Új szellem-kezdet

Dicstelenül…

Lassan, de biztosan kikészít bennünket az idő… az- az idő, mit megelőlegezett a sors Orbánnak (az MSZP jóvoltából, hogy még uralkodhat). Süllyedünk- és tökéletesedik vereségünk minden szomszédunkkal is. Jövő-alapozói elvetélt mozdulatban, hermelin-köpönyeges „Szent Jánosok” félelmeinket erősítik… kő- kövön itt nem marad. Halálra vagyunk ítélve, akár lesz változás, akár nem lesz… a gyávaság minden hatalomban erőként mutatkozik meg – a mai, a mienk sem másként. Új-szólam nincs csak mindig ugyanaz – hazudni és ígérni azután visszavonni, az előzőkre rákenni a gyalázatot, keresni valami dehonesztálót és kész a recept, amivel négy évet kihúzni igényel! Pusztulás leverő tudata bennünk lappang (ki nem mondottan is) immár 23 éve, dühöt váltott bennem négyévenkénti megléte, vad ordítozásokat is hallatott egy-egy vélemény, de leginkább a félelem mi szárba szökkent, már-már kalászt is bont az új-fasiszták fegyverzaján, zajos-lépteivel dübörgő hangjain, ahogy zászlóival masíroz e tébolyult-világ sötétjében… e sötét-népség a hatalom által megtámogatva létében. Szédületes ez a béka-perspektíva – a gazdasági-haladás e „szédítő” korszakában van már éhhalál! Kinek gratulálhatok?

Érdek: növelni a tömegek nyomorát, mélyíteni a válságot tudatában, vele mélyíteni a társadalmi ellentéteket, kereskedelmi és ipari válsággal a „dögvész” visszatérte a nyilvánvaló igazság.  Fonák egy helyzet!

Szolgaság megteremtve a munkatársadalmában, hol munka nincsen csak külföldnek kommunikálva, viszont valósága a társadalmi nyomorúságnak, az elkorcsosodásnak, a politikai függésnek nyakunkba szakadt… a demokrácia látszatára sem ügyelnek – kegyetlen „tréfát” űz a hatalom, hogy történelmi-múltjára kacsingat!

Ismétlésül csak megállapításom: beleöltek minden energiát, hogy a múltnak valamennyi fortélyát, valódi despotizmusát, látszatdemokráciáját, politikai szemfényvesztéseit és pénzügyi szédelgéseit, magasröptű frázisait és alantas kóklerfogásait visszahozza magának Orbán! Nem csodálkoznék, ha az „unortodox” szó is valahonnan abból az időből restaurálódott volna túláradó lelkesedéssé! Meseország tréfájaként!

Az Orbáni „túlsúly” nem hozott békét, de gazdasági fellendülést sem – az ígért egymillió munkahely csökkenéssel lett valóságos (mármint iránya), odáig fajul, hogy közmunka sincsen (ahol van csökkentet óraszámmal) – de van már éhhalál, ellátatlanság, húszezres szociális ellátás, 47-60 ezer készpénz (már akinek van munkája). Szóval a kurvaanyját annak, aki hiszi is, hogy az irány jó- ennek így kell lennie és még meg is köszönhetjük! Mindegy is, hogy győzelmet hoz-e a 2014, vagy vereséget – egyaránt végzetes lesz!

Konklúzióm: a politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat ígéret mögött fel kell fedniük az érdekeket is…

Orbán-Matolcsy reformjai hazugságok – ilyenek nem is voltak, vagy a reform fogalmát nem jó ismerném? Hacsak a megszorításaikat nem annak veszem (változás és érezhető is). Úgy rohadt, ahogy van!

Forradalmi (igaz fülkeforradalom volt) szót használta- ez már magában is diktatúra s látszott már 2010 júliusában, hogy arra hajaz! Erőszakszerveit is ebbe az irányban fejlesztette – szégyellem is az ellenzék gyávaságát, hogy szóvá (gyengécske hangokkal) csak 2012 évvége felé tette, miközben azt kommunikálták, hogy végig mondták is – nos – akkor egy kérdés csupán: miért nem tettek ellene? Tömegeket meg kell vezetni (!) – igaz? Nincs más út a hatalomhoz! Mármost bocs’, de nem tudom mi is van… polgári kábulat soviniszta megnyilvánulással vagy puszta frázisokra alapozott óhaj, amit értünk egy-lendülettel áttestált a hatalom felelősségben ránk… így nemzeti, így igaz a társadalmi-szerződés és a nemzeti együttműködés üres formasága! Orbáni forradalom rövid történetében fellendült a mesékre való igény, bűneivel lett hőssé a mesében Orbán, hol hármas-útjára talált az erő: EU, ha- és amíg pénzt ad, Ázsia, ha haszonból kielégít, Keleti nyitás: lásd. Orosz – ahol nem tudni miért fogalmunk sincsen mi változást remélhet… de teszi dolgát (legalább is, mit annak vél).

Szerintem a pillanat varázsa már elszállt! A hit éltetné Orbánt? De melyik, milyen? Kormányzóként- elnökként a „zsírosbödön” mellett, hol a nép éhezhet- ő meg hizlalhatja, amúgyis kövér valagát (mert az halála néki?)? Új rend jön, ez már bizonyos – „fekete-sereggel” a véderő, ahol is szembenézhetünk az „igazsággal” (pincemélyeken kínzásig alázva), amibe épp most taszítanak bennünket… útszélén nem hagyhat, még felfigyelnének rá az EU-ban és akkor pénz se, posztó se! Huh, de lelkesítő! Lelkesedjünk…

Elvadulunk már egymástól is, Jobbik itt rátetéz egy lapáttal, Orbán és Kövér engedélyével és némi engedménnyel masíroztatva éles-fordulattal az ország legválságosabb pontjain! Visszaköszön a történelem és az ellenzék a lényegre mégsem figyel! A rend összedől, recseg-ropog minden ízében, a hatalomtól megszédültek adnak az „általános jólétnek”! Illúziónk már ne legyen a ragyogó jövő Horthy-képében ránk köszön… szertemállik a szoci’ – a régi, és leírhatatlan kínok között megszületik az „új”! Némelyek (FIDESZ - KDNP, Jobbik, Békemenet és Cöf) megszédülnek (!)  – némelyeket (MSZP, Szerveződés – ama hármas: Haza és Haladás, Szolidaritás, Milla – DK, PM, LMP MLP liberálisok stb.) meg a kétségbeesés foghat el (megint egymással torzsalkodnak), ezért is- ők is- az olykor túlságosan keserű valóság elől a szép, elbűvölő frázis árnyékában keresnek menedéket!

Van kiút, hihetjük, hogy lenne? – és a programok, a munka és kenyér hiánya- e lyuk, hogy lesz betömve? Már látjuk, hogy az Orbáni filozófia megvezetett – sánta – utolérhető előítéleteikkel, speciálisan hülye indoklással elveszik a részletekbe, majd törvényekkel egyenlít (AB jogait nyirbálva) Alkotmányba helyezi a semmit… Tudományos! Ugye? Csak a módszer változik… erőből erőszakká felsőbb fokon. Beszélni így, hogy lehet? – ők jóllakottak, mi pedig mindig éhesen!

Fellelhető máris, hogy gerinctelenség van, ingadozás és hazugságok… számításból árulók és haszonlesők növekvő számban. Kire adjam voksomat? Ha most nem tudom eldönteni, talán sohasem fogom… lehet, választás sem lesz! Többször utaltam már egy helyzetre, ami csak a hatalom által válhat ténnyé (és csak idő kérdése): az elrendelt rendkívüli-állapot lehetőségével mikor él!

Csörgősipka, hetvenkedő viszonyban

Magamutogató lármás pártosságban,

Hol az ember inkább magát áldozza föl.

Megszáradt fűcsomók alatt ront a hang-

Hát mögött suttogó szándék jó baráttal

Sárba fojt, kénye-kedvire hitszegőn,

Hogyha igazat szól - azt hihetem, ugrat…

Szeretet-szava ver el csalánnal a kínban

Szentléleknek: ó, ti Hármak, nekem örömöm?—(szőke)

2013.02.18.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat