“Viharos kezdet a kifutón...”
Szinte felszisszen az ember, hogy csíp Orbán szava. Talán feledte, hogy nem idehaza van, hanem az Európai parlamentben? A csudát, hisz’ erösen kötődik a hatalomhoz, mit most gyakorolhat - teszi is erőből… hangulata öncsalóan mámoros, bár drámai feszültségű monológban, homályos sejtetéseit adja, pillatnyi élményét megosztva hallgatóságával - élményszerűségével feltartózhatatlanul tőr ki belöle a reflexió… ahogy a tárgyi tévedéseket megcáfolva védi a médiatörvényt…
"Orbán ezután áttért az elmúlt nyolc év kormányzására, amely szerinte Magyarországon a titkosszolgálatokat politikai célból használta fel, és rendőrattakot vezetett békés tömeg ellen. Hozzátette, ma a jogállam megerősítése folyik, míg az elmúlt nyolc év jogállamromboló politikáját a most felszólalók sose kifogásolták."
Szép szavakkal előadott hazug állítás, mi bizonyításra vár, bár a hatást elérte. Kit érdekel már, hogy a rendőrséget lejáratta a Fidesz, hogy csőcselékkel szövetkezet- Orbán mindig új- dallamba kezd, de a megváltoztathatatlanság érzését szugerálva mondandójával újabb és újabb összefüggésekben, árnyalataival már nem ismétlésnek hat, hanem változatnak- mesteri-rendjéből kiviláglik, hogy itt rajta kívül, mindenki más csak a rövidebbet húzhatja. Szigorúan szerkeszt, nem a csőcselék támadt, hanem a rendőrség… mit immár egész Európa megismerhet vádló-panaszként, hogy azok a fránya szocialisták- és azok a rendőrök mit tettek, és nem zavarja, hogy a rendőrségnek ma is ugyanazok a tagjai… a jogállamot épp Orbán rombolja, tett és tesz a jogállamiságra - de most ő a hiteles! Hatásra vadászik - de csak visszahatást lő.
"A magyar kormányfő azt is hozzátette, hogy valóban a képviselőknek nem is a médiatörvény jelenti a problémát, hanem a kétharmados többség. A kormányfő indulatosan kijelentette, nem fogadja el sem a németektől sem senkitől, hogy csupán azért mert a magyarok diktatúrában éltek 40 éven keresztül, most bárki megkérdőjelezze demokratikus elkötelezettségüket."
Indulásának izgalma feszült- magasra jutott, s így izlelgeti hatalom-mámorát, szinte egy-egy pillanatra megrészegűl saját szavaitól… hozzáteszem az átkosban is nagyobb volt a demokrácia érzet, mint most… lehazudva a kétharmados-diktatúrában. Legjobb védekezés a támadás. Túl bonyolult érzésvilága diadalmas magáratalálásának lehetünk tanúi. Csak csendben kérdem: mi a rosszabb- rossz fát tenni a tűzre, vagy hagyni a tüzet kialudni?
Fontos szerep kezdődő korszakában, hogy őrzi, védi és újra „felragyogtatja” a tűnt-idő- tartalmát. Felelős az elmúlt nyolc év kormánya (!) - történeteiben kitörölhetetlenül benne él az énbe zárható múlt-idő érzékeltetése, míg ingere minden részletét következetesen végigvitt látomás fogja egységbe… e szemlélet egyéni tükrében észleljük a világot, hogy „forradalmával”- nagyon is érzékelhető képnek adjon helyet, amég esetleg alvó agyakban… Európában! Közben az elmúlt-hatalom eredményeivel büszkélkedik, eladva azokat saját-munkának! Csak egyet felejt „a történelem az elitek temetője.”
Egy akárminek nevezhető társadalom meddig tartható fenn külsőségekkel, méltóságokkal, a tisztelet külső jelei nélkül, szimbólumokkal- az idolum szentségével, széteső koncessziókkal? Míg birtokolja a hatalmat? A határtalan-Európában, hogy e módszert határtalanul alkalmazni tudja, már eleve tévedés, de csak letelik a félév (!)
"A magyar kormányfő szerint az Európai Parlament tagjain is múlik, hogy viharos lesz-e a kezdet. Bár nem örül neki, de nem tartja természetellenesnek, hogy az elnökségi és az elnöklő ország belpolitikai kérdései keverednek. Nem gondolta, hogy a magyar elnökség csak egy diadalmenet lesz, vagy szépségverseny ahol a modellek csak végigsétálnak a színpadon."
… Európában! - hogy nekem mit sugallmaz? Hm… örök időben parányi a tér- erő a képletbe. Állandó veszélyeztetettséget! A „lét sunyiságát példázza.” A parányi embert a végtelenhez mérve! Egy embert, ki- hatalom nélkül nem tud élni…
Egy-közösséghez tartozunk, minek szabályai minden tagra egyformán kötelező, bel- kül- és közös politika nem térhet el egymástól, bár Orbán más dolgában mindig okos, a sajátját mégis belügynek tartja - no, ez nem megy a végtelenségig. A társadalmi-kollektivitások értékrendszerekben jelennek meg, ennek megfelelően „kollektív-tudatot” ígényelnek
Kitűzni valamit magunk elé… ebben nagy Orbánunk- mégha nem is tartalmaz semmiféle szellemi-morális rendszert. Politikai program lenne, vagy új- világot hirdet (?): sejtetésre megy (játszik) - „erős-Európa” tehát tettre serkentő, közösséget szervező, divergáló erőket összekovácsoló illúzió. Orbán lelki-ösztöneiből kitörő erő irracionális aktusáról van szó… valamiféle mítosz-elmélettel létrehozott közös tettre ösztönzést ad, mely majd önálló fikciójával egy szerződéselméletet takarhat. „Erő”- kívülről jövőnek hat… kényszerítő befolyása van, mint a szociális jelző is- parancsoló, amivel az egyénnek is számolni kell, akár akarja, akár nem!
Orbánunk bajba van, ha az „erő”- mit kitalált, rá is hat! Esetleg alá lesz vetve annak… no, akkor belügyet kiabál? Új valóság keletkezik (amivel számolni nem akar?) – és éppen általa majd, amely az egyes fölött áll! „Erő”-t hirdet, de a ráhatásától szabadulni akar, reményt hirdet, de nincs biztonságérzetre törekvés… félelem van és nincs bizalom… hogyan is lesz akkor? „Nem érdekel, hogy milyen bolygók köröznek a holdad körül!
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom?”
Miért a búsolat, miért lázad a szív,
ha szolgalelkek markából árad a hit,
hol hamis a bók- földig a derék, s álság bajnoka mind?
Ember-szeretetem fájdalommal fizetik,
szabadságom hinni mégis jó volt,
mégha értelem érte éhem csörtéjében törik is -
Mit az elv, mit a szív, ha elárul mindenik?
…mindenki magának ítél, s megrontva íródik
a törvényenkívüliség
egy rom-ország dirib-darabjain-- (Szőke Emil)
Ui. - "az európai parlamenti képviselők is ízelítőt kaphattak „a miniszterelnök védjegyévé vált arrogáns, kioktató és cinikus stílusból”, amely azonban idegen az unió politikai kultúrájától és a nemzetközi kapcsolatokban megszokottól."
Jóváhagyásával a rossz nem válik jóvá – ha semmiképp nem lehet rajta változtatni, rosszá kell hagyni… lélekfordító „vallomásában” különcséget láttak- még nem tudják, politikája lényegéhez tartozó érték!
“Magyarország, vagy legalábbis kormánya a szakértő szerint sokkal rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben eddig volt és igen kemény elnökségnek nézünk elébe.”
2011.01.21.