Új szellem-kezdet

“A terméketlen fügefa”?

                           Elvégzendőm is volna még,

                           hogy díszeit vedli a kérlelhetetlen...

                           Csontvázaival kattogó fogak örlik jelenem,

                           intelligens-faláról törlöm a vért...

                           Végez velem- hamis simogatással e létben-- (Szőke E.)

Hagyományok- elmúlt száz nap (értékelünk): megújulás, hatékonyság, átláthatóság (lózung). Kell a humor, no, de... mert a romlatlanság jele, itt viszont minden romlott- minden elromlott vele. Törvények sokasága, tabu döntögetések: politikai-osztály érinthetetlensége- felére csökkentve létszámilag, (ahol látjuk, de mi van ott ahol nem látjuk?) - államifizetések: ‘plafon (kifizetve csak más jogcímen!), magyarság ügye: letelepedés- letelepedés nélkül... siker! Stb... eredmények sokasága... gazdaság- valóság-építése (le vagy fel?), munkavállalás könnyítése... adó, pénzügyi-alap, felelős irányítás! - (amivel bedöltek a hitelek, a forint mélyzuhanása lett) –

Miért érezzük az ellenkezőjét annak, mit Orbán velünk elhitetni akar, csak stagnálás van! Hmmm... hmmmm... ésszerüség, alkalmi-munka... közbeszerzés, alapot ad majd a káoszra, de miért nem látják? – (ellenőrizhetetlensége miatt kell a szalmonella...és a “zsebpénz”) -

Bölcs  világfelfogás lenne? Egészséges, kiegyensúlyozott lelkiállapotuk...”és röhög a balga”. Állítanak a fiúk, nem vitatkoznak- a hatalom birtoklása a vágya mindnek... a parlamenti illemkódex megalkotása elmaradt! A keresztényi-értékek sutba dobva... a fölényesség pózával előadott valótlanság van. Hol itt az ész? – sugall az akarat (a másik lejáratása), az előítélet, elfogultság, az érdek mi lényeg! Oktalan és zabolátlan szörszálhasogatnak... szánalmas gondolatszegénységük. Szellemtelen nagyképű mind. Bizony az igazságérzet hiányzik, mivel beláthatnák- ők sem tévedhetetlenek. Késő lesz a sírás, ahogy a székely mondja: “de legalább- nem mondhassa senki, hogy jól meg nem siratta.”

Már az ország első polgára is feladta a keresztényi értékrendendet... olyan embert méltat- ki, a Horthy-korszak “ellenforradalmár, fajvédő, fasiszta politikusa” s egyik miniszterelnöke volt Gömbös Gyula... ehhez már a szocialisták gyűlölésével odáig mennek, hogy Horthyt emelik példaképnek talán? – mert az 1919-i “ellenforradalom” (mára látszat- az is forradalom volt) egyik vezetője volt, uralmát ‘forradalmi terrorral kezdte, az ország sorsát a fasizmussal való szövetséghez kötötte, elősegítette az ország belépését a II. világháborúba, majd hatalmát Szálasira hagyományozta...(?) Tessék megmondani mi folyik itt? Már- ha ez igaz, érteni vélem- miért kell forradalomnak mondani az orbáni-fideszgyőzelmet, csakhogy nem tanácsköztársaság volt, de banánköztársaság lett! Boross (sajátos magán-gyűlöletével) tanácsadói-ötletelése már árt leginkább népének, mint- ahogy megártott Orbánnak is... megdöntötték azt, amit ők építettek fe az elmúlt húsz évben (így sajátos forradalmuk is).

A fennálló törvényes rend ellenére csinált forradalmat...(?)

A forradalmasít- feltüzel valakit, egy réteget valami- valakik ellen , már forradalom volna? Gyökeres változás, átalakulás (időben)-visszafelé forradalom volna? A forradalom nem mínőségi változás egy fejlettebb ‘forma irányában? Elég itt az érzés is? Mitöl forradalom valami és mitől ellen’? A fennálló rendnek ehhez köze sincsen? Ezért is mondja Vezérünk “fülkeforradalom”-nak, bár kétharmados-forradalmat jelzett... ki mit akar, érthet felöle. A történelem mese... új történet-íróink esti meséje- tényeket hamisítanak, félremagyaráznak... és mi alszunk.

Utolsó órád ütését meg kell majd bocsátanod, ha időd lejár, s vége a bosszúnak...

Magyarázza is Orbán innen-onnan, de valahogy belebonyolódott a lelkem... a gyűlölet meg nem volt keresztényi érték sohasem (!) Ahány felszóllalása volt mindig másnak nevezte kormányát, bár a tartalom talán egy-irányt mutat mégis... tartalmatlan, kapkodó- amolyan “főméltóságú”... csak. Túlzottan is ellenséges az irány- vakmerő a rágalmakban és a nagy legyűrni-akarásban csak hatóságait építi ki! – s osztogatja “gumicsontjait”. Semjén meg a szeretet apostola- saját érdeke és pártja védelmében, inkább “beledöglik,” minthogy megcsalja Orbánt (a Mesterét!)

                        Kénytelenkedve...

                        már az illemet is sértő a mód,

                        mivel egyensúlyát veszti a lét.

                        Közvetlenül idézett szerződésre- a látszatvaló,

                        mi képlékenységével hatalmi-viszony...

                        Nyugtalanul szoronghatom az étékelő-döntést,

                        hol zavarbaejtő rendje

                        már-már undort keltően, s iszonytató-

                        élvezetében kötelez együttműködésre.

                        S szabályaink rúgva, nyomatékkal ég...

                        A hatalom erőszakmonopóliuma

                        ok-nélküli üldözésének adja a célt:

                        a fizikai megnyilatkozást-

                        ott kézzelfogható tört-szívvel a való— (Szőke E.)

 Ugyan nyugdíjas vagyok, én levelet nem kaptam- ezért semilyen párbeszéd e hatalommal nem is kötelez, de véleményem van: szelektált a párbeszéd is, mint a forradalma is... egy kisrész így lesz egész!

Az elszegényedettek, banki kárvallottak, koldusok és nyomorgók- egyesek és családok már magukrahagyva, a kifényezett kirakattól is távoltartva, kitéve veszélynek- megvetésnek, kitaszítottan e kálváriás-napokban...

Az orbáni-szó elszáll, bármennyi utalás van is megsegítésükre- a gyakorlat mindig más. Követhetné talán a szentírást: “Amit átadsz, számláld és mérd meg!” (Jézus, Sír. f. 42, 7.) – nem a kicsinyességre utalt... hisz’ aki a maga házát (Országház) – nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni a hazának...? Mert mindig magáról és magukról beszél, mi- öndícséret, nagyzolás. Figyelmet csak magára tereli és mindenáron azt, tetteti magát, színészkedik csak. De nem tud semmit az áskálódáson kívűl. Hiú és “veszedelmes” munkakerülő (lásd, a “focimeccsek”- jobban csak a hatalom érdekli). Bár “...kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal”. Véretekben van... hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? (Máté 23.)

                         Régen csak legyintettem,

                                                   ha sorsomról szavaltak, mára-holt szavak.

                         Megdermedt az idő, az éretlen gondolat is felszakadt.

                         Felsértődött terén a kín, minden létezést eltagadt,

                         hol tompul a hallás, a szem vaksin tapogat,

                         s az érzelem élet-gondjaira rátapad,

                         már szellemként rabolják

                         csontvázaimat  -- (Szőke Emil)

2010.09.12.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat