Új szellem-kezdet

Orosz- Magyar „tárgyalás” meséje…

„…nemlétig érő gyökerét a létnek ma is a vágyban keresik a bölcsek.”

Orbánék az oroszokkal tárgyalnak? Vajon miről? Az azeri-üzlet nem jött be? Olaj, gáz, „déli áramlat”, vagy a foci? „…egy főszponzor, vagy egy nagyrészvényes gyakorlatilag… kontroll alatt tarthat egy csapatot. Szeretnénk, ha a sportra, a klubokra speciális szabályozás vonatkozna…” Gazpromnál divat támogatni a csapatokat… kunyizunk! – és vajon az ország érdekében vagy Felcsúti csapat leigazolása vár megoldásra?

Mit fog mondani a Vezér, ha rákérdeznek az „azeri baltásra”? Vagy épp a feszültséget oldaná e találkozóval?  Tudja a frász, de Orbánéknál mindig a mögöttes a lényeg, amit látsz az soha nem a való! „…nem arról van szó, hogy semmiben sem hiszek, hanem mindent lehetségesnek tartok.” Lehet, hogy most adott egy objektív feltétel s kedvez egy lehetőség megvalósításának? De ott a szubjektív feltétel is, esetleg teljes vagy részleges hiánya és a lehetőség mégsem valósul meg – akkor? – majd Szíjártó zagyvaságát adja elő… rejtett tendenciáiban (hámozd ki magad alapon, hogy mit akarunk)? Vagy leáll passzolgatni Medvegyevvel?

Kövér úr, ilyenkor hogy érzed magadat – komcsizol még vagy kedved lohad? Vagy egy újfajta szövetség és újfajta ars poétika fogalmazódik meg benned? Esetleg megsemmisítő jelzőiddel „uszulsz” majd? Vagy az időd haladtával megszeretted az oroszokat?

Szellemi sötétség rejtett indulatában megvilágítva („köteles”) – ahol könnyen elfogadják a közhelyeket és máris megkötve, egy vértelen vérszerződés a széttéphetetlen összetartozáshoz… válasz? – „az igazat mond, ne csak a valódit”!

Mint minden indítás, lámpalázában „felfűlt” – áthatva a találkozás örömétől megejtően közvetlen Orbánunk előadja majd, létének és tisztességének féltésében, az „ordas”-világ (a gaz nyugat) képtelenségét, a halódó Európát, ahol csak „meseországunk” lábal ki a mindent-elsüllyesztő mocsárból? Velünk érdemes üzletet kötni! A „humanista” lélek partnert keres, vagy lelkiismeretét nyugtatja, és megvédeni bennünket- értünk, „feláldozza” magát, hogy idehaza egy harsány ünneplés fogadja? Meggyőzésül előadja majd magyarságunkat (ezeréves félázsiást)– a teljes és szabad életünket állítva szembe, az emberi jogokat szóban és tettekben megtagadó Európával, aki ellenében megvédte népét… és eze okán az üresfejűnek (mint vagyok jómagam) máris mindenről lett- van véleménye, álláspontja - sőt világnézete: „egy és oszthatatlan, amit nem rágicsálhatnak holmi kétségek”? Írtam egy mesét? A mesét várja a közönség…?

Vagy a megrontó erőkkel szemben „magyarság-voltunk” teljességének megőrzése a mérték… s pátosztalan egyszerűséggel lesz ott előadva konkrét aggodalma?

Lám, a „fehérek közt egy európai”… majd vörös-képpel (!) – mondhatnám akkor? Gáz lesz…

 Kétségbe- esett eset…

Van gondom ezer és egy…

Gondolataim még derűvel,

De a létnek már festett-arcképpel,

Ha úgy tetszik álarcszíneivel a tekintet—(szőke)

…és gáz van, Uraim!

Nézzük, mi van, itthon- ami már nem mese… mert itt a „véres” valóság: spórolunk már a kenyéren is!

Az árak… ráadásul nem keveset nőttek a KSH adatai szerint (infláció nélkül számolva): a csirke 44 százalékkal drágább, a kenyér 37 százalékkal, a krumpli 39 százalékkal, a paradicsom 51 százalékkal került összességében többe. A zöldség-gyümölcs kategóriában alig találni 40 százalékos növekedés alatt, és a sor még csak nem is teljes!

Racionális igazságán csikorg’ a fog… a lét eme disszonáns állapotában egy kép a szenvedők sorsáról. Közüzemi díjak (rezsi)10 %-os csökkentése, máris elhomályosult a könnybelábadt szemekben… hogy ellentmondásaiban világíthassunk a bajok gyökerére – egy rossz gazdaságpolitikát folytató hatalom tevékenységében – arányaiba feszülő drámai gondolatok után a már tisztán sejthető dühös kiáltás cáfol és állít, hogy ébredés! Jön a kiéheztetés?

Először munkát - kenyeret (!) – de sohasem a leigázást… egyszerűségében (ha a hatalom is felismerné!) - nem más, mint e társadalmi állapotnak sajátos, természetadta csoportosítása, és képes minden összeütközést kiegyenlíteni, amely az így szervezett társadalmon belül keletkezik!

Amit láthatunk az a tömegnyomor! Hogy e „szabadság” mögött a tönkremenés, az éhhalál, a földönfutó élet áll – vár! Ami, az egész gazdasági, az állami, egyházi, társadalmi rendjében az emberek nyomorán, a parasztok és általában a kistulajdonosok tönkretételén át, erőfitogtatáson és képmutatásokon alapulva kap lábra. A kirakat szép- külföldnek „eladva” – mi nézhetjük azt nyálcsurgatva!

Szeretném, ha e fecsegő nagy mesterek megbuknának, de az alvó ellenzékkel semmire sem megyünk… átírják az alkotmányt, némi gazdasági korrekciót is tesznek, vizionálnak egy jobb életet és minden marad a régiben! Egy esetben lehet csak minőségi változás: ha nem szamárra várunk, aki vezeti a birkanyájat – hanem a Nép sajátkézbe veszi a maga sorsát! Vagy maradunk egy „szánalmas náció, hitvány náció” egy rabszolga népség!

Extraprofitról szól már minden második szó, de- hogy épülésünkre valami is visszaforgatva lenne áááá (!) – inkább elhagyják a süllyedő hajót ezek a „patkányok”!

Az elmúlt 23 év tükrében- megtapasztalással vallva, a szocializmus jobb volt! Kommunizmus tűzve célul ( és nem kommunizmus volt!) – de minden közös volt: a föld, a gyár, a munka - mert mindenki dolgozni tudott és megvolt a tisztes megélhetése. Az erkölcs is egybeforrasztó (nem úgy, mint most, ahol csak megosztó volta kerekedik felül)… lám! – a jelen, hol a nép éhezik (kecskét tartani javalt, a balkonon is!) és gulággá „fejlesztve” az ország – közmunkára vezényelve (már ahol van): éhbérért! Önhibájukon kívűl a segélyen élőket, ellátásnélkülieket is megemlítve, akikre az éhhalál vár. Minden mi van, a múltból van… és feléljük, miközben a hatalom múltat tagad, de mellét döngeti a múlt javai felett! Merkel asszony is megmondja: az ipar alapja megvolt (hagyományai is) – mindenünk volt – a rendszerváltással veszett! És ezek után mégis a Horthy kultusz a mérték, netán Gömbös a példakép? – velük a fehérterror – a 3 millió koldus országa kell?

Szerencsétlen „nagyjaink”! Nem értik (még mindig nem!), hogy Kína és az Orosz, a múltból építkezve, a működőt meghagyva gazdagodik (szövetkezet, ipar, bánya stb.) – nem az urizálás viszi előbbre, hanem a munka! Nem öntötték ki a fürdővizet gyerekkel együtt, mint ezt tette ez az ocsmány beképzelt és ostoba banda (és ezek alól egyik kormány sem kivétel, az elmúlt 23 évben! – de a Fidesz mindegyiket felülmúlta)! Ezen a kopár, kietlen tájon csak úgy születhetik meg egy „új” – az ember jövendője – ha tudatára ébred a nép!  Vagy ”Itt pihensz, itt, hol el falánk erkölcsi rendet a sánta palánk rikácsolva őrzi, óvja.” Hol e hatalom (ez a jogtalan tulajdonos) hetvenkedő rikácsolásával – mindig gyáván – önönmagára tekint alá! Ahol egyenlő jogokról már nem beszélhetünk, de megtapasztalhatjuk a szolgaság minden formáját…

Eret szorít a véletlen…

                        Külső világom,

Belső problémámmal már formát bont.

Mint alkotás, kit megmunkált a szobrász… rohanok

A vakvilágnak valószínűtlen… talán szerencséltet   

Némi viszonzással ott a sors-

Ott, hol a sors ily’ furcsának megalkotott.

A kor anyaga vagyok, barát és ellenség

Egymagamból,

Hol már szólít valóm:

Uram hagyja el álomszigetét, most! – (szőke)

2013.01.07.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat