Költségvetés…
Orbán elmondott egy szép politikai beszédet, a költségvetéssel csak annyiban volt köszönőviszonyban, hogy visszamutogatott… ennyi!
Teljes magabiztossággal, hittel mondja a költségvetés kapcsán magáét a Fidesz, amit én nemes egyszerűséggel, a hülyeség összegezésének mondanám, amivel semmit megoldani pozitív irányban nem fognak, de a mutatók negatív iránya viszont biztos… lehet, hogy tarthatók lesznek a számok, lehet, mondom, mert hazugsággal, további lenyúlásokkal fogja biztosítani fennmaradásukat. Mást nem tud tenni! Munkahely nem lesz, sőt leépítések sora… továbbiakban épp a szegényrétegnek nem hagyott pénzt, akik a fogyasztást beindíthatták volna. A kormány a hazugságok kormánya, hogy „igazságukat” másként magyarázzák, a hazugság akkor is hazugság marad. Tehát a devizahiteleseket nem segítették: előrejutás e tekintetben nincs, munkahelyek nem lesznek stb. Ezért is hazug, brutális és tehetetlen a kormány. Csak 7 millió ember a vesztese intézkedéseiknek, hamis és álszent megoldásaik, oktatásban, gazdaságban, nyugdíjakban, szociális szféra, szolgáltatások területén, áremelések… és sorolhatnám. Magyarázhatnám mélységeiben is, de fölöslegesen tenném, mert a bizonytalanságokat kül’ és bel’ összhatásaiban érezhetően megváltoztatni (a jelen állapotát), így sem, úgy sem tudja.
Az előnyös szituációk megszűntek megmutatkozott a távolság az eszmény és a valóság között… a választási ígéretek, maradtak az ígéretek szintjein, sőt hazugságaikat népakaratnak beállítva folytatják és cselekvéseiket (rossz irányban) a nép nevében teszik, mi nem más, mint amit sokat hangoztattam: felelősség alóli kibúvás! Óvatosságot felrúgták, mert bíznak az eurós- elnökségben, hol úgy lépnek majd a lábunkra, hogy felbukunk végleg, mert nemzeteket nem vonhatnak bele azokba az ügyekbe minek megvalósulása, sőt lehetősége sincs meg.
Fikcióival adósságcsökkentés nem lesz, épphogy növekedést indukál! Hosszú és rövid-távú érdekek nincsenek összehangolva, megvalósulás lehetősége is elveszett, viszont komoly következményeit majd a nép torkán gyűri le, kinek nevében, és épp háta mögé bújva ténykednek.
Matolcsy gazdaságpolitikája csődre van ítélve, még akkor is, ha ezt most nem látják, vagy nem akarják belátni. A beszéde nem győzött meg, Ázsia, Amerika, kelet, nyugat- múlt- szocializmus, kapitalizmus és csalások! Hm… a kormány csak a tényeket nem veszi figyelembe, más mindent igen- így kormányozni az országot nem lehet, hajónkat a kapitány (Orbán) zátonyra futtatja!
Alkotmányosság tekintetében pedig több mint kérdéses, a kormányból épp a felelősség érzet hiányzik… mutat valamit, amit mellébeszédnek hívok…
Munka, foglalkoztatás, s ki az ki nem ezt akarta eddig is? Feltalálták a tyúkszarban az ütőeret… a semmit. Sikertörténetek sorolása után a nesze semmi költségvetését kapjuk. Állam és piac- fogd meg jól és fuss… Ázsia, Kelet és a hülyeség netovábbja, miben- lehet találni véletlenszerűen jót is nem tagadható, de az adó mire hivatkozik Matolcsy már a megszületése pillanatában igazságtalan és semmi jó nem származtatható belőle a többség számára! Vissza a harmincas évekhez? 46-ba új pénz- sikeres is volt, amire ugye Matolcsy nem figyel (bár utalt rá- 49-ben más lett), mert Rákosi után már megmondták… a siker titka az volt, hogy nulláról 100-ra lépni könnyebb volt, mint 100-ról 110-re! Egy teljesen lerombolt országot kellett felépíteni, munkahely volt- most nincs, mi lesz (?) – semmi! Soha még ilyen pesszimista nem voltam, mint most… kísérleti nyulak lettünk! Az alantas lelkek nem hisznek a nagy embereknek, de hol vannak a nagy emberek és kik azok, és kik lennének az alantas lelkek?
Mert százezrek lecsúsztak az összevissza beszédjük és áldásosnak nem mondható ténykedésük folytán. Vagy ez is a célokhoz tartozik?
A létezőről kell a lehetségesre következtetni…(!)
Kitaszított a jelen most,
hatalmát építi felettem,
hol megbéklyóztak,
de máris rám foltosodtak a napok…
Ott kihagyott emlékekkel,
vadul sikolt a sors-
Vakfélelembe szerencséltet,
s a holnapokra les.
El értetlenül rejt felkelő napot
szakadékán a képzelet,
mert színein fut elém a kedv
szembenézni jövőjével-- (Szőke Emil)
2010.11.15.