Új szellem-kezdet

Látó világa… (?)     

Akarok valamit… valami mást, mindegy hogy hívják, csak értéke legyen a kapcsolatokban, mert minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul (!)

A liberalizmus egy értékrend (?) - a hatalomban „mumusként kezelik és veszélyesnek tartják… ma a mindent-elfogadó változatából a szolidaritás „képe” került fölénybe – tolarenciát követel? – Igen, de félő hogy ezért a felfogásbeli kis hibáért súlyos árat kell fizetnünk. Képlékeny - mindent és semmit elfogadó változata a jelen hatalmat erősíti meg! Veszélyt is jelenthet a társadalmi őszközérzetre… megoldást (kézzelfoghatót) nem ad, de még árnyaltan sem tud a jobbítás igényének „táp”- talajt biztosítani.

Anarchia már van… diktatórikus furcsaságában (keveredettségében) veszett a rend és a nyugalom, káoszában rossz a közérzet, átláthatatlan minden, olyan - mint a moslék… ami röviden és tömören: az orbáni hatalomban (ami sajnálatosan épp a liberalizmus felfogásából nőtte ki magát – mégis megtagadva az „alapot”!) - intolarencia a túlfűtött nacionalizmus atrocitásain egy diktatórikus berendezkedés irányába eltolódott berendezkedést „tételezett”- szolidaritási és szociális érzék nélkül. Már lázadunk, ennek elve alapján: “el kell vetni a létező intézményeket, a kultúrát, az erkölcsöt, mert ezek belénk épülve, belülről is elnyomnak“

A mai baloldali emberektől ezután csak és kizárólag “liberális” érveket és megnyilatkozásokat hallhatunk. Saját érdekeiket és pozícióikat védve zászlójukra tűzték a “pluralizmust”, a “toleranciát”, az “emberi jogokat” a “kisebbség és másság védelmét”, tehát mindazt, ami az elmúlt évtizedek gyakorlatának homlokegyenest ellentmond…

“Emberi jogaiban” bármelyik réteg érezheti magát megsértettnek…

Liberális hamisság: aki  kedves, simulékony ember alakját szeretné magára ölteni, az liberálisnak nevezi  magát, gyakran csak azért, nehogy saját véleményét kelljen kinyilvánítania, azaz egy másik véleménnyel szemben kelljen határozottan, világosan, és egyértelműen állást foglalnia…

A médiákban általában azokat nevezik liberálisnak, akik a politikai ellenfelükkel való nyílt konfrontálást kerülik, annak elveiből, beállítottságából lehetőség szerint sokat átvesznek, azaz minden oldalra nyitottak. Magyarul ezt megalkuvásnak, vagy  elvtelenségnek is lehetne nevezni.

Viszont: „A kommunikáció az életben, így a politikában is nagy szerepet játszik. Ezért a vitát  az esetben nem szabad elkerülni, ha elvek, alapvető világnézetek  kerülnek egymással szembe,  a vita célja a saját nézet lehető legmesszebb menő megvédése és a tárgyalópartner meggyőzése. Tárgyi kérdésekben a politikusoknak lehet, sőt sok esetben kell kompromisszumos megoldást keresni. A közös megállapodáson alapuló kompromisszum azonban csak a tárgyalás eredményében mutatkozhat, de sohasem lehet a tárgyalás előzetesen meghatározott célja.”

A politikai vereségek is szorosan hozzátartoznak, a mindennapi politikai élethez a politizáláshoz.  Vereségnél azonban sokkal károsabb, ártalmasabb a szavahihetőség, a politikai hitelképesség elvesztése és az arculat, a “profil”  hiánya… így jártak, amikor a szabadság madara elröpült!

A liberalizmus első és legfőbb követelménye: az állam törvények és előírások sokaságával  polgárai feletti hatalma gyakorlásának minden lehetséges módon való beszűkítése, a megszorító intézkedések minimumra való lecsökkentése, illetve az egyén – a polgár – szabad mozgásterének biztosítása. Nos, ez nem megy, mert ellentmond Orbán gyakorlatának: az erőnek!

A liberalizmus  tehát, – az eredeti felfogás szerint, – alapjában véve az állami beavatkozás elleni védekezést jelenti. Fő feladatának tekinti az állam minden olyan irányú tevékenységének meggátolását, amelyik az egyén, a polgár személyes szabadságát, az együttélés érdekében okvetlenül szükséges mértéken túl, korlátozza. Röviden összefoglalva: a liberalizmus több szabadságot és kevesebb állami beavatkozást jelent.

„Egy valóban liberális felfogású rendszerben mindenféle nézetnek, felfogásnak van helye. Csakis egy ilyen környezetben tudnak  különböző nézetek meghonosodni, amik egyben a pluralisztikus államforma, a demokrácia alapját képezik”.  

Álmaink is elszálltak, mert e diktatórikus berendezkedésben, ami a kormányfő „erénye” csak erőben mutatkozik, hol minden jog negatív (önmagának fenntartva)…

Egy  nyílt szellemiségű társadalomban, ahol a különböző nézetek, elvek egymással versenyeznek, lehet csak helye egy termékeny  vitának.

Szarügy, ha megjelenik az álliberalizmust (felszínes voltával, nem adja meg a dolgok fogalmát), mely a társadalommal  igyekszik  toleránsnak tűnő megjelenésmódján keresztül  hitelességét elhitetni, valójában azonban egészen más célokat követ…

Sajnálatos, hogy a Fidesz és KDNP szövetség munkája következtében ferdült minden felfogás, következményképpen az etika és erkölcsi gyakorlat lett más, ez vezet a mai értékrendszer nélküli gyökértelen társadalomhoz…

De mindig előkerülnek a szelídített és kasztrált citátumok… nehogy Fodor is beleszaladjon egy „pofonba” (!) – csupa olyan dolog, amiből a lényeg, épp a „dolog” lényege és az „én” lényegem, hiányzik és így eshet meg vele és velem is, hogy csak a „pátoszfönségig” jutunk el. Épp ez a baj a pártokkal (minden párttal), hogy elmélet és gyakorlat tekintetében a megállapítások szűk-körűsége adott csak – célkitűzésüket nem lehet végrehajtani, mert egy „kényszerhatalom” elvárásainak kell megfelelni (!)

És a legrosszabb - károsnak tűnik az is, hogy egyesek- a liberalizmus köpönyege alatt, vagy annak tudatos félremagyarázásával, a társadalommal el akarnak fogadtatni egy olyan értékrendet, amelynek alapjában véve a liberalizmushoz nincs is köze (mondjuk úgy, hogy a hatalom ráhatásával)! …

’kárhozott szellemekkel telve lelked?

Szörnyű, egyszer talán mégis feledhetjük,

fel se vesszük… csalónak érdeme elnyert.

Látva, hogy jobbról a kín nyavalyog,

balról félszegen nézik még az újabb poklot,

mit a sors teremt meg – épp tolongással gyűrt,

hogy látni kissé az időben vissza is mehessen,

e fejre-csüggedt néppel az út „bajra” bíztatva sem könnyült.

Lám (!) – a kétkedés reménnyel telt,

s olyannak tetszik éppen, hogy mind jövőre les -

mint kiket a zápor vert el külön békére bennünk…

Istentelen léttel még csalásra ég - Júdásként a sötétben

egy- lélekben, hová térítettek harc nélkül…

…nem értik mit is beszélek?

A szeretet talán, mint utód, ha trónra ül-

a hatalmi-bestiára ijeszt,

s új dalra fakad a lélek (miben még most a gyávaság ragadt meg)

tisztes szándékán Európának hidat verhet – hol gyász nélkül

egymásnak adhatjuk a jelet, ott az akarat egyként frigyre léphet,

lásd (!) - örömmel vetjük a múltak gőgjének poklát velük—

 
2013.01.19.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat