Orbán, ki- küzdve tőr jobbra…

 

Szóval mégsem a gazdaság beindítása a lényeg, hétbőrt nyúzni- azt igen, hol még pénzt reménylenek. Adóztatni- mily’ nagy munka, a fiúk teljesen belefáradnak… nyugdíjas vég-kielégítéseket is már? Hajaj és mi még, mit e briliáns-ésszel bíró hatalomfő kitalálhat?

Hiába, no- a kormány magával van elfoglalva, erejével és arra is „gyúr”… a törvényjavaslatok és az igazgatási intézkedések politikai értéke csak huszadrangú. Érv és ellenérv fölött állna? Rövidlátás van talán? Márhogy rövid távon szemléljenek?

 

…ki itt játszi, már hogyne játszott volna?

Hogy ruhámat is lehúzta,

        meztelen seggel

vagyok a kivert… árad rám tartalma

a jelennel-

        hol e rend nevében fővök levemben.

Hiába kérdez, válaszom most is,

        mint egykor- valami nem…

Szorosra fogott pórázzal már szorgos az ima,

ahogy széjjeldúl ámítással az áhítat lelkemben-- (szőke)

 

Nehezen találva helyüket a nemzet hosszútávú érdekeit nem szolgálják, már nehézzé vált az intézkedések megfelelő adagolása is…

„A kicsiből kutyaütő lesz. A nagykutyából idomár vagy sintér.” (!)

Az az adagolás, amely a kormány politikai esélyeihez igazodik, nem szükségképpen azonos azzal, amely a nemzetnek megfelelő eredményeket biztosít.

 

Itt merül fel az alternatívák kérdése, mit Gyurcsány is feszeget (persze csak demokráciában bír érvénnyel!) – mert annak figyelembevételével csak nyerhet a társadalom, ha időnként mérlegelnek és meghallgatják a másik feleket is. De megsem hallgatva, sőt el sem ismerve- Orbán, a hibák egész sorát élheti át hivatalában.

Gyenge pontjai megvannak ennek a nem-demokráciát építő hatalomnak. Az erőkkel most takarékoskodnak picinyt, mint lehetőség épp az intézményes „reformok” útján, hiszen Orbán által bejelentésre váró intézkedés-sorozatok – hogy megint kibe mekkorát rúgnak – erőteljesen kiemeli a hozzátartozók kvalitásait… akik dilettáns módon kvaterkáznak épp, azok vannak az államigazgatásban is.

Azok az intellektuális és jellembeli tulajdonságok, amelyek a jelőltet jellemzik, nem minden esetben felelnek meg feltétlenül azoknak, amelyek az igazgatási szakembernek szükségesek. És- ha mégis sikeresen működnek a hivatalokban, még egyáltalán nem biztos, hogy az a siker megfelel a nemzet érdekeinek.

Lehet, hogy jó taktikus- esetleg teljesítőképessége is jó- mégsincsen a demokrácia javára, mert az vagy nincs (érzetéből következik a megállapítás) – vagy egy általános érvelés útján eldönteni a problémákat még ellenére sem lehet… a demokrácia sajátos jellemzői vesztek el ezzel az „erős” hatalommal.

Nincs mínőség, mi- többet jelent, mint bizonyos számú jó képességű és megfelelő erkölcsiségű individuum- a hatalomban. A bekerülőket asszimilálja, másokat teljesen elzár, hogy egyáltalán közelükbe kerülhessenek, féltve a gyakorlatukból született tradíciót- mert közös nézetrendszert ad, ez a biztosíték arra, hogy létezhessenek.

A Fideszhez csak a Kdnp tudott közel kerülni- mint vallási tagozat – mert kell vala régi-új, mit úgy hívnak keresztényi értékrend… bár- hogy eszik vagy isszák így sem tudják. A problémák és kérdések viszonylatában- no, nem a megoldás irányában, de jól hagzik csak.

Mennyiség kérdésében (a problémák sokaságát értem) – a kormányban lévők szívonala, idő és hely szempontjait figyelve korlátozások alá vannak vonva- döntéseikben… a parlamenti munka formális, mert Orbánunk inkább kézi-irányít!

A törvénykezés és a végrehajtás itt összemosódik… önkontroll, mi a demokráciát jellemzően kifejezné- nincs!

Intellektuális és morális színvonal a béka-segge alá… onnan kandikál, mert csalók és nyerészkedő spekulánsok kezeiben az irányítás…

Orbán kikérheti magának, de mert- mit hírdet és hirdetett, hogy épp mi nincs, mi ellen harcolnak, na azok lettek ők! Kiszámíthatók lettek ezáltal (tehát ami ellen harcol – mert mondja – azt vezetik be épp)… „a sínen lévő állomásfőnök lesz. A kisiklottakból holtvágány vagy talpfa.” (!)

 

Ez a hatalom állandóan zavarba hozza az ellenzéket, időnként le is bénítja őket…

Ha a fennálló társadalom alapelvei olyan vitás kérdésekké lesznek, amelyek alapján a nemzet két ellentétes (ellenséges) táborra oszlik, ez hátrányára van a demokratikus kibontakozásnak (pláne, ha ezt a kibontakozást a hatalom nem is akarja) – ezért funkcionálása meg is bénulhat, mert és amennyiben a vitás kérdések olyan érdekeket és ideálokat érintenek, amelyekben az emberek nem ismernek kompromisszumot…

Orbán nagy szerencséje, fásult- elfásult a magyar, birkaként hagyja vezettetni magát a nyomor mély szakadékához, hol már csak egy választás marad…. (lehet, hogy az az egy mégis kettő? – ugrunk vagy ellen-megyünk).

Orbán ideálja a takarékos állam (csak tudnám miért is oly’ drága!) - mely szilárd kereteket ad- nyújt az individuális törekvések számára? Hát (!?) – viszont akkor miért nem csökken a politikai döntések száma, miért nincs egyenlő esély- akár a szabadság viszonylatában, akár munka területén? Nincs tolarencia az ellenvélemények tekintetében sem… milyen értékrendet követ a hatalom (?) – funkcionálása egyre akadozóbb.

A magánérdek összeütközéséből származó problémákat sem tudják kezelni, hát még a közérdekét- mit hívjanak akár közjónak is (bár ebből a jó kimaradt). Mivel nem tartják be a játékszabályokat, ezért a nemzeti együtt-micsoda csak zavarokkal működik…

Mondhatják ugyan, hogy lám, de működik is így vagy úgy- mégsincs a gazdaságnak hatékony irányítása, mely alapja volna minden rendnek, hívják azt akár Orbáninak!

„Az őrület függvénye megszerkeszthető. A beszámíthatatlan zseni kiszámíthatatlan is.” (!)

 

 

Hetvenkedő hatalmasok, szemfényvesztő bolondok!

meztelen ülepemmel vagyok,

      mi- már hatalmas-ok.

Tetteitekkel perceimre e léttel kaptam a pofont,

      vastagon szarba is hagy ott-

már a hozzád-tévedt szerencsében lettem bolond-ok.

Ezért is áldásom rátok, ha felétek gondolok-- (szőke)

 

U.i. Ezekben a napokban- az új reformokkal, már ott van a csalódott radikális polgár és a világnézetének értelmetlenségét tudomásul venni kényszerülő liberális demokrata – habár másféle indulatokkal és másfajta érzelemárnyalatokkal – de egyaránt szomorúan (!) Az ellenfél bukásba beletörődő szomorúságát a zsarnok és hatalma is elviseli (belefér erkölcsi értékrendjébe és esztétikai izlésébe forradalma által is) – hiszen nem mozgósít ellene! Minthogy a csalódás és reménytelenség – adott esetben közös okra visszavezethető – bánatát fejezi ki, különbsége elhomályosúl….

„A jövendőben bízó „vak” mindig előre néz. A reményvesztett látó a múltjának tükrébe.” (?)

 

2011.02.24.

 

 

Oldal: Orbán, ki- küzdve tőr jobbra…
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat