Új szellem-kezdet

Bolond világ…

Összerokonultak dolgaink… igen, mint Csurka és a kultúra- a mélyről jövő „jó”- érzés találékonyságával bohémből valóvá „józanult” létén. A történet képtelenségén lelki és érzelmi- szemléleti velejárójában, mint rejtett indíték? - mégha rejtve volna, de nagyon is nyílt a szándék! Önkényes mellékzöngéivel a „poézis” prózai-értelmezéssel lélektelen épp kitörni látszik mesterségbéli keretei közül.

Tettenért hibáin a jelen (!) – széppé így hazudva e kor - mit a majdan- jövő-bírái fognak boncolgatni és értelmeztetni érthetetlenségében, hogy mivel lett életerősítő hatása „békevágya” mégis ily’ drámain.

A jelen megcsúfulása felbosszantott, igen nagyon. A gyűlölet fröcsög, míg téves lelkiismerettel kinevezett személyek igazgatják (mert engedékenységre nem kaphatók) elhomályosult látással a pillanatot…

Bizonyítva, hogy – aki nem tiszteli, becsüli, értékeli és tartja szentnek az adott szót és eskünek adott ígéretét, az a „hűség” nehézségeit érzi csak! Erkölcsiekben is hősök? Idegbajjá fokozva az előnyöket… furdaló önvád nélkül a bűnös összeállás! Csak- ahol egy mumus létezhet az is Gyurcsány… és „drámain” itt!

Kenyér helyett újabb cirkusz- a szegényeket és nyomorultakat így árasszuk el jósággal és szeretettel? Kínzó részletekkel rendezik a darabot, hol e tragédiában csak az ember van kiutálva épp. Ki az, ki- itt tőlük vár, remél megértést, szánalmat és jóságot? Ma-titkába Cézárt is feltüzelvén, feltámasztva irigység-emlékeit, hol sarjadhat, mert sarjad a tönköly magja fel… Csurka álnok nagysága – hogy lássa és bejárja – „kigőzölt” igazságában a magyart. Ne fintorogj (!) – mert híred tudja vinni, hisz’ él még a magyar igazság… általa! Hol Lucifer, hol Júdás – de csalhatatlan „nemes” bűze, hol pokolbéli akaratában ránk osztva a kárhozat szerepe. Nem azért idegesít, mert a kákán is csomót keres, hanem- mert talál is…

Szőke Emil 

Szerfeletti nagyítás?

Megélünk valahogy… nem jó a szó?

Törpe, púpos, eléhezett apró,

Semmitmondó (?)

Ijedezve kiáltozó… s végre-való,

Ki törvényt így alkot! Gyaláz négy évet:

Vele éljek békességet? Elakad szavam,

Hogy nem adja fel, bár mint a béna ló,

Csak vonagló a koron, mint utolsó -

A sorban, de hízelkedőn búvó az útban!

Összetévedt akaratban, „kényeztetni”

Megmocskolta magát! Jobbra-, balra

Fércel s urat játszva, eurós az „ánkó…”

Álnokul óvó „jó barát”- jajig, vagy jajra?—

2011.10.08.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat