Új szellem-kezdet

Orbánia…

„A rapszodikus magyar politikában nem meglepő, hogy immár mindenki szövetséget akar, de a legmarkánsabb szövetségkoncepciók egyelőre megosztják az eleve megosztott ellenzéket. Az jó, ha a kooperáció szükségességét egyre többen érzékelik…” (fn.)

Régi és új populizmus

       „A mai populizmus számos tekintetben mutat rokonságot a múlt századi fasizmus és nácizmus (főként korai) jelenségeivel. Nem csupán bizonyos jelképek használatáról van szó (ezek sok esetben inkább médiacsalogató effektusok), hanem elsősorban tartalmi elemekről.

Rokon vonás a nacionalizmus.

A nemzeti retorika, a nemzeti szimbolika erőteljes – és kirekesztő jellegű – alkalmazása. Az ellenfél nemzetietlen, kívül áll a nemzeten: valójában a nemzet ellensége. A nép ellensége.

Rokon az ellenfél stigmatizálása, az ellene való gyűlöletkeltés és uszítás.

Rokon a parlamentellenesség, a népre való közvetlen hivatkozás. Az ezzel összefüggő utcai politizálás, a tömegdemonstrációk szervezése és felhasználása. Az e demonstrációkon elnyerhető, velük igazolható közvetlen népi és nemzeti felhatalmazás bemutatása.

Rokon az iparszerűen és gátlástalanul űzött manipuláció.

        A modern propagandaeszközök erőteljes használata: egykor a rádióé, most a televízióé. A politikai üzenetek elfogadtatását célzó racionális érvelés helyett az azok besulykolására irányuló monoton ismétlések vég nélküli alkalmazása – az érzelmek és az indulatok felkorbácsolása…

…a vezérkultusz: annak összes antidemokratikus tartalmával és külső megnyilvánulásával.

…a regnáló politikai elit ostorozása, vele szemben a nép nevében – akár erővel való – föllépés jogosságának hangoztatása és vállalása.

…az antiliberalizmus. A közösségre való hivatkozás – az individuális szabadság és szabadosság ellenében.

…az állami gondoskodásra, az erőre, a rendre való hivatkozás.

…a gátlástalan ígérgetés, a szociális demagógia.

…az ilyen-olyan tartalmú és formájú tőkeellenesség, a nemzetközi pénzügyi és üzleti körök elleni hangulatkeltés és agitáció.

…a heves idegenellenesség, mindenféle másság elutasítása – a nyílt vagy burkolt antiszemitizmus.

A felsorolt rokon vonások egyike-másika természetesen más politikai áramlatokban is föllelhető. Ám mindez így, együtt csak a két világháború közti és a mai jobboldali populizmusok sajátja.

E rokonság mögött végső soron két történelmi korszak rokonsága áll.

Két válságidőszaké. Az egyik a múlt század elején köszöntött be, a másik a végén." (Debreceni)

Hittem, mint naiv gyermek-

       lankáin életemnek

bajból mosollyal űztem a kínt,

       verve kedvet

       a teremtésnek…

de felnőtt a gyermek

szolgain a mostra

       nem kiváltságra

       szolgasorsra,

cserben a teremtővel bűnbánónak,

vágyaira foltosodott álarckénnyel

élhetetlenül e jelenben, mégis ronthatatlan— (Szőke Emil)

u.i”Az igazi művész mindent és mindenkit leleplez. A többi olyan bűvész, aki önmagát is csalja.” (!)

Egy nemzedék érzi és tudja, hogy nem képesek a „civil”- világ lelkéhez férkőzni… mások a színek, a belső hangok, zörejek- veszélyekkel járja „táncát” (vagy járatja inkább) a hatalom! Más problémák foglalkoztatnak bennünket, más nehézségek nyomasztanak minket, amelyek sóhajokkal vibrálnak s viharoznak, a más ellenséges örvények, örvénylések fenyegetőzésében…

Émelygős hitekkel körvonalazódik a jövő…

2011.07.20.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat