mert mélységéig nem fedi az előre prejudikáltakat! A jelen politikai irányzatokban viszont irracionalitás van és a hit konstatált- kihagyva a tény és tárgyi érzékelés mellett a megtapasztalás motívumait!
Mindenki egyért és az- az egy is, magáért! Valami ilyen zagyvaság van, uralkodik a gyakorlati politikában...
A bankszektort nem lehet kikerülni... a bank nem tesz semmit és gazdagodik, államilag engedélyezett lopás van, számolják a kezelési költséget miközben semmit nem kezelnek.. ez ellen tegyenek! Hivatkozásul kiemelve a történelemből (vagy mitológiából?)- említhetem még “Lombardia bankárait”... őket a nép úgy szerette, mint a tömlőcbe zárt rab a hóhért – épp úgy mint a ma bankárait (?) már igy szeretjük mi is.
Fanatikusak az elgondolások, ellenükben a tények, érvek, bizonyítékok semmit sem számítanak...
Holnap már a szocialistákhoz való tartozás egyet jelent “ellene lenni Isten létének”! Ezt akarják elhitetni a néppel...sok minden más mellett (Ők a vallási-crédó megszálottai?)
Merő hazugságában fürödnek! Így kívánják bevezetni a bálványimádatot, a miszticizmust, a túlvilág fennsőbbségének érzetét, a vallás közérdekült munkásságával kiemelni azt? Mert ez lészen a következő lépés!
A centralizációban meg Orbán megjelenik, mint a nép patrónusa? Miközben hírdeti a felelősség, hűség alázatosság-munkáját, s kicsinyes bosszút forral? “Költői metaforáknak” tűnő megnyilvánulásaiban, mint szimbólumok, korona-tan, zászló, egyéb propagandaeszközei kapnak kiemelt szerepet... mint divatos áramlat vagy mint lényeg? Játszani “István a király”-t, mert elveszett realitás-talaja- történelem-talapzat jelenvalóságba emelt jegyeivel annak adekvát tükörképe lett mozgástere iránya? Vagy egyszerüen kormányzóvá emelteti magát? Eljátsszva Horthyt? Jobb volna, ha magát adná inkább, mert bár az öszvér erős állat, de a politikában öszzegyúrva csak masszája illúzionálja képét valóságának... innen-onnan összelopott gondolat-ugrásaival – mélységesen tudattalan, feltételeihez való viszonyunkat nem fejezi ki. A népből ugyan kiválthat mégis akaratot, reményt, vágyakozást, de a valóságot meg mégsem ismerheti- előítéletekkel, fétisekkel tabukkal nincs helyes irány!
Ahogy jó- székelyem mondja: “ az ember- mett tölle úgy megijedt, hogy lábára szorított nyűggel együtt kifutott a világból, s még nem jött vissza ez napságig.”
De vigyázz, ha a nép magára talál, s rájön, hogy értékét egyből megtízszerezheti az a világ, mely önnön Nulláinak elébe vág!
...még dalol a lét,
sietve vív, szorít és ígér,
majd csontot oszt-
a szabadság bajt okoz,
s nem pazarolta idejét,
csúfot űzve véget ért— (szőke)
Tévhit a jó- állam, a gondoskodó, mert nem létezik... megszorítás van, burkolt és nyílt. A sor végén még az egyes- a magyar ember áll, s mindenért ő fizet meg itt! Mást hinni balgaság!
Az alkotmány átalakításához lehet hozzászólni, (halottnak a csók) annyit ér, mint a nyugdíjas-levél... mégis van ki- elhiszi, hogy tehet az országért- egyféleképpen csak, ha bukszát nyit!
Megjegyzés...
Kedden néztem a parlamenti-padsorokat, szellős- valahogy a munkától elment a kedv (?) – kevés kivételnek adva a tisztelet... tudom bizottsági ülések stb. (mondanák, ha kérdezném) - és a stb-re lennék kíváncsi mégis, hogy nem kevés pénzért rontják a levegőt... máshol (egymás iránti tiszteletről meg- gondolom, kár is beszélni). Ahogy jó- székelyem mondja: “most tudta meg, hogy kivel van találkozása.”
Mikor még a hevület tartott- és a nép hihette, legalább a parlamentben érte folyik a dolog- de már tudjuk a feledhetetlen mámor, csontvázaival okafogyottá vált, kihunyt, s elpazarolt idején a pillanatnyi kijózanodás sivár hangulatára ébredt az állapot- a hirtelen émely eleven fordulatain, mellékhelységeire telt a létszám... majd a büfébe végzett ‘élvezeti tevékenységgel gyűjtik magukba az erőt, kibírni az ülés hosszú idejét. Akár tizede is elég volna képviselőknek, akik- talán komolyan is vennék munkájukat, az azzal kötelezően előírt tevékenységet (mennyi pénzt meg lehetne takarítani). Élvezet és csömör keveréke bonyolult, mert a tiszteletdíjat felvenni élvezet, addig a munka már megcsömörlött kedvében ott...(?)
2010.10.20.