Új szellem-kezdet

A nagy nemzetmentés…

Miért, hogy buta senkiházi szedett-vedett eszement okoskodó ül a kormányban (a parlament kétharmados többsége sem kivétel)? Semmihez nem értenek és mégis bátran nyúlnak mindenhez, lásd oktatásügy, egészségügy stb. - és jaj, a legyőzötteknek!

Hofmann úgy buta, ahogy van – már halmozottan hátrányos helyzetű nevelők dolgoznak az iskolákban… fizetésüket vagy megkapják, vagy nem (!) – az utazóknak a bérlet ára kifizetve nincsen (vagy nem időben, ezzel - aki számolt- annak tönkretették, ellehetetlenítették az ünnepet!), minek következtében akár kegyeleti jogait is megsértették a munkavállalóknak - káosz van, mint a kormány munkájában általában. Egyébként az önkormányzatok (természetesen van kivétel is – tisztelet érte!) sem állnak hozzá megfelelően az intézményvezetőkkel nem dolgoznak össze, semmi – de semmi nincs összehangolva, mindenki megy a saját feje után. Az egészségügy is hasonlóképpen leírva…

Valahogy teher lett a felnőtt, kolonc a gyermek. Nem csoda, ha a szülő anyák gyermeküket a kórházakba „felejtik”! Pedig a termékenységre hajlam mindeniben benne van. Ez a rendszer nem az életről szól – a megfeszítések országa lettünk (csak Orbán vigyázzon nagyon, hogy a nagy megfeszítések közepette be ne szarjon - míg „letolja” a sört), munka nincs, akinek van, az sincs időben kifizetve. Mit akarnak még tönkretenni a kétharmad jogán kormányzók? Mert felhatalmazta őket a nép és élnek is vele? Álságos, cinikus a kép! Hamis világnézet fejlődik lelkeikben! Amit tesznek megszorítva rombolás – mert nem így és nem ezt ígérték készületlenül érte a nemzetet… megcsúfolja Orbán és a kormány a hazát!

És mi jön még, ha életbe lép hitvallásuk (erre várnak), nékünk pedig a vég jön el. Bravúros lendülettel kuruckodnak tovább – háborúznak háborodott aggyal a tudományban, a gazdaságban - külhonban és e hazában tovább…

Kitartók e munkában, az ország rombolásban, hol az élet- és sorsközösségünkben hűséges osztályos társak nem vagyunk. Lám, mily’ igaz, hogy a nép csakis időben, „történeti síkon” látható, s keresztmetszetei az idő folyamán mások lehetnek, mint lett is- láthatjuk az életforma, a kultúra változásának megfelelően! Szabadságunk elveszett, létünk nyomorában jól felismerhető a magyar politikai élet összeférhetetlensége, butasága, önteltsége, „nyelvtelensége” (!) – hogy elenyészik benne a nép szava. Elszigetelve a lét zeg-zúgos völgyeiben, a lélek őserdei kuszaságában! És nincs bocsánat. És nincs meakulpa. A magyarnak vesznie kell? Velük igen… a politikájuk idegenszerűsége kikezdett mindent- nagy a nyomatékbéli különbség és nyers a hangerő! Mára a sajtószabadság is elveszett, elnyomva, leváltva, kirúgva- műsorokat megszüntetve lett idegen a szerkezet… a parányi hullámcsapások mára „cunami”ként söprik el a másként szólókat, a velük egyet nem értőket.

Az ország-védelmi költségvetés meg úgy hazudság, ahogy van – az utolsó számig (!) – mert ezzel az ország nemhogy versenyképes nem lesz soha (erről tesznek a Fideszesek és a Kdnp-sek), hanem színtelenül összezsugorodik gazdaságával – vagy náluk ez a puszta mulatság a szórakozás. Akkor szórakozzanak mással… a homokban és mindenik sajátjával! Tragédia és Matolcsynak csak egyben van igaza, hogy előbb-utóbb leminősítik az ország gazdaságát, látható a forintgyengülésben, mint kezdet, de látható, hogy döcög a gazdaság szekere (inkább megállt!).

A gazdaságban (mező’-) sem a termelési- sem a tenyésztési kedvet nem tudták beindítani… adó viszont van- és lesz ezer, ha több levegőt szívok be, mint szükséges adózhatok utána is? Tesz róla Rogán! Mondják már meg ilyen suta- hülye adórenddel kinek van kedve megmozdulni is? A felesleget exportáljuk majd (?) – máris lehet- politikusokból (a butákból, a legsilányabb minőségből) máris sok van… ha nem lesznek csak jobb lesz nekünk. Az lesz a tiszta haszon!

Kedves Matolcsy úr, az ésszerű idő, munka- és beszerzések (export, import helyes aránya), beosztás, előrelátó gazdálkodás mindig bizonyosfokú intelligenciát követel! A szervezetlenség kárait máris megsínylettük! Az öldöklő nemzetközi versennyel szemben az önellátás elhelyezésén volna a sor, de a módszer nem jó – nincs ösztönzés és mindig azok járnak rosszul, akik a termelés és tenyésztés dandárjában legelöl járnak… nincs megfizetve a belefektetett munka! A kereskedés már jobban járna (nagyker. – kisker.) – ha volna fogyasztás, de pénz híján nincs. Erősen csappant a késztetés, hiába a kényszer… külkereskedelmi lehetőségeink meg amúgy is korlátozottak (az olcsó kínai áru már mindent letarolt), itthon nem tudunk olcsón előállítani semmit, mert a magánszektor megdrágítja, hiszen kihasználatlan géppark mellett (már ahol van rá lehetőség), az emelkedő üzemanyagárak ellehetetlenítik a gazdaságot! Nincs szövetkezés csak kevés, nem véletlen Kína előrefutása, mert a szövetkezeteket nem ölték meg.

Orbán és Matolcsy se nem lát, se nem hall… a világ folyamatait nem érthetik. Kimondtuk hová tartozunk: Európához (!) – és most mit látunk, kifarolnak… pedig csakis egységes Európával lehet kilábalni a bajból. Ha Európát egy egységes gazdasági területnek tekintjük, ha kialakul a cél és nemcsak körvonalazódik valami, akkor európai „autarkiát” kell célként tekinteni, hogy függetlenüljön a tengerentúli válságoktól – piacaitól!

A szakosodások felé kell elmenni, és fel kell osztani, vele megváltoztatni a gazdasági szerkezetet. Tudom, persze hogy jobb volna a függetlenség (de akkor belefúlunk sarunkba), mert az önellátást csak részben tudjuk megteremteni! Nálunk- hála a kétharmadnak és „okos” vezetőinek, csak viszálykodás és kár van. A gazdasági elnyomás, a gazdasági rabszolgaság sehová sem vezet! A föld - és ez igaz is – hol- itt élni és halnia kell a magyarnak - de kérdem, kinek számít ma az erény a tehetség, amelyek ilyen-olyan munkára és helytállásra képesítik? –

Vezéreim! Hibáitok és a feltételek hiányai akadályoznak bennünket, amelyeket le kell küzdeni elébb! Akarva – akaratlan nem lehet beletörődni abba, hogy veletek a végzet lett a sors „ajándéka”, de vállaljuk a sokszerű feladatot, ha nem ti irányítotok bennünket… egy közösség boldogulása, az egyén boldogulásán keresztül képzelhető el. De érdekeinket figyelembe nem veszitek (létezésünk megfeszített szolgain csak). Kiszakadtak, kiszakították magukat (kb. azt a kétmilliót, ha még van annyi hív’) a nagy közösségből – félelmet kelt a hatalom és kényszereket alkalmazva erőszakolják meg a lehetetlent! Életet élni csak egyénileg lehet, de kizárólag csak önmagától – önmagában és önmagáért nem! Tanuljátok meg végre Okosok, hogy az egyénnek a maga egyéni feladataival együtt a nemzet feladatait is vállalnia kell, és ti éppen nem azt teszitek, hiába a nagy nemzetmentés – szövegben és számokkal, mert lózung az és nem érték… csak duma és kirakat!

Éhen-bolygó…

Kövér-helyeken nőtt sokféle haszontalan,

Lüktet is egyet-egyet fejivel a bihal…

E tisztességen megfuvalkodott,

Ráguvadt a dúvad -

Hogy egyetlenné lett, beszédet tart,

Majd félrerokkan… elfáradt.

Ejnye, no, már itt- ott

A rossz-embert magamra bátorítottam!

Azóta torka igencsak megtágult rajtam,

Követeli a kevés hatalmat,

Mi még maradt!

Fel is buffant véle mérge,

Hogy nyomban ki is száradt— (Szőke Emil)

…és „betolja” a sört!

2011.11.28.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat