Új szellem-kezdet

Orbáni középkor…

Orbán „középkorából” vajon az érzet (?) - mintha befalazva lennénk- kábíthatjuk magunkat a múlttal, míg félig meggebedt népének ott a bőjt… alkotmányozunk, de előrébb helyett csak visszáit szenvedjük meg. S elért e hozzá –akárcsak érintőlegesen – a szabad kritika szelleme s a népi és a tudós humanizmus forradami felfogása az ember helyéről, méltóságáról, jogairól, egyáltalán rendeltetéséről?

Hogy kiabáltak a hatalom urai mikor az árak felfelé mozdultak el- az előző kormányoknál - most valahogy csöndben vannak… a „hős”- a ’pózt nélkülöző embertelenségében leledzik, közben az alap-élelmiszerek is elindultak áraikban a forradalom hősi útján felfele! (Meglepő utat keztek el olaj, liszt cukor, kenyér- szép sorjában minden) - de jó, hogy van nekünk a Fidesz! - törhettük volna az eszünket, mire költsük a pénzt- hát segítettek, sokat törni már nem kell, hiszen az sincs!

Az emberek mélyebbre süllyedtek, mint valaha… irány a balgák paradicsoma (!)

Nem érdekes a tudomány, sem a közlekedés- sem a piacok megnyitása – új piacokra gondolok – sem a kereskedelem, csak emelik az emberek nyomorát, ez ám a haladás az orbáni-korszakban… lassan már az éhség is intézményessé válik? Mint a „dögvész” úgy gyorsult fől visszatérte. Gratulálok Uraim! – ehhez bizony kell a magas poszt és az egyetem!

A megfigyelések, az üldözések el nem maradnak ugye? Színdarab együgyű szépségét öltötte magára az urak által e társadalom, hogy díszlete, alaprajza és keresztmetszete elférjen egy söralátéten- hogy kis-„mércéjük” seegítségével az összes magasságokat és málységeket méricskélhessék- merész beavatkozások az emberi ész területére.

Aláásnak mindent, mi- eddig volt, érvényesülésük szempontjából minden korábbi szabályt lábbal taposnak, avagy egyetlen rúgással távolítanak el útjukból…túl sok szabályt alkotnak és túl keveset tartanak be! Egy ember szava a döntő és az Orbáné…ránk bízva itt, hogy hámozzuk ki általánosságait.

„A pedigrés homo bármikor elállatiasodhat. A nemesvad sohasem korcsul emberré.” (!)

…zavaromban vagyok, időzavar itt és ott,

hol is vagyok- tán’ ez volna a középkor?

A történelem zajaival a hatalom alkot…

Előre- hátra, hol a hideg honol, fogam vacog

félek most-

A fenn ragyog, a lenn sötét súlya rajtam formázott,

hol sokk-hangjával egy kibontott lábnyom

erőből csinált rendjébe sorolt.

Bocs’- mondom: ez is véletlen volt… a tettes megbocsátott— (szőke)

U.i. „Mindannyian elítéltek vagyuk. A percember a múló pillanatok, a halhatatlan a mindörökké rabja.” (!)

 2011.03.07.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat