Orbán fikcióival épülő hatalom…
Nehéz elhinni, hogy egy társadalmat hazugsággal sokáig fenn lehet tartani… mégis mintha ez történne, bár idő viszonylatában a folytatás, kérdéses, ez cseppet sem zavarja a hatalom gyakorlóit. Nem túlzás kijelenteni azt is, hogy e hazának soha nem volt ilyen illegitim kormánya. Keletkezése pillanatától hazug kétarcú politikát folytatnak… egy elképzelt fikcióival fűszerezett társadalmi formát alkottak, mit megálmodtak Orbánék egykoron diákkorukban párüveg sör mellet, ami letisztítva nem volt, most sincs a salaktól- csak körvonalazva legfeljebb.
Megmaradt fiatalnak (végül is, az ellenforradalmár is forradalmár- csak nézőpont kérdése), ki- még mindig azt hiszi, valamit meg kell dönteni… lapozhatna már 1989 is régen volt! Ráadásul ő volt az egyik lelkes segítő az akkori „rendváltásnak”, aminek eredményét egy „fülkeforradalomnak” nevezett zagyvasággal most ismét változtatni akarják… addig-addig, míg eljutunk oda ahonnan elindult! Hogy nevezhetjük ezek után azt az embert, ki- önmaga elveit dönti meg? És még a fennálló rendet is képes saját szemszögéhez igazítani, az általunk tálcán nyújtott és a jog-hézagok adta hatalmával!
Skrizofén egy magyarságtudat… színjáték a javából, mi csak a népnek szól, erkölcseit felejtette Orbán, és képmutatóan a biblia mögé bújik, miközben jól megtanulta, hogy a törvények arra valók, hogy kijátsszák őket! Mi a Fidesznek is kizárólagos joga lett, magyarázni és változtatni azokat az épp adott helyzethez…
Igencsak kártyavárat építünk most a bemutatott költségvetéssel… pici rengés és összedől, ezért is kénytelen Bajnai intézkedéseit magáénak vallani. Elcsodálkozom, hogy megmagyarázni a hülyeséget mégis nagy komolysággal teszik az „elemzők”. Politikai szép szavak, lózungok, hazugságok és visszamutogatás! Bedőlünk, mint Írország… végül képtelenek lesznek bizalom híján kormányozni Orbánék…
Alkotmányra esküdtek nagyjaink, s az alkotmányosságra szarnak… választói létszám figyelembevétele nélkül jelölték meg az országgyűlésben elfoglalt helyüket, kizárólagos hatalmat megszerezték ezért vicc kategória a demokrácia, mert a legbutább diktatúrába csöppentünk. Ezek nem hibáknak számítanak, hanem főbenjáró bűnök. Nincs kontroll az Ab. – báb lett (!)
Az eurós elnökség nagyképűsége nem fog semmiféle megoldást nyújtani, sajnos a megoldás kérdéseire sem ad válasz… annyira egyéni- egyedi a probléma útja, hogy gyakorlatát még megmagyarázni sem tudják! Külföld is a nép butaságát kihasználó kormányról beszél!
Rövid az élet és a szerep- színpadán
előre megírt, emlékkel a pillanatnak vész.
Maradsz-e embernek,
mérve a létnek- múlás,
hol meglelhetem a kényszerek tömegét?
Játssz, mert értelmetlen még
- s szelíden nézd az eget…
érezd ott a semmibe melegét,
mert itt lenn hűl a lég - ám
elébb, még férgeivel tél-túl megbűzölget,
majd az eggyévált-időnek viselteti keresztjét— (Szőke E.)
Alkotmányt írnak, miközben alkotmányos jogokat lábbal tipornak… 7 millió embert mélyszegénységben tartanak, milyen államformát akar Orbán- önkényt? – egyeduralmat? –kormányzóságot? – demokráciát semmiképp!
Az állam, mint olyan csak önmagáért van… hatalmat gyakorol, de megoldást egyéb csoportosulások kezébe hagyja, a társulások szerepének kellene megnőni, de nincs, ezért mesterségesen hoznak létre valamit, mi majd a megoldás kulcsát kezében tartja? „Művészet”, mert a létfeltételek egyenlősége nincs meg!
Helyzetünk éppen azért romlik, mert az állam ténylegesen érdekeltnek képzeli magát, hogy a hatalom ne változzék. Nyomasztó.
A hozzáértés nincs meg, társulások most még inkább politikaiak- az emberek a társulás hatására sokadmagukkal lépnek ki önmagukból… bár különböznek egymástól, korban, szellemileg, vagyonilag- mégis közelednek egymáshoz, a kapcsolat meg van, és megtanulnak, újra egymásra találni…
A másik mibe járatlanok vagyunk még (csak egyeseknek adatik, vagyonilag az is) – ez az ipar- kereskedelem, ezek főszabályait nem ismerjük - visszatart bennünket a tanulópénz megfizetésének árnyéka, s a velejáró veszélyek, amibe kitehetjük magunkat!
A legnagyobb baj, hogy közös cél- mi hatással csak szűk érdeket képviselhet, nem motivál bennünket arra, hogy egyetértésben és módszeresen törekvésünket adjuk egy közösnek mondott törekvésnek…vagy alárendeljük magunkat annak.
Ezért népszerűbb a politikai társulás, mert hisszük ott nem kell kockáztatni pénzünket. Szabadságot, egyenlőséget akarunk, miközben a fogalommal sem vagyunk tisztába…
Be kell látnunk, hogy a Fidesz zsarnokoskodhat másik pártokkal szemben, pláne- hogy vegyes kormányzat nincs, kibontakozott cselekvési elvük fölébe kerültek az összes többinek. Már a maga akarata szerint irányítja a közügyeket… a nép küzdelmet lát (nagy baj) – mert a küzdelem eredményeire nem figyelnek, illetve késő ébredünk. Orbán teljhatalma rossz! Meghaladja erőit! Bár hirdeti még többségét (mely eredetileg sem volt igaz) – és felfegyverezve is ő van- a felhatalmazással ö lett egymaga a közakarat!
Bármely méltánytalan és ésszerűtlen cselekvéseiben, rendszabályai előtt meg kell hajolnunk! Végrehajtó hatalom lett (önálló hatás- és jogköre van) és mivel többségi is? – és a közakaratra felszentelt személy- ezért is hatásában mindenki fölött áll, s ha valami nem tetszik, azt megszüntetheti. Ez van most! Szent-jogokkal felruházott Orbánunk (korona-tan, melyet eredetitől eltérően ki is fordítottak), hiszi, cselekedhet ellenőrzés nélkül már előtte és előre (miközben mindent ellenőriztet és még, el sem fogadták)- uralkodik felettünk korlátozás nélkül!
Ez itt keményen – ha még nem zsarnokság – de csírája mindenképpen! A „többség” korlátlan hatalma van! A kisebbség a 7 millió ember szegénységében, ’szolgának- legyűrve és kizsákmányolva általuk! Lemondtunk sorsunk irányításáról (még nem tisztult a kép, ha Orbánon múlik és múlik, nem is lesz…sőt!) – vak ösztönein keresztül a hatalom írja a történelmet- át’ a múltat… meg’- a jövőre ráfestve azt! „Nagybátyánk (a valóság) távozóban!” (LMP)
Sorsunkat már nem tartjuk kezünkbe…
A lét tüzes-sarkaiból
sugárzik ki a jelen,
hangulat színein csúfított-dallamok
sikoly-tere az időnek,
mi- itt űzi jókedvemet még bújtatott-
veszteseivel kóborog,
s közhelyekkel a szedett-vedett romok
gyászkönnyein épít valót,
hol a múlt megmaradt magány-éveiben
már csak lopva mosolyog és vakon— (Szőke E.)
2010. 11. 16.