Orbáni modern kor...
Az már kiderült, hogy az Orbáni államforma nem a mínőségi változásokba való átmenet lesz, ezt az állapotok és viszonyok számos példája adja. Az üldöztetések nem érnek véget, absztrakciói párosulnak a koncepciós tételeivel, melyből, mint utolsó- a kegyelemdöfés hiányzik...
egyszín-forgatagában a gazdaság kerekei nyikorognak, bár szép példa is akad, de ötlete nem Orbáni- mégis idejében mostra datálódnak... kihasználva magukénak vallják.
Nincsenek konkrétumok, hacsak az nem, hogy vármegyéket szervez, ispáni- alispáni vezérlettel fog “egységet” alkotni. Ahogy jó-székelyem mondja: “mikor a Hamisság az Igazságnak enni adott, előbb a másik szemit szúrta ki, azután az egyik karját vágta le, s még osztán a másikot.”
Szabadságunk modernkori felfogása elúsztatott, lett önkény és teljhatalom...
Nem- észből-indult pártharcában a természetestől a természetfölöttiig mindent beemel. Fő célja a szocialisták teljes ellehetetlenítésén keresztül, azok megsemmisítése. A társadalmi tudatról sem feledkezett el, melynek megváltoztatása az egyéni tudaton keresztül lehetséges... ezért is volt szükség a tájékoztatás átrendezésére, a sajtó, a rádió és televízió jelentékeny befolyást gyakorolnak a tömegekre, hogy mi igaz és mi hamis, azt eldöntik majd odafenn, s így a gondolkodásmód átalakul...
Orbán, mint “örök-értéke”- az országnak- megdicsőülhet... ahogy jó-székelyem mondja: “hálákot adott az igazság isteninek, hogy őt, mind igazat, nem hatta el.”
Aki vele van, cselekvő, vagyis ki őket szolgálja az előre megy, a többi lemarad. Ha valakinek még más marad a felfogása, no- az könnyen börtönbe juthat, de legalább is üldözve lesz. Az Orbáni ideológia túlemelkedik minden “igazságon”, az önáltatás hamistudatává érlelődik.
Minden történeti-társadalmi gondolkodás szituációhoz, léthez kötött, s az igazságra való igénye szabadon lebeg, nem relatív voltában csalásként... melyben az igazság- lényegében úgysem megismerhető valóságával egyezik meg... pragmatizált.
Innen már egy lépés a pragmatica sanctio...
Nagy különbség megvonható, melyből kitűnik, hogy ki a múltban részt lopott bűnös, de ki- az egész országot “lopta” most el- Orbán (választói segédlettel), az igazságos- megdicsőült önkény Úr és felettünk mindenhatóságában lehet “élethalál” ura... hogy- mit, a szokványtól eltérő különbségéből ámítva megjelenít gyakorlatnak (mit még tagad) – egy utópiás-jelmezbe bújtatott “eszményi társadalmat”!
Az egyének (és ezért mindent elkövetnek) – ne ébredjenek tudatára felszabadulásuk lehetőségének... az “irányított”- szabadságot vette eszközének (!) Nincs spekuláció, miközben minden spekulatív! Mindent uralma alá hajtott, ehhez a pénz motíváló-tulajdonságát kapcsolta- ezzel irányítva országrészeit egységre vagy részeire választva... a szükségesség arányában. Már minden hamissága úgy válik valóra, ahogy a vallás történetének hamis volta...
“Ám gyűlőlj...” szennyes lettem...
....de mindinkább magam idebenn.
Önfeledten rohannék fénynek, sötétnek lombjain leltnek.
S lám, hogy földhöz ragadt a képzelet...
Új lendületett vett itt a csend,
elhallgatva telt-
az elviselt rákorhadt jelenben nézi a messzeségeket:
sűrüsödő szürkesége lett süket-- (Szőke Emil)
2010.10.06.