Új szellem-kezdet

Hülyítések…

 Keserves tapasztalatok árán sem jutottunk egy fikarcnyit előre – csak sóvárgunk valamit, és a szavak értelmét sem tudjuk. Már magát a létet sem értjük! „Békemenet” elszánt harcosai mutatnának utat? - de – hogy mi legális itt és mi illegális ott, valóban békés-e a viharos, vannak-e árnyalatai is vagy csak mohóságuk mutat irányt a „jóllét”- érzésében - mindig a hatalomért legújabb „vívmányként” előadva és buján fejlődni, bizonyságul „vezető elméletét” a híveikre testálva? Ezekre miért nincs válasz… (?) Egyszerűen szíven üt szédelgő voltuk!

Csökkenteni a rezsiköltséget szép dolog… de mit old meg, ha trágyadomb illatával telített a levegő, ahol enni is kényszer volna - ha egyáltalán lenne mit.  Négymillió ember mindennapjait kell rendbe hozni, amíg a cselekvés nem ennek megoldására gyűjt erőt, addig minden csak egy átlátszó kényszermegoldásként idegződik. Helyzetértékelés miért marad el mindig? A léthelyzet mit teremtettek a pártok (egyik sem kivétel) kézzelfoghatótól az elvontig belebogozódik a képbe… Orbán a szentenciózus megoldásait tartsa meg magának, EU hülyítésre talán még jó, de itthoni megoldásra nagyok a tónuskülönbségei! Lásd! – az „éhen-konyhát”, hol már ezrek állnak sorba. Nézd és hallgasd Tarlós nyilatkozatait a többség jogáról az elesettekkel szemben. Szégyenteljes és aljas hozzáállásaikkal mérgezik a létet – fény és homály, keménység és lazaság együtt adják hasonlíthatatlan hatását… de miért mindig a gyengébb ellenállás irányába a parancs - a rendcsinálás. Keserű irónia lehetne, ha volna remény ott, ahol már az sincs. Így katasztrófális! Itt minden érvelése hamis és nem is jogi kérdés, de mert embersége félreérthetetlen embertelenségében, mindig valami csattanóval zárja gondolatsorait! Ember! – a helyzetet meg kell oldani, de nem így, a történések mögött emberek sokasága van és sok-sok egyéni dráma… gyengék és Tarlós által is már jogfosztottak – hát legyenek kitaszítottak is? Még nem eléggé azok? Szégyentelen faszkalapok irányítják az országot, hol csak számonkérés van, de megoldás nincs! Nincs segítő szó, nincs segítő tett mindazokért, kit a sors így kivetett – még megvetéssel is kísért, az otthonából kilakoltatott. Nincs helye a csillogó városában… pfuj! Disznó egy ember! Jó-élet hozta jólléttel ébredt és tiszta lelkiismerettel, mit számít az a kis bele-nem- érzés – ha diktál az érdek. Mindig is a kirakat volt a lényeg!

Szóval, van baj a fejekben épp elég- a ténykedésekkel leképezik a még felbuggyanó létkérdéseit - időnként saját maguknak foglalnak állást, majd leplezik annak időszerűségét - hatalmi álmaik valóságában - és megdagasztják, majd sütögetik maguknak kenyerüket! Nézzük - kinek melle dagad, hogy munkáját jól végzi… meseország meseszerű piknik hangulatában.

Az ország-nyomorító Viktorunk és csapata hol Viktor kolbászt tölt (előtte baltával aprította a hozzávalót), Laci köti a kötelet a füstölőbe készül akasztani… Semjén fővadász úr keresztényin biztosítja a belevalót- a védett-madár becsinált leveshez, a többi fűti a katlant és pálinkát főz aperitifnek… ebéd után – a szieszta alatt - Gyuri (Matolcsy) felolvassa tündérországunk Hoffmann meséit természetesen latinul, majd pávatáncolnak kicsit. Míg a biztonságért felelős Sanyi (Pintér) biztosítja a rendet! Selmeczinek már csak a kifli-csücsök jutott, azt szopogatja boldogan. Addig is beléfojtva a szó…

Érzelmi töltések és indulat-lüktetések férfias zengésében éterien könnyült mind.

Az ország ürességét látva sehogy nem áll össze a kép, de mert

Feri is főz, dagaszt – és szegényeket látogat… A DK vezér így is hű maradt önmagához (legalább)- talán hihetném, hogy van remény? Vagy már senki sem különb a másiknál? De- mert kormányozni nem akar, tudja Isten! Ételreceptjeivel még sikert arathat…

Megy a kampány, beindult - első kanyar még a szeretetről szól – „erotikus”- összeborulásban a teljességre törekvés - még ígérni kell valamit, azután ahogy erősödik a státus, úgy kopik az emlékezet, lesz gyakorlatibb a távolságtartás is (mint ahogy szokás volt mindig is!). De valamilyen emberi nosztalgia mindig megbolygatja az emlékeket és állunk- bámulunk, mint bálám szamara (éhen is pusztult) mert választani nem tudott (két kupac széna közül), mi pedig úgy halunk éhen, hogy választunk (két párt közül), de mindig a rosszabbhoz nyulunk – van okunk a pesszimizmusra! MSZP képlékeny volta elszomorít, mióta Mesterházy vezeti nincs is arculata, olyan megfoghatatlan… színpadias, hol eljátssza szerepét, de a játszódó darab már tragédiája inkább, mint formáló erőként hatna a „gyűlöletbeszédek” éteri magasában. Vagy minőségi ugrás volna, hol felnagyító-látomása száznyolcvan fokos fordulatában a hátát mutatja? Összefogásra képtelen, nem is alkalmas - mert az önzés lett világa és kell a „sajtdarab”! Nem szocialista – nem is szocializálódott időre, viszont felöltötte magára kapitalista vonásait… feketénél van még sötétebb? Mit várhatnék tőlük? Omlányos gondolatok- értünk nem szólnak, csak utalnak valamire valamit. Valahogy képmutató a kép… de nem is értik a baj okát, mégis más pártokkal egymásra licitálnak, de hol a pénz, mert a nélkül nem megy. Ja! – hogy lesz hitelezés, vele vagy általa munka? A hogyan érdekelne, nem felsorolása. A nyolc év, mindent hiteltelenné tett… csak mert megfiatalodtak még nem tételezi a bölcsességet, ami nélkül nem lehet meg a vezetés! Egyszer? - többször is győztek, mégis kinek az érdekét képviselték? A magukét! Lehet győzni, de ahhoz sokkal több kell – bérmunkás helyett munkás, közmunkás meg nem rabszolga és az éhbérek vonatkozásában nincs felsorolva példa… munka nincs, nagy a nyomor - felszámolására vagy részbeni megszüntetésre hogy szól az akarat? Inog a mostani kormányzati munka… kegyelemdöfést meg kellene kapnia, mégis maradni fog, mert jövőnknek nincs kézzelfogható haszna, s ha „ezek” (Fidesz) már loptak eleget, talán lehet, sorra kerülhetünk, hogy juttatnak valamit…

Egy politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét…

Épp ez szomorít el – mindegy melyik oldalra vonatkoztatom – hibáit egyik sem ismeri be (ha van is valami hajlam elbagatellizálva inkább) – feltárás, elemzés miért marad el… az emberekkel miért nem őszinték, hogy a helyzetet – amely a hibát szülte – megvitatnák és azok kijavítására ismertetni az eszközöket, ami kötelességük is volna (részleteiben), ha tőlünk elvárják a választást, mit kötelességeként is kirónak ránk? Mit kezdhetünk a magába-szerelmesedő politikussal, kit csak a hiúsága vezet, és örök fecsegővé lettek… hol- mivel elnagyoltak és túlzók a kijelentéseik?

Vigyázzatok hatalmasok! - a kíntól, szenvedésektől, éhezéstől elvadult a nép, az amorális válasz nem lesz tetsző! Fájdalmasan éltük át az Orbáni éveket, kísérleteket már nem viseljük el, abba belepusztulunk – elbűvölő frázisok nem nyújtanak menedéket, ha nem lesz jobbítás felénk. Önámítások ideje lejárt, van már erő és bátorságunk egyenesen szembenézni a keserű, kendőzetlen igazsággal. Elemezni és értékelni meg- tanultuk általatok a módit… a szó sikoltásként ható: elég! Nincs váltó párt! A „szövetség” kezdeti viháncolása lelankadt hévvel, hegymenetre nem kaptathat… a többi más még nem érett fel a feladathoz – nincs más út, mint a Fideszé (bár idő van még, félő vagy hál’ isten? - elszúrják dolgaik) - alvó, vagy még álmos tömegét egyik sem tudja már úgy mozgatni, hogy szenvedéseiben felserkentse az érdeklődést – amit látunk inkább a beletörődés, elfogadása sorsának! Nagy hiba tudom… Orbánék ezzel visszaéltek és vissza is fognak élni… a hibáit ránk áttestálta, mert lusta a magyar – nem akar dolgozni, de hol a munkahely? Lesz-e így a munkatársadalma Magyarország? Ebben az állapotában soha!

…itt közreadok egy olvasói megszólalást:

„Akkor ideje tisztázni ki mit kúrt el! Az MSZP és a Fidesz is ugyanazzal próbálkozott, a belsőkereslet növelésén alapuló gazdaságélénkítéssel. Az MSZP az 50%-os béremeléssel, a 13. havi nyugdíjjal és bérekkel az alsóbb rétegeknek adott évi 500 milliárd pluszt, a Fidesz meg az egykulcsos szjá-val a gazdagabbaknak. Egyik sem jött be, de van különbség! Egyik, hogy az MSZP programját anno a Fidesz is megszavazta, ergo önmagát is hülyézi. A másik: Az MSZP - mert visszavenni az egyébként általa adott pluszokból, a Fidesznél meg a gazdagabbaknak adott plusz pénzekből visszavenni tilos inkább a közszférát és a kisembereket sanyargatják. Viszont kis nemzeti-mázas populista dumákkal még sokakat hülyén tudnak tartani!”

Hát így vagyunk… valahol mindegyik kizsákmányol, bár a pici különbség nagy áldozatokat követel… mert, mint mondtam is pénz nélkül semmi nem lesz… munkahelyek nélkül nincs hitel sem. Porhintéssel meg mire megyünk, főleg merre? Kuszált dolgainkban az emberiség mindig azonos módon járja útját, de a törvényszerűsége, szabályossága, sorrendjében a választás adta jog (sajnos csal elnevezésében) adná, hogy- ami van köztársaság?  A vélemények változatosságában én már eltévedtem… az Orbáni államelméletben, mindig fel kell ismerni a különböző érdekek egymás közt folyó harcát, ami az állam szerepének és jelentőségének megítélésében tükröződik, illetve jut kifejezésre. Horthy-kultusz nálam kiverte a biztosítékot, felébredt Viktor és minden előzetes nélkül bejelentette a valamilyen prezidenciális rendszerre való igényét… megítélni csak úgy tudom, ha nem feledkezem meg az alapvető történelmi összefüggésekről, szóval honnan került a képbe a szóban forgó jelenség, s mivé akarja most tenni Orbán – mert tudományos tétele nincs, összefüggéstelen a pusztán hatalmi akarat! Látom, már nehéz vagyok magamnak is…

Miért fél a jelen, ha a múlt megvolna szótlan?

Megérintem a végtelent?

Még titkain,

Mi „agyonvert” volt előtte…

Gyűrődésre érett,

Megszületni emléknek.

Az értelem halhatatlan szégyene-,

Eleve

Álarcokkal fagyos lehelet gőzéből erjedt

Dühvel- rejtelmet a csomósodott létre —(szőke)

2013.02.04.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat