Új szellem-kezdet

Téboly és remény…

Már meg sem lepődöm, ha valamelyik Fidesz közeli vezető nem épp emberséges ténykedéséről van szó. Szinte már természetes…

„Tarlós utalt az alapvető jogok biztosával való vitájára is. Megjegyezte: az ombudsmant 200-300 ember választotta meg, Budapest főpolgármesterét pedig több százezer.”

Olyan kakasviadal féle megfoghatatlan komédia, hol méltóságát veszti- a szavakkal ki nem fejezhető hiúságból fakadó dühe disszonáns állapotában. Szembenézés egy törött tükörrel, hol drámai a gond, hogy több kicsiny képre osztódott kivételes nagyságából már megzavart ellentmondás egységébe ingerül, ahol cáfol és állít – bizonyítva hazugságaiból kiolvasható képtelenségeit és tarthatatlanságát - az igazság oldaláról, ami lehetőség, amit feladatául el nem fogad hiteltelenné is teszi, bár szenvedéllyel fűtött önmagát adja, mégis párviadalára esett fényváltásában lett jaj-sötét…

„Az ombudsman feltehet kérdéseket, lehet egy véleménye, elmehet árulkodni az Alkotmánybírósághoz, de ő nem a felettesünk” – jegyezte meg.

Hupsz! Idő-hullám árulkodón és értelmetlen összecsapások rommezején komorlik a végső határ, hogy rádermedt érdek-formáló- ereje, mint ahogy a feketénél már nincs sötétebb!

A magyarázó hang, túl a szemléltetésen értelmez is, amikor a dolgok lényegét elöntő ridegségről, az egyetemes „lelketlenségről” beszél, olyan képben, amely már elüt szokott fogalmainktól, inkább alvilági, mit elképzel világáról… hol por és hamu leszünk, ahogy fölfejtődik gyakorlatában a por és anyag dekomponálódása, benne az ember tehetetlenségében és nyomorában várja végzetét – ahogy kordonjaival a titokzatosság borzongató érzését „ébresztette” enyészetre (!)

Ebben a „távlatban” sok a véletlen és öntudatlan rég – ily módon szól bele az emberi sorsokba (nem segítve csak a helyzeteken rontva), jogot hívja segítségük, holott nem jogi a kérdés, emberi csak jól-tevő s jóvá-tevő világosságában… de ily sötétben, mely elöntötte már a dolgok leg-lényegét (!) – ott harsog Tarlós nagyszájú-szélhámos- embertelensége.

„Ungváry: Matolcsy családja érintett volt a zsidók gazdasági megsemmisítésében” (!)

Őszintén mondom ennél a címnél elakadtam… első reakcióm - mivel a félelem érzése vett erőt rajtam – az volt, hogy el sem olvasom (elgyávultam!) Aztán vettem a bátorságot és elolvastam. Hát! – ahogy vegyes-érzésekkel a csupa-rom világ képe falánk, ám- de riadt erkölcsi rendjével, átrikácsol a történetben sántán- lélek-ábrándító kérdéseivel elém tárult – már libabőröztem… felbolygatott érzéséből átgondolás nélkül elébb csak egy káromkodás hagyta el a számat: a kurva istenit ennek a világnak! Azután értékelni kezdtem a hírt időbenileg és történéseiben – hátha, kibomló „tehetsége” egy tébolyult világ sötétjében volt az egyetlen tiszta láng (mert bennem az- az átkozott jóhiszeműség munkál)! De mit ad Isten! – „Matolcsy Mátyás, a mai miniszter nagybátyja az Erdélyt Magyarországhoz csatoló II. Bécsi döntés után úgy fogalmazott: „Akikről szívesen lemondtunk volt: negyedmillió erdélyi zsidó”. Ungváry úgy látja, „ennél szörnyűbb halálos ítéletet a nemzet felett kevesen mondta…”

Elkezdtem olvasni Hinderburgtól Hitleren át Horthy és Gömbös idejéről, hol megrázó viszonyokban iszonyatok és tehetetlenségek, ahol, és ahogy profitjukat féltő aljasságok tetteinek vérszagában felhorkanó felismerés valósága rémlik fel az akkori jövendőre (ami mának csapódott). „…a Matolcsy-család személyesen is érintett volt a zsidó és német polgárok gazdasági megsemmisítésében. „A miniszter hazug módon mégis a németekre keni a felelősséget” Sokkolt!

„Ungváry „eljárása, amely a családok kollektív bűnösségének kinyilvánításán alapszik, hazug és mélyen erkölcstelen, ezért, mint európai és mint magyar kormánytag, ezt visszautasítom”- írja Matolcsy György lapunkhoz is eljuttatott közleményében.” Jellemző!

Ott, hol tettekre serkedt az akarat és széttépte láncán azt a szemet, mely tagjait a munkásmozgalomhoz egybefűzte. Egykedvűnek nem mondható esendőségében – a felejtés hitével hetvenkedő máig-tartó kínja sem bírja őszinte vallomásra a dantei világ kellékeit felvonultató ideológiát - amiből szabadulni csak gondolattal lehetett s abból is csak erős fantáziával, mert a mindennapok történéseiben a létező dolgok akkor (a pusztulás leverő tudata) csak dühöt, félelmet vad ordítozásokat adott…

„Van takargatnivalója a jelenlegi kormánynak, ezért nem nyúlnak rendesen az ügynökügyhöz – mondta a Pécsi Stopnak adott interjújában Ungváry Krisztián. A történész szerint „a mai kormányban - miniszteri és államtitkári szint szerint - legalább öt embernek volt MSZMP-tagkönyve, és néhányan ennél jobban is kötődtek az államszocializmus valamely szervéhez, mondjuk a titkosszolgálathoz”.

Hogy bassza meg… (!) - bármily fonákul hangzik is – lezárhatnánk már valamit, mert ennek soha nem lesz vége, ami van téboly! - és remény? Emlékezet bolygatja a jelent, hogy láttat egy-egy ellobbanó pillanatot a múltból, de mit akarunk? Egység ebben az országban már soha nem lesz, és ezt Orbán köszönheti a saját megosztó és előtte mindent besározó politikájának. Sajnálom, de ő hozta divatba ezt a „módit”! Most nem kellene rácsodálkoznia, ha egy-egy váratlan élménytől fel-felgyúló eseményhez érzelmi hatás is párosul… ezzel kifejezve ellentétét is!

„A Horthy-kultusz felélesztésével kapcsolatban Ungváry arra figyelmeztetett, hogy „nem Horthy Miklós kultuszának építése folyik, hanem a nevével jelzett korszak legáporodottabb hagyományait érinti. Pedig lennének ennek az érának is progresszív, konzervatív hagyományai…” Horthyval fel kellene hagyni egyszer és mindenkorra – nem elég még a baj? Európát magunkra haragítani a legnagyobb hiba – egyenlő a hazaárulással, ehhez képest az „azeri-ügy” piti kis tett volt! Pedig az ország becsülete már ott is megingott…

És akkor Horthy!- egyelőre tapogatódzó találgatások vannak az ügyben: mit akarhat Orbán? Kormányzó lenni és így egyesíteni a világ összes magyarságát, akiknek segítségével létrehozza új-Magyarországát. Névváltoztatások utcában - térben, szobormozdítások, avatások mind idevezetnek – a Kossuth-tér átépítése is ezen érzület mentén folyik!

„Senki, de senki Magyarországon nem üdvözölheti Horthyt, mint annak a formának a betartásával, hogy míg magában azt mondja: Te hóhér! addig fennhangon így szól hozzá: Jónapot Főméltóságú Kormányzó úr! Ezt a formát egyelőre mindenki be fogja tartani, még akkor is, ha nem hoznak külön törvényt a szájak és formák betartásáról… Ave Cézár (Horthy)! Ilyen kevés ésszel kevesen vitték ilyen magasra!” (G.A. 1920 április 20.)

Ennyit imádatáról!

A gőg időz fölöttünk, időz a közön.

Vakmerőbb feljebb a „fokon” a közöny…

Bukásra-riasztott létében, leigázva égverő-

Díszéül az ember, „letört”…

Ott gyávul, lapul- az időn

Kinek szemeit már fényre pirulta a szégyen,

Melyből formát ölt rá a csönd--(szőke)

2013.02.05.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat