Gyász-irat…
Megkergült a világ, a szó hatalmi - már végrendelet,
s az érem másik oldalát meg sem ismerhetem,
csordultig adósságban a kígyó sziszeg felettem,
sejtjeimre szedett fájdalom ítéli lélekre a pillanatot bennem,
megbékülést nem mutat, így elkerül békétlen-
hová érkeztem el. Félek-- (Szőke Emil)
Vak, süket- aljas és becstelen ez a hatalom (e „forradalmi”- kormány) – annexióival teljesen hazug és félrevezető, megengedhetetlen illúziókat keltő!
Kitartó munkával visszamutogat, és mindenáron börtönbe kívánja juttatni Gyurcsányt- félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezért szeretnék már rabszíjon látni, de ezek a tettek még visszaüthetnek.
A hatalom tehetetlen, nem lát kiutat, gazdasága és annak motorja fulladozik, kész- vége! Nem volt program, lózungjaik nem jönnek be… a világ is bajban- tehetetlenségük folytán leváltásuk is szóba kerülhetne, de a törvények ezt nem teszik még lehetővé.
Eltelt már több mint egy év és semmi eredményt felmutatni nem tudnak… ezért saját bűnüket, hibájukat az elmúlt kormányokra fogják! Szégyen „forradalmi” diktatúrájuk- központosított államhatalommal uralkodók, és nem látják a fától az erdőt… ostobák és tudatlanok- ezért is nincs más út a hatalom megtartásához, minthogy a népre hivatkozva büntetik a baloldalt!
A nép védtelenül kiszolgáltatva Orbánnak és a tőkének! Arcpirító!
„Tiltja az éles ész, a tiszta lélek, hogy torkát fogjam, nyomjam ki szemét: mint annyiszor majd, hangtalan (s hiába) veszem ajkamra az isten nevét.” (!)
A politika labirintusaiban elveszünk mind. Vérszegény légüres-terében folyik a vagdalkozás… és rendőrért kiált a rabló-hatalom! Beteges Fideszi-világa - értékrendje keresztjével eszményi állapota voltában? Hol nincs, mi több nem is volt szeretet, de üldözés és sárdobálás annál inkább… most mégis ők azok, akik a sértett felet eljátsszák! Nincs érintkezésük az élettel- a valóságos lüktető világgal, a nincstelenekkel, a nyomorgókkal… fontos ügyet ne kérdezz tőlük, mit ők, nem tartanak annak, mert a kegyből kiesel és kitálalnak rossznak (esetleg gyilkosnak?) narancs-bőrre ráfér- hisz’ elég vastag!
Nehéz az élet! – siránkozunk folyton, és közben mindent megteszünk azért, hogy ne válhasson könnyebbé?
Igen, félelem van… a hatalom gyengesége miatti „nem- akarom”- munka sohasem kifogástalan, mindig meglátszanak rajta a gyengeségnek, ingerlékenységnek és a „tavaszi” fáradságnak nyomai… már nincs és nem is lehet józan mérlegelés.
2011.08.02.