Új szellem-kezdet

Orbán misztikus akarata…

Hamis a hang, beteg emberünk „háborúzik” – tudatosan dönt be mindent. Birka népe nézi, csak- csipáit dörgöli szemeiből, s ha majd minden borul kerekre tágul a szem… igen tudatos a „háborús helyzet”, előző kormányokra mutogatnak és a lelkiismeretüket ezzel kívánják tisztára mosni! Ha borul a gazdaság és a forint- csőd helyzetbe kerül az ország, a szociális pénzek kifizetése megszűnik, nyugdíjak nem lesznek… így már újratárgyalhatják a jövőt, ahogy kedvükre van irányítva azt!

Az Orbáni-hang bővérű nyereségének hozadéka a lepusztulás minden szinten, szókimondó-bátorsága külföldnek szól (a belső ügy a magyarok ügye!) - itthoni megfélemlítésre alapozva!

Tehetetlen nem-tudásuk olybá nőtte ki magát, hogy más kiút nincs… a fösvény-hatalom érzéketlen mások szegénysége iránt (szenvedése, éhezése, ruhátlansága iránt) – kíméletlenségük kegyetlenné vált!

Pasztorációs (az „édeskés” ábrázolás) közhelyekké koptatta keresztényi értékrendjét, hol a papság is melléjük adva (eladta) lelkét, hogy enyhíteni tudjanak mohó pénzvágyaikon!

Válság van, lélekben, a fejekben, a gazdaságban, de a világban is… összefogás helyett diktatórikus lépések úri-modora (barátságtalan, modortalan, türelmetlen- szigorú arccal, úgy hogy ki itt él ne az legyen érzése, hogy jégverembe tévedt!)  jött el!

„Tucatság: a tipikusok típushibája.” (!)

Divat lett e modor, szavuk rideg, bántó, elutasító, sértő, lealázó, szinte már „kitessékelő” lett – mehet a magyar merre lát? Lelkiismeret jelzőberendezése már meg sem szólal? A nép tanácstalan, nincs vezére- nincsen pártja sem, épp ez mutatja, hogy a „rendőrterror” idején ki- illetve kik voltak a főkolomposok! A „Vezér” (a kétharmados) – ha szabad folytatnom a feltevések játékát – mára-hamis nézetével lett kétszínű, amiben kedvét találja- különben nem fogadta volna el e helyzetet (!) – „csiszolt” lett, élesebb, vérre menőbb! Hol már a soványképű (borostás) diák (?) – akinek friss gondolatai és fesztelen tettei adták a „fájó”- derűt! Sajgó gyönyörűségét adva lopta a nép szívébe magát… bár ő akkor fiatal volt, a népet, az életet csak messziről szemlélhette, s gondolatai inkább csak zsongító csillapítása volt vágyainak, mintsem harsány, közvetlen és bátor kifejezése.

Mára megváltozott és a hamisság színeiben játssza a „jó”- Vezért, a harsányt! Sűrű árnnyal- kegyetlenség fényében mutatkoznak bűnei, erős kormánnyal (álammal?) már egy országúti rablóbandához hasonlít – a jellemtelenségben! Befeketítő továbblépése, szépítő szándék nélkül növeli a homályt és gazdasági-káoszát… a múló, bizonytalan állandóan veszélyeztetett emberi-élet általa büntetve lett. Fogadjam hát letagadhatatlan ténynek e sötét középkort, ahol magyarságából felettünk, egy „európaiból” - épp ezért csak a rosszfiúi cselekedet emelkedik ki talánnyal?

„A kereszténység hit kérdése. A saját kereszt vállgyötrő tény.” (!)

Vaskos-szavakkal fed és újaival int-, megint

a hatalom, ott tűnődök

már hallgatag, ékein…

s félem, féltem jelenem, hol nem lelhetem

jövőmnek útjait-

Az április időtlenségébe hív? — (szőke)

2011.08.09.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat