Irigyelt Orbánunk?
Megbuggyant a hatalom,
mint kutya után a halom, ránézve tölt az undor…
Szájalt-Mindennapunk vádol
és védi népét, mögé bújva ott, hol
Európára csodálkozó elbitangult szavaiból jajdulón,
a nehéz vitézi-élet már kínok között a régi-hittel van,
és- mert csillagnak képzeli magát- ráint a sokk…
frászt kapott a veszélyek felöl,
hogy máris elbukott?
Pitvaros-érzetébe huhog a jobb, gyúlt-ajkakon elakadt nagy-falatok
éles levegőjét járva táncán hevül a torok, míg szájszögére mimeli a valót-- (Szőke Emil)
Ui. És- mert a becsvágy úrrá lett, mert lelke képes rá… már a hatalom kapzsisága rabul ejtette, s az állam is zsákmányává lett. Tulajdonának tudva kezeli is azt… még mindig nem világos, mit is akar Orbán- megdönteni a kapitalizmust? Ha igen, mondja ki! Bár nem hiszem- a kapitalizmus „borzalmaitól” megcsömörlött polgár ingerlékenysége folytán lenne „megvadult”, de azt igen- vele kivetül forradalmi állhatatlansága, meddő volta… az a sajátossága, hogy meghunyászkodásba, közönybe, képzelgésbe csap át egy általa megítélt „divatos” áramlatért. Majd erőből politizál, erőt hírdet érdekének… saját óhaját, sajátos eszmei és politikai álláspontját mínősíti objektív valóságnak. Ez a „forradalmárok” legveszedelmesebb hibája! – mit tudhat most magáénak.
…és észrevették Európában (is) öntudatának, felkészűltségének tényleges állapotát!
2011.01.23.