A “forradalom” értelmét bontogatnám...

Avagy visszás filozófiám.

 

„Túl vannak rajtunk a dolgok. Itt már se zene, se táncos. Csak a Tánc.”

 

Elárvult a ma, megalázva.

Hajlott a hát, már alányomva

és szolgain csalt a táncba…

A “jó-lét” után így szaporázza?— (Szőke)

 

Mint ahogy Berzsenyi mondotta egykor “A magyarokhoz” címü versében “Férgek erős gyökereit megőrlik...”   Igen a lelkek szennye összecsap fölöttem. Akkor ez a valóság? Amilyennek érzed! A csend szabad-kiáltást varrogat... irgalmas- az elszakadás mozdulatának egy sikolyba “burkolóztat”.

“Róma ledűl, s rabigába görbed”. Hol a tisztaerkölcs “megvész”? – ékezet nélkül, megvesz... igekötő, ha más netán’ elvesz... Fáj a fogam, mert (?) elromlott, mint az erkölcs, ha megromlik Róma ledől és rabigába görnyed, mint most- e kis haza, benne magyarja “...szibarita váz”! (görög város- művelődéstörténeti kifejezés) – esetleg madárijesztő, más jelentésben “csontváz”...

 Nem azonos azzal a csontvázzal, mit a Fidesz minden szekrényben megtalál, vagy látni vél... midegy is hol! De elpuhultak, eltunyultak – hiába odafönn nagy a jólét (!) – és ezzel okozzák a  haza és önmaguk vesztét... az önkényuralom mi hány-vet bennünket. “Szeszélyes, kiszámíthatatlan, ingatag sorsfordulat”, másik kárán- másik rovására mérhetetlen a következmény... “tündér szerencsénk” – “...mosolyogva ver le”. 

Hol már kevesebb kellemetlenséggel jár bolondnak lenni a bolondok között, mint egyedül lenni bölcsnek... itt vagyunk bezártak. A magába zárt elme, mint bezárt kör – végtelen. Orbán nagy koordinátor, s mint ilyen együttműködésre kötelez, ezzel szinte fizikai fájdalmat okoz, s esztétikai kínt... lázad a lélek, lett kaszinó-tojás, a “legszentebb” ténykedésének ellentételezése végett, nemtörődés, s nem beletörődés. A harmónia érzetének hiánya- büntetésül igazság-szolgálatának ajánlva . Mindig a legnagyobb bűnösök takaródznak a vallással... az össszefogás csak valami ellen, vagy valami mellett lehet- egyébként csürhe marad. “Senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul- a neki juttatott hit szerint...” Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból.

Ülhetne már inkább hinta-lovára!

Mert velünk tanítattja a fő-parancsot: “Szeresd a Te Uradat...” a legnagyobb parancsolat... és az Úr Ő volna? – és- mert ügyes alkalmat keres- vagy teremt magának. Amúgy német mintára... (?)

Ahogy a székely mondja: “Né, né, milyen erőssen járják, úgy tipog, mint a pípos tyúk.”

 

A létezés egyszerűsége…

                       

                               Őrizem a rendet, a jövőnek…

csupa-rom a lélek, nincs nyoma örömének.

Falánk a jelen- kopár a lét, kietlen kilátásain

rejtett a cél… némasággal ér véget?-- (Szőke E.)

 

A szó, szédítő- fenséggel, önámítás otthona… alkotás-rendjének helyet hogy ad? Kicsúfol csúful, belezsúfolt tartalommal, egy világot süllyeszt el!

Feszültséget fokozó lüktetésével, a való robbanásain, formát bont… és kifejezi iszonyat érzéseit e rendnek (!) Megragadták a hatalmat és eljátszák bakizva a főszerepet... az ember itt már tehetetlen?

 

2010.08.21.

 

 

Oldal: A "forradalom" értelmét bontogatnám...
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat