A közjó és a demokrácia...
Avagy a politika színpada!
Nagyra értékelt politikusi kifejezések- mondják, mert hízeleg a tömegeknek! A görcsös akarás és ragaszkodás valamihez, minek se füle, se farka... de jól hangzik.
A KDNP felszólalásaiból arra következtettem, hogy visszanyúltak a múltba, a lényegéhez így sem jutottak el... miszerint a nép és akarata teljesüléséből következik valamiféle közjó- mi egyértelmüen polarizál mindenkit jóra vagy rosszra, aki pedig ezt nem érti, az vagy tudatlan- de tanulással megértheti... vagy pedig nemes egyszerűséggel antiszociális és érdekei a közzel nem hozhatók közös nevezőre.
Viszont ebben az esetben az egész népnek legalább elvileg egy véleményen kellene lennie. Vagyis a nép általános akarata azonos kell legyen a közjóval, közérdekkel- ellenzékre meg azért van szükség ebből az aspektusból, hogy- amúgy elfogadott célok megvalósításával, módjaiban felmerülő véleményeltéréseket megindokolják...
Ugyanis feltételezhetően itt már mindenki tudja (legalább odafenn), hogy mi a jó és mi a rossz, és aktívan részt is vesz a rossz elleni küzdelemben (Mszp, mint rossz-), illetve a jó előmozdításában (a Fidesz-KDNP iránya- hol a bosszú vagy gyűlölet túltöltött? - ) – keresztényi értékrendjével viselősen....
Elég beteges, és még beképzelt is az elgondolás pláne közügyileg. Előszőr is az, hogy egyértelmüen meghatározható közjó nem létezik! – mivel is különböző egyének- csoportok tekintetében más-mást jelent. Továbbá lényegi kérdésekben nem megoldható racionális érvelések útján, értékek, elképzelések- a társadalom a nemzeti egység milyenségében – túl vannak a tiszta logika területén.
Ha megcáfolt a közjó fogalma, eltünik az individuális akaratokat integráló közakarat- Rousseau demokrácia elméletéből kiindulva összeomlik az elmélet, mert eltünik belöle a közjó...
Felmerül a kérdés, megfelelő-e a helyes államvezetés kidolgozására, a népakaratba vetett hit igazolására?
Természeténél fogva sem, kicsit sunyi- mellyel a nép magát csalja, aki épp lábát megvetné megfeneklik rajta- mielött még megsejthetné arányait. Egy szó csak, terében és idejében üres, inkább tragédia... “A szó is anyag, azaz halandó, meg lehet gyilkolni.”
Romantikus elméleteket lehet gyártani, de nem feltétlen kell a történelmi tévedéseket újból visszahozni... a társadalom mélyebb megértéséhez, talán valamiféle tanulmányként elképzelhető, de szükségessége így is kérdőjeles. A pillanatnyi hangulatából mindösszesen romantikus-bujálkodás maradt... ahogy székelyem mondja: “vétek nélkül nem es tudna semmit csinálni, benneteket az ördög es megunna.”
Mindezekkel együtt is üres frázis marad, ha a népakaratra való hivatkozással, tények figyelembevétele nélkül a feltételeknek nem megfelelő politikai döntéseket hoznak. A kritika a jelen igazságtalanságán alapszik (!)
Eltáncolom a feltört undort
kitágult világomon.
Sors-roncsaim minden hitványságom,
ott-csábító holnapomban,
hogy ma-sarából magasodtam-- (Szőke Emil)
Az individuális akarattal szemben fennálló követelményeknek megfelelő eredményt a különböző külső hatásoktól függetlenül kellene megállapítani, mivel az olyan akaratnyilatkozatok, amelyeket kikényszerítettek a választókból, nem tekinthetők a demokratikus folyamat eredményének (idetartoznak, a megvezetések, igérgetések, hazugságok, lejáratások is), a forradalmi- fülke-forradalmi lózung is (részegyenlősége mellett is), mint elem a politikus fegyvertárába az egyenlőtlenség formáját igazolta!
Nem világos mára az akarat, pláne- hogy a cselekvés és a magyarázat sem egyezik...irracionális elemei felhívják magukra a figyelmet. Ezért is a rendőrség erősítése, ezért is az erőpolitika iránya, mert félnek a tömeg-hatásoktól, erkölcsi korlátok, és civilizált gondolkodás és érzékelés eltünésén keresztül felerősödnek a vágyak, bűnöző hajlamok előretörésével...
Törvényszerüségeiből adódik a hatalom félelme- pl. utcai megmozdulások, de érvényes a parlamenti munkára is, hol a felelősségteljes munka csökken... gondolkodásuk nagyobb nyitottságot mutatnak a nem-logikus befolyások felé! - hol múltja rovására írhatja jelenlegi bűneit...
Muszáj volt a sajtót is kezükbe venni, maguk alá gyűrni, hiszen az újságolvasók, Tv nézők, rádióhallgatók is azok hatására könnyen verődhetnek tömeggé...
Érinti ezek hatása negatív-útján az egész társadalmat is. A mindennapi élet döntései egy szűk körre korlátozódtak, amelyet a polgár úgy érzékel, mintha tőle az egész világot megvonták volna. Irányultságunk eltolódik a közügyek birodalma felé, főleg a helyi problémák tekintetében.
Sajnos a választók gyakran rossz és korrumpálható képviselői saját ügyeiknek, nem ismerjük fel a hosszú-távú érdekeinket, csak a rövid-távú érdekekhez igazodunk, és csak ezek fizetődnek ki igazán a politikában!
Nemzeti ügyekben az állampolgár lelkivilágához csak fiktív kérésekként viszonyuló politikai területekre jutunk, amelyek úgy tünnek fel mintha nem is állnánk velük kapcsolatban, vagy ha igen, akkor ennek nincs ránk nézve komoly következményei.
Tudatlanság, ítélőképesség hiánya van. “Érthetetlen szépségek.” – kategóriája....
Eléggé primitív e téren a gondolkodás. Beleesünk könnyedén az irracionális vágyak és előítéletek fogságába. Mintahogy Lincoln mondta egykor “lehetetlen állandóan az egész népet bolondnak tartani” – ez a megállapítása, érvénye hosszútávra szólt, rövidtávon a történelmi szituációk még átszabják... pedig épp azoknak kellene e tényt szem elött tartaniuk, akik meg akarját védeni a demokráciát...
…hirtelen-gyors kelepcébe fog a sors,
mit bírok,
s meddig bírok most?
- próbáin fajul a kor
elfajul sok- múlva ott…
rajta a szó, tobzódó kedélyállapot— (Szőke Emil)
2010. 11. 13.